“Az itt leírt nőtípus nem általában jellemző a nőkre. Viszont létezik, és a szerkesztőség meggyőződése szerint a radikális, új hullámú feminizmus, amit szokás negyedik hullámnak is nevezni, erőteljesen effelé tereli a nők széles tömegeit, a mainstream kultúra pedig hallgatásával, és/vagy egyetértésével támogatja is ebben.” – Toplak Zoltán, megbízott főszerkesztő
Ádám László írása
Ott ül asztalánál, ő, a cárnő,
Kiszolgálják nemesek, bojárok,
Töltögetnek délibort neki –
Eszik hozzá fűszeres kalácsot,
Körülötte rettenetes őrség,
Vállukon a rettenetes fejsze.
Több se kell a rettegő öregnek –
Vénasszonya lábához letérdel.
„Adjonisten, rettenetes cárnő!
No de most már megnyugszik a lelked?”
De az öregasszony rá se néz,
Parancsot ad: ki vele, ne lássa!
Odafutnak nemesek, bojárok,
Az öreget ütik, taszigálják,
Szaladnak az ajtónálló őrök,
Fejszéikkel majdhogy felaprítják.
Látja a nép, nagyot nevet rajta:
„Úgy kell neked, vén, ostoba birka!
Tanulhattál, pipogya fajankó!
Bolond, aki más szekerét tolja!”
Puskin: Mese a halászról meg a kis halról (Vas István fordítása).
A férfiú tízparancsolata
Előbeszéd
Nő és férfi – megérdemlik egymást. Semmivel sem becsesebb egyik vagy másik. Legfeljebb abban versenghetnek, melyikük nyomorúsága különb.
A veréb nem tudja, mennyi kétszer kettő, nem termel semmit, nem hoz létre semmilyen értéket, csak azt „tudja” – azt viszont kiválóan –, mire van szüksége az életben maradáshoz és a szaporodáshoz. Nem alakítja át tudatosan, nem igazítja maga igényeihez környezetét, ehhez nincs elég esze és ereje, csupán alkalmazkodik a lehetőségekhez. Ebben viszont jószerével utolérhetetlen. Ezért is lett világpolgár, fordul elő Földünk nagy részén.
Az ember sok tekintetben hasonlít a verébhez. Bizonyos körülmények között azonban – ellentétben a szóban forgó jeles jószággal – azt is meg tudja mondani mennyi kétszer kettő, s hova tette a kalapját.
Az ember, akárcsak a veréb – ne higgye, ki nem akarja – határtalanul önző teremtmény. Saját hasznán kívül más nemigen érdekli. Bármit teszünk is másokért, valójában saját szükségleteinket elégítjük ki. Szülőanyja sem érdek nélkül, önzetlenül gondozza csecsemőjét, hanem mert örömteli érzés, ha kielégíti gondoskodással kapcsolatos késztetéseit, szülői ösztönét. Ha kizárólag belátásukra, józan eszükre volna bízva, mit gondolsz, hányan gondoskodnának ivadékaikról?
Okosabb a mondottakat zokszó nélkül elfogadni, mint lázadozni, panaszkodni, tagadni; siker reménye nélkül hadakozni a tények ellenében. Természet Ősanyánk (magunk között szólva mocskos, ócska úrinő) így biztosította teremtményeinek túlélését. Más kérdés, hogy a felnőtt, érett ember, belátása, nevelése stb. okán olykor képes felülemelkedni mértéktelen önzésén.
Természet Ősanyánk nincs tekintettel céljaidra, egyéniségedre, igényeidre stb. El akarja érni, hogy maradj életben változó körülmények között is, és szaporodj. Ha tudsz…
Az éretlen nő
Sohasem lehetne eltűrni az asszonyt, ha a világ fátul is szaporodhatnék (közmondás).
A nőket jobbára kisleánynak, apuci icipici tündérkéjének (rokonértelmű kifejezéssel: szörnyecske) nevelik, és sokan érzelmileg és erkölcsileg gyermetegek maradnak még hajlott korukban is. Gondoskodjon róluk valaki. Ha nem szüleik, akkor gyermekeik, egy vagy több férfi. Esetleg valamilyen intézmény. Mondjuk, az egyház, az állam. Bárki.
Elsősorban nem férfi kell nekik, hanem apapótlék, eltartó, gondviselő, lényegét tekintve haszonállat, derék igavonó. Képességeik lényegében ugyanazok, mint a férfiaké, de az élet bizonyos területein kevesebbet vár tőlük családjuk, környezetük.
Mai napság, úgy tűnik, nem kevés fehérszemély él szánalmas gyermetegségben. Külsejükön, megjelenésükön kívül nemigen törődnek adottságaikkal, nem fejlesztik személyiségüket stb. Tolakodók, erőszakosak, követelőzők. Mástól várják minden igényük kielégítését. Úgy hiszik, elég, ha tudják, hogyan szerezhetik meg maguknak, tarthatják maguk mellett azon személyeket, akik gondoskodnak róluk. Kapcsolataikat érzelmeik, önbecsülésük szabályozására használják.
Közösségünk mintának tekinti: a férfiak legyenek felelősek családjukért, és oldjanak meg minden nehézséget. Az éretlen nők szó szerint veszik a mondottakat, ezért minden terhet szolgáik vállaira raknak, ők maguk pedig igyekeznek gondtalan életet élni. Boldogult anyai nagyapám és hitestársai szerint egész nap hátsójukat mereszteni. S a szerepével azonosuló férfiú is úgy véli, mindez természetes, az együttélés szükségszerű velejárója.
Netán azt hiszed, a férfiak különbek? Fenéket! Az éretlenség nem tesz különbséget az ivarok között. Csakhogy… ha egy férfiú szaporodni akar, nem elég, ha illegeti magát (mint egy orrszarvú, tüllruhában), vagy közszemlére teszi családi ékszereit. Nevetséges, szánalmas alaknak, bolondnak tartják, ha ilyesmivel próbálkozik. Ha nincsenek erőforrásai (készségek, igyekezet, célok, javak, társadalmi rang s a többi), vagy nem tud meggyőzően alakoskodni, a nők számára – mint lehetséges társ – láthatatlan marad. Talán megfelelő szolga, hasznos eszköz, de nem megfelelő társ. Alkalmazkodási nehézséggel küzd, ütődött. Ő bizony – szerencsétlen szőrös kandúr – kimarad a szaporodásból. Vagy megnézheti, milyen nőt kap a pénzéért…
Főparancsolatok
i. Vigyázz magadra, te ütődött!
A férfiú főparancsolatai
Biztosíts nekem korlátlan és kizárólagos hozzáférést vagyonkádhoz!
Légy elkötelezett!
Vállalj felelősséget kívánságaidért és tetteidért!
Ne mesterkedj; mondd meg kereken, mit akarsz, ne kelljen találgatnom!
Ne csinálj cirkuszt!
A nő főparancsolatai
Én vagyok a Nő, a te Nőd, aki megszabadított téged anyád rabságából!
Ne legyenek neked saját igényeid, se más nőid énelőttem!
Ne borulj le más nőknek, és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszerítsenek, mert én, a te Nőd, féltőn szerető Nő vagyok!
Hét napon át dolgozzál és végezd minden munkádat, a hét nyolcadik napját azonban megszenteld!
Ne kívánd felebarátod feleségét, se ágyasát, se leányát, se tehenét, se szamarát – semmi nőneműt, ami a te társadé!
Ő, a cárnő
A férfiakról mindig kiderül, hogy hibáik is vannak.
Számíts rá, hogy soha nem lesz elég neki, amit nyújtani tudsz. Nem vár többet tőled, mint rendkívüli alkalmasságot, s hogy tökéletesen igazodj igényeihez. Találd ki, szavak nélkül is, éppen mire van szüksége, mi esne jól neki. Erősítsd meg, igazold szakadatlanul fontosságát, kiemelt helyzetét, kivételes szépségét. Más szavakkal: légy megváltója; mindenható, tökéletesen és határtalanul gondoskodó, minden vétséget megbocsátó Szülőpótlék.
Ingatag érzelmei, pillanatonként változó hangulata okán a világról és rólad kialakított képe kiszámíthatatlanabb, mint a kora tavaszi időjárás. Egyik percben rendkívüli Pasi vagy, a másikban maga a Patás. Hiába töltöttél el vele néhány nagyszerű pillanatot, egyetlen, megítélése szerint célzatos ügyetlenségeddel – például zavarba hoztad kutyáját, zsebrák gatyában éktelenkedtél – mindezt érvénytelenítetted.
Terhesnek, unalmasnak tartja, hogy törődnie kell veled, de ezen érzést nem magának, hanem neked tulajdonítja. Nyomban rád bizonyítja, hogy te vagy a hibás, mert nem törődsz vele. Úgy akar föléd kerekedni, hogy rád tipor, kiherél, porrá zúzni igyekszik önbecsülésedet. Valószínűleg azért választott éppen téged első szolgájának, mert kiváló igáslovat látott benned, ám azon van, hogy bebizonyítsa, neki ez nem elég. Még több figyelmet, még több gondoskodást, még több megértést, még több rajongást szeretne kapni. Közben úgy érzi, ő jóval többet ad – például megtűr maga mellett néhány percig akkor is, ha éppen nincs szüksége szolgálataidra –, de te ezért nem vagy hálás.
Neked tulajdonítja, benned látja, ami az ő sajátja. Ha el tudná viselni, hogy (egyebek között) akaratos, állhatatlan, bírvágyó, csalárd, erőszakos, érzelgős, felelőtlen, gyermeteg, indulatos, kétszínű, kicsinyes, kizsákmányoló, követelőző, közönséges, magamutogató, mesterkedő, öntelt, önző, regényes, romlott, rövidlátó, sekélyes, számító, szeszélyes, akkor is így cselekedne, mert meggyőződése, hogy mások is ilyenek. Elkötelezettség, elnéző jóindulat, hála, hűség, megbecsülés és szeretet hite szerint csak a mesékben létezik. A való életben csakis csellel, csalással, zsarolással lehet érvényesülni.
A tökéletes megértést, fontosságának és nagyszerűségének állandó tükrözését igényli. Azt várja, fogadd el őt olyannak, amilyennek magát látni szeretné. Másrészt feljogosítva érzi magát, hogy szolgáit – leginkább burkolt erőszakkal, befolyásolással, zsarnokoskodással – a maga kényelméhez idomítsa. Korlátlan hatalmat akar – felelősség nélkül.
Gondolkodása észszerűtlen; érzelmei irányítják. Szélsőséges esetben kóros hazudozó. Összekeveri az álmokat a valósággal. Könnyen befolyásolható, gyakorta áldozatul esik hízelgésnek és bókoknak. Társaságkedvelő; szakadatlanul keresi a kapcsolatokat – lényegében válogatás nélkül –, a figyelem, az izgalom és a gondoskodás forrásait. Szeretné a figyelmet magára vonni bármi áron. Kétségbeesetten sóvárog a feltűnésre és az érzelmek kiváltására. Botrányosan viselkedik. Fűvel-fával kacérkodik, elérhetőnek, kaphatónak mutatja magát. Viselkedése a függetlenség látszatát kelti, de a felszín alatt az önállóságtól való félelem, valamint az elfogadás, a figyelem, és a jóváhagyás iránti kielégíthetetlen igény bújik meg.
Semmilyen igénynek és szabálynak nem akar megfelelni. Az önbecsülését veszélyeztető megnyilvánulásokat – például az egyet nem értést, a hitetlenkedést, a kifogásokat, a nem hízelgő véleményeket – személye elleni támadásként értelmezi, és szertelenül dühös lesz. Helyzettől függően ellenségesen vagy fensőbbségesen viselkedik. Retteg, hogy álcája lehull, lelepleződik a világ előtt, és szembe kell néznie tökéletlenségével.
Kitűnik eget verdeső önbizalmával, felületes bűbájával, szóbeli kifejezőkészségével. Továbbá rendkívüli érzékenységével mások hangulatával, illetve az elutasítással kapcsolatban. Jól fejlett, kifinomult felderítő rendszere révén felismeri a fenyegető visszautasítás jeleit, s ez képessé teszi őt arra, hogy saját igényei szerint befolyásolja gazdaszervezeteit.
Ha akadályozod vagy csalódik benned, nyomban leértékel. Duzzog, dühöng, gúnyolódik, gyalázkodik, megcsal, rágalmaz, siránkozik, tiltakozik, vádaskodik.
Éreznie kell, hogy képes téged irányítani, különben elveszti a talajt a lába alól. Ha nem tarthatja kezében a gyeplőt, nem játszhat saját szabályai szerint, rögvest odébbáll. Csakis egyoldalú, számára előnyös kapcsolatokban érdekelt.
Legtöbbször nem látja be, nem ismeri fel vagy nem ismeri be a belső zűrzavar, ellenségesség, gyengeség, reményvesztettség jeleit. Többnyire sejti, hogy gond van viselkedésével, ezért igyekszik kerülni a tartós kötelékeket. Fél, hogy csalárdságára, ürességére fény derül. Gyakran maga bomlasztja kapcsolatait; kirúgatja magát, vagy ő dobja el a másikat, mielőtt „lelepleződne”.
Ideje java részében boldogtalannak, tehetetlennek, üresnek érzi magát. Olykor rövid, feszült időszakok törnek rá: dacos, indulatos, ingerlékeny, vagy rövidlátó élvhajhászásban merül el. Hányódik-vetődik; nem tudja kitalálni, mi kellene neki. Csak azt tudja, mi nem. Csak a rövid távú előnyöket ismeri, hosszú távra nem tud tervezni. Nem tud senki mellett hosszabb ideig lehorgonyozni. Kézről-kézre adják a férfiak, mert egyik sem talál benne annyi értéket, hogy hajlandó lenne őt maga mellett hosszabb ideig is megtűrni.
Telhetetlen; örökösen elégedetlen. Mindig többet akar, mint amennyit bárki adni tudna. Ő azonban mások szolgálatait lehetőség szerint nem akarja viszonozni. Mindenhez érdemtelenül – befektetés, erőfeszítés, munka, tanulás nélkül – szeretne hozzájutni. És nyomban, de azonnal! Az utolsó cseppig, és még azon is túl, ki akarja sajtolni másokból erőforrásaikat. Nem azért, mert gonosz, vagy mert nincs tisztában a jó és a rossz fogalmával. Egész életében leginkább azt tanulta meg, hogyan gyötörjön hatékonyabban másokat, hogyan vonja magára mások figyelmét, és hogyan irányítsa őket szoknyájának hatalmával szükségletei szerint. Hogyan találjon magának szolgákat, akik elvégzik helyette a nehéz, piszkos és unalmas feladatokat. Hogyan kerülje el az elutasítást, és hogyan hárítsa el minden cselekedetével és óhajával kapcsolatban a felelősséget.
S minden, amit az ellátásért nyújtani tud, mulandó és sekélyes kifejezése, megjátszása az érzelmeknek: „Fontos vagy nekem; számítok rád a jövőben is; szeretem az okos fejedet; te egy nagyszerű ember vagy.”
Lényegét tekintve üres élősködő. Híjával van minden egyedi tulajdonságnak. Gazdaszervezeteinek érzéseire és vágyaira van hangolva. Még önálló személyisége sincs. Gazdáitól kell megszereznie.
Fennmaradási módszere ellenben tökéletes! Befolyásolással eléri, hogy mások munkálkodjanak, végezzenek el helyette minden hétköznapi feladatot; teremtsék elő az élethez szükséges javakat, gondoskodjanak anyagi és érzelmi jólétéről, kényelméről, biztonságáról. Feltűnik a színen (megszólalásig olyan külsővel, mint egy nő), és magára vonja a figyelmet. Magához köt valakit – formális kapcsolata mellett mindig biztosít magának más ellátási forrásokat is (természete, hogy több gazdán csimpaszkodjon) –, betelepszik a készbe, és feléli a készleteket. S könnyedén továbblép, ha elsődleges gazdája már nem tud vagy nem akar kívánalmainak megfelelni, vagy feltűnik a láthatáron egy ígéretesebb, megfelelőbbnek látszó szolgáltató.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
