Nyitókép: SITA
Oly sokáig éltünk vadházasságban a hatalmas szomszéddal, hogy a teljes leválás nem is olyan könnyű, sőt, szinte lehetetlen.
Lásd energetika. Igaz: évtizedek teltek el azóta, hogy az utolsó orosz katona is felszállt a vonatra a keleti határ előtt, miután sikertelenül próbálta eladni kitűnő állapotban lévő Kalasnyikovját néhány száz tölténnyel együtt potom ezer dollárért. És ha tekerjük a rádiót, nem szólal meg az összes létező hullámsávok kilencvenöt százalékán egy érces orosz bariton. Hanem egy érces ukrán bariton, zengő hangon hirdetve egy nyugati fogkrémmárka felülmúlhatatlanul fantasztikus tulajdonságait.
Határmente
A határ közelsége nem biztos, hogy előny, nem biztos, hogy hátrány. Érkeznek a háborús menekültek, de nagy részük Nyugat-Európába igyekszik, ahol már várnak rájuk a többé- kevésbé beilleszkedett rokonok, ismerősök. Néhányan maradnak, vállalva a nyilvánvalóan szerényebb szlovákiai életstandardot.
Egyetemi végzettséggel nincsenek elhelyezkedési gondjaik, több kórházban sikeresen enyhítik a lassan krónikussá váló orvoshiányt. Az ukrán mesteremberek is megélnek valahogy, ha másból nem, fusizásból. Még ők sem jönnek teljesen idegenbe, Nagykaposon például jelentős ukrán-orosz kolónia él, amelynek tagjai a csernobili katasztrófa után telepedtek le komolynak mondható állami segítséggel mint szlovák felmenőkkel rendelkező, akkor még orosz állampolgárok.
Hrivnya helyett euró
Az orosz-ukrán háború kitörése óta az ukránok hite erősen megingott nemzeti valutájukban, a hrivnyában. Az ukrán nemzetgazdaság valójában a sokkal megbízhatóbb euróval bonyolítja az üzleti tranzakciókat, amit mindenki úgy szerez be, ahogy tud. Ezt az euró- igényt a belföldi bankok már rég nem képesek kielégíteni, iparszerűvé vált a szlovákiai határmenti bankautomaták tökéletes kiürítése. Az ukránok csoportosan érkeznek, szinte egyfolytában telefonálnak, majd egy kapott kódot beütve kivesznek egy bizonyos összeget. Sok közülük magyarul is beszél, tehát kárpátaljaiak.
Türelmesen és udvariasan várakoznak az automaták előtt kígyózó hosszú sorokban, sokszor előre is engedik a helyieket. Ők ráérnek. Az említett helyieknek azért az is bosszúság, ha negyedórákat kell sorban állniuk. Elszoktunk mi már az ilyesmitől. Egyáltalán nem biztos, hogy mire sorra kerül valaki, lesz még egyáltalán euró az automatában.
Az már kicsit vicces, hogy a kisvállalkozók, akik még a régimódi készpénzben fizetik alkalmazottjaikat, csak ötveneseket, esetleg húszasokat raknak a borítékba, sok érmét is. A nagyobb címleteket elvitték az ukrán euró- turisták. A VÚB külön bankautomatát állított fel a gyalogos határátkelőhelyen, amely alig néhány hónapig működött: egyszerűen nem győzték feltölteni. A fürge ukrán állampolgárok egy óra alatt kiürítették.
Mi a helyzet a zöldhatáron?
A zöldhatáron még mindig rendszeresen érkeznek a katonai kényszersorozások elől menekülők, de erre vezet a pakisztáni, bangladesi, indiai stb. migránsok egyik útvonala az áhított Nyugat felé is. Mindenüket pénzzé téve, profi embercsempészeket megfizetve vágnak neki az ismeretlennek egy jobb élet reményében. „Tisztességes” csempész teljesíti kötelességét, a „tisztességtelen” kirakja őket az ukrán oldalon: „Na, másszatok át a kerítésen, az már Ausztria!” Vagy Németország, vagy amit akartok.
A másik oldalon persze valamelyik eldugott kelet-szlovákiai település található, Tiszacsernyőtől fel egészen a lengyel határig. Jöttek már pakisztáni menekültek a fagyos szántáson pizsamában is, mezítláb. A rendőrőrsre ruhát, lábbelit, élelmet hordtak össze a falusi asszonyok, a „szegényeknek”. A májpástétomot aztán vagy megették, vagy nem, vallási meggyőződéstől függően. Rövid homonnai menekülttábori tartózkodás után visszatoloncolják őket az ukrán oldalra. Aztán majd megint próbálkozhatnak, ha maradt pénzük.
Embercsempészet, benzinszállítás
A menekültek átvezetése a határon nagymenőknek való, sportos, izgalmas, veszélyes feladat. Egyszerű, hétköznapi polgárok inkább a benzinszállítást vállalják. E célra köztudottan a régi Volkswagen Golf személygépjármű a legalkalmasabb, amely már gyári állapotában is több mint száz literes tartállyal rendelkezik, hát még átalakítva.
Ha már lúd, legyen kövér, az üzemanyaghoz társul némi szeszesital, a közönséges vodkától a két – négy- avagy hat gyógynövényes becher – utánzatig, melynek rendszeres fogyasztása hosszú és egészséges életet garantál a címke szerint. A kis bűzrudacskákból is széles a választék, a legolcsóbb torokkaparóstól Camelon át Marlboróig minden kapható.
Jól szituált ukrán csempészek
Az ukrán „csempész” jól öltözött, jól szituált üzletember benyomását kelti. Az idézőjel meg azért indokolt, mert fönti élvezeti cikkek szállítása ugyan törvénytelen, de azért messze nem arról szól, hogy a csempész polgártárs terepszínű ruhában, bekormozott arccal, lehetőleg egy holdtalan éjszakán lopakodik az ukrán bokrok között, olykor földhöz vágva magát a vérszomjas ukrán határőrök pásztázó reflektora, esetleg világító nyomjelzős sorozatai elől.
Inkább csak úgy jó hajnalban, kicsit ásítozva, cigarettázva, rádiót hallgatva beáll a határ előtt kígyózó sorba és vár, míg rákerül a sor. Ez lehet két- három, esetleg öt- hat vagy nyolc- tíz óra. Ha a vámos” ismerős” – tehát már kapott némi intézkedés-serkentőt -, akkor csempészünk előre is megy, soron kívül. Senki sem tiltakozik. Mindenkinek van” ismerőse”, csak ma éppen nem szolgál.
Ahol határ van, ott a csempészet is virágzik
E szakma jeles művelői között akadnak volt rendőrök, mérnökök, kitanult mesteremberek. Közös bennük, hogy e tevékenységükkel messze több jövedelemre tesznek szert, mint az ún. „becsületes munkával”. A határ másik oldalán még megállíthatja őket egy – egy szlovák rendőr – meg is állítja – de mivel ez is rögtön a tárgyra tér („Daj na kávu!”), csekély érmék átadása után immár zavartalan az út az átvevőig. Aki egyrészt saját üzemanyag- költségeit igyekszik csökkenteni, másrészt a jelentősen olcsóbb ukrán benzint csekély felárral eladja. A határ menti benzinkutasokat ugyan emiatt eheti a fene, de amíg határ lesz, addig nyilván csempészet is lesz.
A szlovák oldalon szintén Volkswagen Golfok büszke tulajdonosai álldogálnak a párás hajnali szürkületben. Ha minden jól megy, kilencre itthon vannak, megkeresve egy olyan napszámot, amilyet semelyik más munkahelyen. Kishalak ezek. Ettől kevesebbet már csak a falusi nénikék szállítanak, akik a cigarettát szálanként ruhájuk alá dugdosva, melltartóba gyömöszölve hozzák át, esetleg lazán zsebre vágva egy kvótán felüli csomagot. Hátha elnéző lesz a vámos! Hisz neki is csak van anyja!
Kishalak, nagyhalak
A nagy halak, ahogy szokták, a háttérben cirkálnak láthatatlanul. Csempészenek cigit, de már kamionszámra. Az illetékes vámhivatal udvarán nagy rakomány deszka. A nyomozók tudták, hogy az áru megérkezett, az apró dílerek terítik. De hogyan, ilyen mennyiségben? Sem kutya, sem detektoros, sem egyéb vizsgálat nem talált egyetlenegy gyanús járművet sem. Azért csak kiderült. Minden egyes deszkaszálat felsőmaróval vájtak ki teljes hosszában úgy, hogy lényegében egy hosszú, egyik élén nyitott fadoboz keletkezett. Ezekbe pakolták a cigarettát, a deszkák nyitott éleit gondosan egymás felé fordítva. A friss deszka gyantaszaga miatt még a kutyák szuperérzékeny orra is csődöt mondott.
A csempész-életstílus
Hogy van-e látható nyoma a csempész-életstílusnak? Az azért eléggé látványos, mikor a kommandósok kiszállnak, hogy akciófilmekben látható módszerekkel csípjék fülön a delikvenseket. Csak azért, mert holmi drón leszállt valamely félreeső csűrben. Hát már modellezni sem szabad?
A Latorca egy darabon határfolyó Ukrajna és Szlovákia között. Még a víz alatt is vasrács húzódott, ha esetleg valamely szovjet állampolgárnak érthetetlen okokból kifolyólag kedve támadt volna otthagyni a megvalósult szocializmust. (Fordított irányú turizmusra nem volt példa.) A folyó folyik. Amint az közismert, amit az egyik oldalon beledobnak, a másik oldalon ki lehet fogni. Olykor lehet egy ártatlan horgásznak is szerencsés napja, még ha halat nem is fogott. Zajlik az élet! Az éjszakában lövések dördülnek, öreg horgász rohan a falu felé: -Juj, lűnek az oroszok, otthagytam botot, halat, mindent!
Információforrásunk szavahihetőségét némileg csökkenti, hogy nem csekély mértékben részeg. De „valami van”, mert a rendszeresen járőröző határvadászok mindenkit megállítanak a töltésen. Igazoltatnak, majd csempészárut keresnek ülés mögött, csomagtartóban, meglehetős alapossággal. Mit lehet tenni, úgy látszik, a horgászat ezzel- is- jár, itt a végeken, ahol a Nagy Testvér árnyéka mindig is érezhetően sötétebb volt, mint szép hazánk boldogabb részein.
Ennek ellenére sok horgásszal találkozhatunk. Néha ugyanis halat is lehet fogni.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
