Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
A vétkes bűnbánattartása teljes egészében abban a közösségben találja meg forrását, értelmét és célját, amely közösségre irányul, amely közösséggel való kapcsolatát helyreállítani akarja – közösség Istennel és közösség Krisztus Egyházával. Annak ténye, hogy a keresztény gondolkodás és lelkiség, valamint erkölcsi fegyelem kibontakozásának korai szakaszában e kapcsolat tudata annyire erős volt, szorosan összefüggött az Eucharisztiáról alkotott szemlélet hangsúlyos voltával, amely Szent Pál apostol teológiájából forrásozik: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (1Kor 10,16-17).
Krisztus Teste egyszerre az a Test, amelyet az Eucharisztiában veszünk magunkhoz a szentáldozásban, és az egyházi közösség teste, amelynek a tagjai vagyunk. Az Eucharisztiában szentségi egység jön létre a kettő között – ezért is mondjuk, hogy az Eucharisztia az Egyház születésének oka. Isten Egyháza az a közösség, amelyet az eucharisztikus Test kapcsol össze és fon egybe, viszont ez a közösség egyben a szeretet által létrejött szövetségi és kölcsönös elköteleződés is, amelyben az Istennel való kapcsolat soha nincs elválasztva a másokkal való kapcsolattól (vö. 1Jn 4,19-20).
Így válik érthetővé számunkra az a teológiai út, amely a II. Vatikáni Zsinat szent liturgiáról szóló konstitúciójáig vezetett, és így válnak érthetővé a konstitúcióban idézett Szent Ágoston szavai az Eucharisztiáról: „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a kereszt áldozatát a századokon át eljöveteléig megörökítse, és így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza halálának és föltámadásának emlékezetét: az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét mint húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunkhoz, lelkünket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik” (SC 47).
Krisztus eucharisztikus Testét azért vesszük magunkhoz, hogy Krisztus révén: Őáltala, Ővele és Őbenne beletestesüljünk az Egyház Testének közösségébe.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
