Hogyan beszélnek a latin-amerikaiak – s elsősorban a kubaiak – angolul? Igyekszem nem használni bonyolult hangtani fogalmakat, s ha mégis, ezeket „lefordítom”.
Nyilván itt nem kétnyelvűekről van szó, hanem az egynyelvű spanyol anyanyelvűekről, akik idegen nyelvként tanulják az angolt.
Kubában, sajátos módon, a szovjet barátság se változtatott azon, hogy a kubai iskolákban mi a tanított fő idegen nyelv: ez egyértelműen az angol. Ennek az oka nem csak az USA közelsége, hanem maga a régió is. A karibi térség országaiban a fő nyelv ugyanis országszám szerint az angol, a 13 karibi szigetországból 10 angol nyelvű, a karibi térséget övező kontinentális államok esetében pedig a 13 országból 2 angol nyelvű.
Az oroszt sose tanították kubai iskolákban, legalábbis nem kötelező tárgyként.
Szóval a fő idegen nyelv az angol, s természetesen az amerikai angol az alapvető hivatkozási pont.
Ez természetesen előnyösebb a kubaiaknak, az amerikai angol kiejtés könnyebb a brit angolnál: míg a sztenderd brit angolban 22 magánhangzó van (14 egyeshangzó, 8 kettőshangzó), addig a sztenderd amerikaiban csak 14 magánhangzó (9 egyeshangzó, 5 kettőshangzó).
Természetesen, mint minden idegen nyelv esetében, itt is az alkalmazkodás jellemző az anyanyelvhez.
A kettőshangzók esetében semmi gond: mind az 5 amerikai-angol kettőshangzó kétezik a spanyolban is.
Az egyeshangzók esetében már problémás a helyzet, ebből a spanyolban csak 5 van. A jellemző megoldás itt az egyesítés:
- az angol /ɪ/ és /i/ hangot a kubaiak egységesen /i/ alakban ejtik, azaz „magyar i”, pont ahogy a magyarok is csinálják egyébként,
- ugyanez az /ʊ/ és /u/ esetében – mindkettőből /u/ lesz, mint a magyar „u”,
- az angol /ɔ/-t zártabban ejtik, azaz /o/ alakban, ismét mint a magyar „o”,
- az /ɑ/ ejtése kissé előrébb van, nagyjából röviden ejtett magyar „á”,
- az /ə/ ejtését képesek jól csinálni, pedig a spanyolban nincs ilyen hang,
- két hang, az /ɛ/ és az /æ/ esetében viszont nincs általános megoldás, a spanyolban egyik se létezik, így egyesek mind a kettőt /e/ alakban ejtik (lásd röviden ejtett magyar „é”), míg mások az /ɛ/-t /e/ alakban, míg az /æ/-t /a/ alakban, pl. azt a szót, hogy McDonald`s lehet – magyar betűkkel írva – „makdonaldsz” és „mekdonaldsz” alakban is hallani (egyébként itt az angol anyanyelvűek se ejtik azonosan, van aki /æ/-t és van aki /ə/-t mond, az amerikaiaknál az előbbi gyakoribb, az angoloknál meg az utóbbi, az eredeti kelta ejtés – mert ez egy skót név – egyébként az amerikaihoz van közelebb).
A mássalhangzók esetében a helyzet egyszerűbb:
- a „th” hangok spanyolban csak az európai spanyolban léteznek, a latin-amerikaiban nem, így vagy „t” vagy „sz” van helyette – pont ahogy a magyarok is csinálják,
- a spanyolban a „z” hang kihalt a középkor végén, ma csak mint az „sz” verziója fordul elő, ha az „sz” hang után zöngés mássalhangzó van, de ilyen esetben se ejti mindenki, nem végeztem kutatást, de a legtöbben ilyenkor is „sz”-t ejtenek, szóval a kubaiak jellemzően „sz”-t mondanak az angol z-k helyén,
- a spanyolban nincs „dzs”, „zs”, „s” hang, itt a kubaiak vagy megtanulják az illető hangokat – legnehezebben a „zs” megyezek közül -, vagy egyszerűen helyettesítik őket: az „s” helyett „cs”-t mondanak, a „dzs” és „zs” helyett pedig „j”-t,
- a spanyolban „normál” „b”, „d” és „g” hang csak szünet után, magánhangzók között, vagy orrhangok előtt lehet, minden más esetben helyette ezek réshang verzióját ejtik (azaz a légáram nem „pattan”, hanem „átfut”), ezek fonetikai jele /β/, /ð/, /ɣ/ – ez nagyon tipikus, bár pl. a görögök is ezt teszik angolul beszélve,
- spanyolul nem létezik „v” hang, ezt a spanyol anyanyelvűek vagy „b” alakban ejtik (amikor szünet után vagy orrhang után jön) vagy /β/ alakban (minden más helyzetben), s ezt teszik angolul beszélve is,
- az angol „h” hangot rendszerint vagy nem ejtik ki vagy túl erősen ejtik, lásd mint a magyarban a „ch” betűkapcsolat ejtése,
- amit viszont jobban csinálnak, mint a magyarok: képesek helyesen /w/-t ejteni,
- ternészetesen sose ejtenek hehezetes hangokat, pedig angolul ez kötelező egyes esetekben „k”, „p”, „t” esetében,
- s a legjellemzőbb: spanyolul „sz” hanggal nem kezdődhet szó, ha a következő hang nem magánhangzó, így ilyenkor a spanyol anyanyelvűek odatesznek az „sz” elé egy „e” hangot – a görög nyelvben csak a szókezdő „sz” + mássalhangzó, így pl. az ilyen görög eredetű tudományos szakszavak spanyolul mindig kapnak egy plusz „e”-t, lásd „sztratoszféra” spanyolul „estratosfera”, ugyanezt csinálják a kubaiak az angol szavakkal is.
Persze vannak még más jellemzők is. A spanyol nyelv karibi nyelvjárásának vannak olyan sajátosságai, melyek átmennek az angol ejtésre is:
- sok esetben az „r” és „l” keverése, sőt ezek nem ejtése,
- a „cs” réshangként ejtése, azaz nem zár-réshangként, ahogy a magyarban is van, tehát nincs egyáltalán zár a légáramban,
- talán a legjellemzőbb a szóvégi és mássalhangzó előtti szóközi „sz” hang nem ejtése – ez, különösen az előbbi, a művelt nyelvhasználatban is abszolút normatív kb. 25-30 éve, míg az előző kettőtől a művelt kubaiak igyekeznek tartózkodni.
Az USA legkubaiabb városából, a több mint 200 ezer lakosú Hialeah-ból riport, arról nevezetes, hogy a lakosság 86 %-a kubai:
Egyébként Magyarországon uralkodik az a súlyos tévhit, hogy minden ami nem tökéletes anyanyelvi kiejtés az nyelvtudáshiány. Pl. ez a cikk is ilyen sugall:
– pedig ez teljes tévedés. Tessék megnézni a kubai-floridai videót, egy csomó ember úgy beszél angolul, mintha spanyolul beszélne, még meg se próbálja a spanyoltól idegen hangokat kimondani, de az egész hanglejtés is teljesen antiangol. De ettől függetlenül nagy szókinccsel beszélnek, folyékonyan, s az esetek 90 %-ában még a nyelvtanuk is helyes.
Alapvetően minden idegen nyelvben a legkönnyebb a szókincs, a legnehezebb meg a kiejtés, a nyelvtan meg középen van. Emiatt az emberek 99 %-a sose fog megtanulni anyanyelvi szinten ejteni idegen nyelven. Ugyanis míg a szókincs és a nyelvtan csak akarat, gyakorlás kérdése, a kiejtés esetében van egy objektív elem is, mégpedig az, hogy az embereknek 5-7 éves kor között „beállnak” a hangképző szerveik egy adott nyelv hangkészlételére, s ezen később változtatni nagyon nehéz feladat.
A port.hu cikkében minden videót megnéztem, a messze legrosszabb angol kiejtésű ez volt:
– mit is csinált a bácsi, magyar hanglejtéssel énekel, minden egyes angol hangot felcserélve magyar párjára. Persze nyilván vicces, hogy ennyire távoli az ejtés a helyestől, dehát mi a gond ezzel? Ha egy született amerikai meghallgatja, s van tapasztalata idegen származású amerikaiakkal, azonnal meg is fogja mondani, hogy az énekes magyar. Vicces, hogy egy helyen a bácsi erőfeszítést tesz, egy hehezetes „t” hangot hehezetesen mond!
Egyébként tessék megkapaszkodni: még maga Soros gazda is magyar akcentussal beszél angolul, túl későn kezdett angolul tanulni, már fiatal felnőttként. Persze az énekes bácsinál sokkal jobban beszél, de így is abszolút látható/hallható az eredeti nyelve:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
