A Bodrogközi Magyar Közösség Háza immár csaknem tíz éve működik Királyhelmecen. Az eddig elért sikerekről, a kezdeti nehézségekről és a távlati tervekről beszélgettünk Pásztor Istvánnal, az intézmény vezetőjével, Királyhelmec egykori polgármesterével.
Az impozáns épületből az utcáról kevés látszik, de az idelátogatók számára azonnal nyilvánvaló, hogy ez egy új komplexum.
Valóban, csak nem épp erre a célra épült. Az eredeti tervek szerint a Királyhelmeci Városi Egyetem kampusza lett volna. Mikor Komáromban megalakult a Selye János Egyetem, sem addigi segítőink, sem a város új vezetése nem tartotta érdemesnek a további anyagi támogatást. Annak ellenére sem, hogy az ország más részeiről is érkeztek hallgatók, de Kárpátaljáról, sőt Magyarországról, Sátoraljaújhelyről is.
Az épület tehát adott volt…
Az épület adott volt, elképzeléseink szerint egy olyan központot szerettünk volna létrehozni, amelynek nem titkolt célja a magyar öntudat ápolása, kisebbségünk fennmaradásának támogatása volt. Az első öt évet nagy nehézségek közepette vészeltük át, az épületet a mai napig a Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás tartja fenn. Sokszor még ma is úgy gondolom, hogy fennmaradásunk inkább a felettünkvalónak köszönhető, mint az akkori reális feltételeknek.
A hely nemcsak kulturális rendezvények szervezésére alkalmas, hisz találhat itt nemcsak szauna, fodrászat és kozmetikai szalon, adott testedzési lehetőség, játszótér is.
Az eredeti elképzelések szerint a központ egész családoknak nyújtott volna komplex szolgáltatást, a művelődési programok mellett szórakozási, pihenési lehetőséget is. Az élet, mint már annyiszor, kissé felülírta ezeket a terveket, a súlypont jelenleg inkább az ismeretterjesztés felé tolódott el. Meghívott előadóink irodalmi, közéleti, történelmi ismereteket igyekeznek közvetíteni a hallgatóságnak, nemcsak közérthető, de szórakoztató módon is. A természettudományi, fizikai, csillagászati, orvosi előadások iránt is nagy az érdeklődés. Összefoglalva talán mondhatjuk, hogy egy gyerek például olyan ismeretekre tehet szert, amilyenekre az iskolában nem, illetve, errefelé máshol sem nagyon.
Mi volt a legnépszerűbb téma az utóbbi időben?
Például Nógrády György biztonsági tanácsadó előadása. Óriási volt az érdeklődés.
Ebben az érdeklődésben esetleg a tudatos vagy tudattalan félelem is közrejátszhat. Nincs olyan nagyon messze az orosz – ukrán háború.
Biztosan. Persze megemlíthetném bármely sztendap humorista fellépését, ők természetesen telt házakat vonzanak. Most már hetenként van egy rendezvényünk, igyekszünk sokszínű, minden társadalmi réteg és életkor számára vonzó műsorokat szervezni.
Mindig, mindenütt kényes téma a belépti díj. Szedni vagy nem szedni, ez itt a kérdés? Biztos, hogy sok értelmetlen dologra költünk egy belépőjegy áránál sokkal többet. Az az öt – tíz euró lehet, hogy egy nagyvárosban csekélység, de egy négytagú családnak egy estére húsz- negyven eurót kiadni az már egyáltalán nem csekélység.
Így van, de azért valamilyen egyensúlyt mindenképpen szükséges fenntartani. Értékes, egész életre szóló élményt adó előadásokról van szó, bár ezekről biztos nem lehet annyit beszélni, mint mondjuk egy távoli országban tett utazásról.
Azért Pitti Katalin és Miklósa Erika, a két világhírű operaénekesnő felbukkanása Királyhelmecen mégiscsak…hát, eléggé meglepő. Ez azért nem a haknizó kategória.
Saját költségen sosem tudtuk volna meghívni őket. Feltétlenül tisztelik a kisebbségi magyarságot, megismerkedtek a munkánkkal, célkitűzéseinkkel. Remélhetőleg látják a jó ügyet. Mindketten tiszteletdíj nélkül vállalták a fellépést. Rajtuk kívül is említhetnék néhány neves személyiséget, akik csupán útiköltségért jöttek.
Azért mégis, ez a két világsztár, meg a Bodrogköz, illetve az Ung- vidék… Nem az a környezet, ahol az állampolgárok szabad idejükben operába járnak, esténként meg kamarazenélnek egy kis Bachot a szomszéddal…Nem volt ebben némi kockázat?
Dehogynem. De azonkívül, hogy nagy művészek, nagyon érzékenyen álltak a feladathoz. Nemcsak klasszikus operarészleteket énekeltek, elkalandoztak a könnyedebb műfajok felé is, egy beszélgetős műsor keretén belül. A végén állva tapsolt a közönség. Hosszabb távú terveink között szerepel a komolyzene népszerűsítése is, különösen a fiatalok körében.
Köszönöm szépen a beszélgetést.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
