Az Árszabályozási Hivatal (ÚRSO) vezetője, Jozef Hojlenčík kedden bemutatta az első 2025-ös évre vonatkozó energiaár-becsléseket. Ezek a számok még nem véglegesek, ám irányadónak tekinthetők. Az már most egyértelmű, hogy áremelkedés lesz. A kérdés, hogy mekkora.
Hojelnčik elmondása szerint azok, akik gázbojlert és gáztűzhelyet használnak, havi 16 euróval fog emelkedni a gáz ára, éves szinten 221 euró többletkiadás vár rájuk 2025-ben.
Azok, akik a vízmelegítésen és főzésen kívül fűtésre is gázt használnak, havonta 38 eurónyi többletkiadással számolhatnak. Évente 450 euróval fizetnek teát többet. Az ÚRSO igazgatója azonban felhívta a figyelmet, hogy mindkét fenti példa egy átlagárat tükröz, tehát esetenként eltérő lehet a kiadás növekedése.
mondta.
A villanyáram esetében Hojlenčík úgy véli, hogy nem lesz érdemi emelkedés.
„A háztartások megkönnyebbülhetnek, a villanyáram nem fog emelkedni, bár végleges számokat csak év végén mondhatok”
fogalmazott Hojlenčík, hozzátéve, hogy az áram ára cirka egy százalékkal emelkedhet csak.
A hivatalos és végleges árakat novemberben vagy decemberben hozzák majd nyilvánosságra.
Hogyan jutottunk idáig?
2021-ben jött az energiaválság első hulláma, amit az indított el, hogy a amerikai nyomásra Németország nem engedélyezte az akkor átadott Északi Áramlat 2 gázfolyosó használatát. Elkezdődött energiaszállítási adok kapok, például az oroszok válaszul az ÉÁ2 elleni fellépésre, nem foglaltak le szállítási kapacitásokat Ukrajnán keresztül.
A piac a növekvő feszültségre áremelkedéssel reagált. Nem sokkal később a nyugati mainstream elkezdte híresztelni, hogy Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát, ami végül be is következett, ám még előtte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke napokkal a háború kitörése előtt megrendelt 50 tankerhajónyi LNG-szállítmányt az USA-tól – az orosz gáz árának többszöröséért.
2022. február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, és elindult a mainstream sajtón keresztül az amerikai gazdasági érdekek érvényesítése. Az uniós tagállamokra iszonyatos nyomás nehezedett, hogy mondjanak le az orosz energiahordozókról, méghozzá úgy, hogy valódi alternatíva nem állt rendelkezésre. Sorra leálltak a gázfolyosók: a háború miatt harmadával csökkent az Ukrajnán keresztül szállított mennyiség, a lengyelek először részben, majd egészben leállították a JAMAL gázvezetéken keresztüli szállítást. Végül 2022 szeptemberében „ismeretlenek” felrobbantották az Északi Áramlat 1 és 2 három vezetékszálát, amelynek következtében ez a gázfolyosó is használaton kívülre került.
2022 nyarán olyan durva energiaválság bontakozott ki (ez volt a második hullám), hogy az áram ára 10-15-szörösére, a gázé pedig tízszereése emelkedett. A válság csúcsán a gáz megawattórája 360 euróba került (ma 35-40 körül mozog, az energiaválság előtt 25 euró környékén járt).
Közben az Egyesült Államokból rengeteg LNG szállítmány érkezett, csakhogy a piaci ár négyszeresét is elkérték érte, amire Emmanuel Macron francia elnök is anno megjegyzést tett, miszerint az nem segítség, ha egy szövetséges négyszeres áron szállít gázt Európába.
Tény, hogy az egykor Európában zéró piaci részesedéssel bíró, túl drágának vélt amerikai palagáz ma az európai gázigény húsz százalékát fedezi, Európa pedig ki van szolgáltatva a globális gázpiacokon való vásárlásnak, ahol gyengébb az alkupozíciója, tehát drágább a vásárlás (leegyszerűsítve: egy gázvezetéket nem lehet áthelyezni, egy tankerhajót bármikor át lehet irányítani egy másik kikötőbe a jobban fizető ügyfélhez). Európa így ma már az ázsiai piacokkal is kénytelen felvenni a versenyt a gázért, ami komoly anyagi terhet ró a kontinensre.
Szlovákiában a helyzetet súlyosbította, hogy a szlovákiai atomerőművekben (cirka 40 eurós költséggel) kitermelt áramot a Villamosművek külföldi (cseh és olasz) részvényesei 400-1000 eurós áron értékesítették, komoly haszonra szert téve. Az európai energiakereskedelmi szabályok miatt azonban Szlovákiában a lakosság, a települések és gazdasági szereplők európai árakon, azaz 400-1000 eurós árakon volt kénytelen áramot vásárolni.
Az akkor regnáló Heger-kabinet egy három és félmilliárdos költségvetési „tartalékkal” és árkompenzációs mechanizmus vezettek be a lakosság számára, amely így elkerülte a drasztikus áremelkedést – ami viszont a települések önkormányzatait és a vállalkozásokat nem kerülte el. Nem egy kis falu a korábbi rezsiköltségek többszörösét, akár tízszeresét volt kénytelen kifizetni.
A Heger-féle politikának két gyenge pontja volt: mivel semmilyen alkupozíciót nem harcolt ki az EU politikájával szemben, csak futott az események után. Az SaS megbuktatta a kormány, még mielőtt szerződést írtak volna alá a Villamosművek részvényeseivel az árak alacsonyan tartásáról. A problémát úgy kezelték, hogy a piaci árak és a lakossági árak között keletkező orbitális mínuszt az állami kézben lévő Szlovák Gázművekre terhelték. Ettől fogva borítékolható volt, hogy előbb utóbb a mindenkori szlovák kormánynak a lakosságra kell majd terhelnie a költségeket.
A jelenlegi Fico-kormány már a tavalyi költségvetés elfogadásakor jelezte, hogy idén még marad az árkompenzáció a lakosság számára, ám ezt követően emelkedni fognak az árak. Tekintettel arra, hogy a konszolidációban a Fico-kabinet meglepő módon a progresszív ex-kormányfő, Ódor Lajos nyomdokain jár, a következő két-három évben minden évben áremelkedésre lehet majd számítani a gáz esetében.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
