Tábornoki váll-lap, búcsúlevél a siralomházból – Ung-vidék is az aradi vértanúkra emlékezett

Tábornoki váll-lap, búcsúlevél a siralomházból – Ung-vidék is az aradi vértanúkra emlékezett

Az ország más vidékeihez hasonlóan tisztelgő ünnepségsorozatra került sor a Bodrogköz és az Ung-vidék falvaiban is. Mint minden évben, a nagykaposi csemadokosok most is Imregen, a minorita kolostor kertjében, Sulyánszky Euszták sírjánál tartottak megemlékezést. A minorita szerzetes az aradi vértanúk gyóntatója volt, 1848 október hatodikán rendtársaival együtt kísérte kivégzésük helyére a vértanú tiszteket.

Az egyik vértanú, gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornoki egyenruhájának aranyozott váll-lapja, valamint a tábornok búcsúlevele, melyet feleségének, Lisának írt (a cikornyás dátum szerint 1848 október ötödikén, azaz egy nappal kivégzése előtt) hosszú és kalandos utat járt be, míg Bajánházára, az Újlaky család tulajdonába került. A váll-lap és az aradi levél a nagyapa, nemes Bosik János hagyatékából származik, aki 1828-ban született, majd iskolái elvégzése után gróf Károlyi György egyik birtokán tiszttartóskodott.

Tizenkilenc évesen már részt vesz a szabadságharcban. Aradon esett fogságba, a később kivégzett vértanúkkal együtt raboskodott, így került birtokába az aranyozott váll-lap és a búcsúlevél. Ilona nevű leánya a szomszéd Berzeviczy földbirtokos fiához ment feleségül. Ennek a családnak a leszármazottai a bajánházi Újlakyak.

Bosik János honvéd haláláig hordta a piros tábori sapkát, nem is hívta másképpen a család, mint „piros sapkás nagyapónak”. Istenfélő, vallásos ember volt, sokat forgatta a Bibliát, templomba viszont csak sátoros ünnepeken ment. Percre pontosan beosztott napirendet tartott, egyszerű fehér ruhájában egész nap kertészkedett, gazdálkodott, értett virághoz, gyümölcshöz, méhészethez.

Hírdetés

A kertben őzet nevelt, mókust, gyöngytyúkokat. Mindennap írt és olvasott, aktívan részt vett a közéletben. Ő hozta a Kossuth-tiszteletet a családba, a nagyméretű Kossuth portré mindig is ott függött az ebédlő falán. Jellemző rá, hogy a család fiatal tagjainak titokban, felesége tudta nélkül apanázst küldött. 1911-ben halt meg, nyolcvankét éves korában.

Az Ung-vidék egyébként is gazdag negyvennyolcas emlékekben, emlékhelyekben. Mátyócon az ott eltemetett hat negyvennyolcas honvéd sírjánál adóznak rendszeresen tisztelettel a szabadságharcban elesetteknek, a deregnyői grófi Lónyai család és Kossuth kapcsolatai többé-kevésbé közismertek.

A szintén elszlovákosodott Pályinban már nem nagyon tudják, ki volt az onnan elszármazott Szilágyi János honvéd őrnagy és társai: Benyicki altiszt, Szilágyi András, Balogh Mihály, Évig Dániel és Pénzes Miklós. Klapkánál, a városvédő komáromi seregben szolgált az ugyancsak innen származó Szűcs Károly, Bodnár István, Szűcs Péter. Hercegh Mihály negyvennyolcas tisztet is innen nem messze, az ungvári füzesekben üldözték Paskievics orosz katonái.

Tóth Ferenc


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »