A Heti progresszió e heti részében megnézünk közelebbről egy eltakarított progresszív installációt, egy fotó segítségével pedig betekintést nyerünk az Aldi „sokszínű” és „elfogadó” mindennapjaiba, valamint olvasónk segítségével ellátogatunk egy karácsonyi dekorációkat (októberben!) árusító San Francisco-i boltba.
A [email protected]-ra beküldött anyagokat ezúton is köszönöm, most pedig indítsuk is el október hónap második Heti progresszió részét!
3. Egy múzeumi alkalmazott szemétnek nézett és kidobott két sörösdobozt a hollandiai Lisser Art Museumban (LAM), amelyekről később kiderült, hogy kiállítási darabok, egy kortárs installáció részei.
Az alkotás címe az All The Good Times We Spent Together címet viseli és egy Alexandre Lavet nevű francia „művész” alkotása, aki munkáját a helyi múzeum liftjében helyezte el. Az épület karbantartója innen dobta a kukába a két összenyomott sörösdobozt, amelyek és egyszerű társaik között csak annyi a különbség, hogy ezek ki vannak dekorálva akrillal.
A múzeum szerint a problémát az okozta, hogy alkotásaikat gyakran állítják ki „szokatlan helyen”. Tehát még véletlenül sem az, hogy két összenyomott sörösdoboz miért számít művészetnek.
„Szerencsére” a LAM kurátora időben kapcsolt, a dobozokat megtalálták a szemétben, és meg tudták menteni őket. Most egy hagyományosabb helyen, egy talapzaton pihennek.
A kurátor, Elisah van den Bergh azért nem tudott szólni az új alkotásról a karbantartónak, mert épp szabadságon volt. A „rendbontó” egyébként új alkalmazott, munkáltatója pedig nem haragszik rá a tette miatt.
„A művészetünk arra ösztönzi a látogatókat, hogy a hétköznapi tárgyakat új megvilágításban lássák. Azzal, hogy a műalkotásokat váratlan helyeken állítjuk ki, felerősítjük ezt az élményt, és a látogatókat folyamatosan izgalomban tartjuk” – nyilatkozta az eset kapcsán a múzeum igazgatója, Sietske van Zanten.
„Ezt szem előtt tartva a sörösdobozok valószínűleg nem maradnak sokáig a hagyományos talapzatukon. De alaposan át kell gondolnunk, hogy milyen helyre tegyük őket legközelebb” – tette hozzá az intézmény szóvivője.
A LAM tehát nem tanult az esetből és véletlenül sem gondolkodtak el rajta, hogy talán magával az alkotással van probléma, ha még egy ott dolgozó is szemétnek nézte.
2. Sokszor írtunk már róla, miként erőltetik a munkahelyek a „sokszínűséget” és a „befogadást”, a magyar kormány pedig semmilyen gátat nem szab ennek az ámokfutásnak.
Ahogy a mellékelt ábra mutatja, így van ez az Aldinál is, „Sokszínűség és elfogadás” workshopjuk keretében mossák ki dolgozóik agyát. A jelszavak a szokásosak: „sztereotípia, kirekesztés, előítéletek”, mintha csak a szokásos mantrát ismételgetnénk a teljes unalomig.
A workshop zárásaként az áldozatoknak még arra is felelniük kell, hogy mit tanultak a workshop keretében, avagy „mit visznek magukkal”. Bizonyára „nagyon örülnek” a dolgozók a felesleges szájtépésnek és agymosásnak.
1. Az alábbi képeket olvasónk készítette a messzi San Franciscóban, egy olyan boltban, ahol karácsonyi dekorációt árusítanak októberben…
Ha az időzítés nem lenne elég lélekromboló, akkor az ember elgondolkozhat, mit vegyen le a polcról. A különböző lenge öltözékekbe, szado-mazo cuccokba öltöztetett izmos figurák, a rózsaszín szárnyakkal ellátott férfialak, vagy az egymást karoló, vegyes rasszú „párok” ragadják meg jobban az ünnep üzenetét és hangulatát?
Mindenkinek van egy hete választ találni, ugyanis ekkor jelentkezik ismét a Heti progresszió.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Az előző rész: Néha jár egy kis örömhír is – Heti progresszió (CCLII. rész)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
