A napokban és a hetekben a szokásosnál is több szó esik a MÁV "működéséről", pontosabban szólva arról, hogy nem működik megfelelően. Persze érthető is, azért még a MÁV esetében sem mindennapi az a fajta összeomlás, amit láttunk az elmúlt időszakban, hogy vonatok siklanak ki sorban. De azért jegyezzük meg, ez nem most kezdődött, hanem legalább 30-35 éve. Én hiányolom, hogy a lényeg nem nagyon hangzik el sem a diagnózis, sem pedig a megoldási javaslatok esetében.
Itt most fel lehetne sorolni, hogy mi minden probléma akad a MÁV-val, de talán felesleges is teljeskörűen. Késések, járatkimaradások, nem működő klíma, és újabban a vagonok is sorban siklanak ki. Itt tovább lehetne folytatni a sort Lázár Jánossal, Vitézy Dáviddal, Magyar Péterrel, ezek a nevek forogtak most a napokban azok közül, kik a MÁV-val foglalkoztak, de én nem ezt teszem, mert nem itt van a lényeg.
A magyar közéletben (ha elkerülte a figyelmemet, elnézést) Schiffer Andrástól hallottam egyedül azt, amivel én is egyetértek, hogy a MÁV tönkretétele és a neoliberális szemlélet kéz a kézben jár. Tehát, hogy a neoliberális szemlélet tette tönkre a vasutat. A korábbi baloldali kormányok ezt nyíltan tették a "szent" privatizáció érdekében az állami tulajdonnal, ezt a Fidesz kimondatlanul folytatja, de mégiscsak folytatja. Például az egészségügyben elég tiszta a képlet, hogyan jelenik meg a neoliberális politika, hagyják lerohadni az egészségügyet, így a magánegészségügybe terelik az embereket. Ja, hogy ezt csak a magyar társadalom töredéke tudja megfizetni? Az kérem, nem sokakat érdekel, a neoliberalizmusnak nincs erkölcsi és szociális alapzata.
A MÁV esetében még ennél is rosszabb a helyzet, mert igazából nincs alternatívája a vasúti közlekedésnek vasúti szempontból. Persze, lehet buszra ülni, ami hasonló szinten van, mint a MÁV. Vagy autóba, amit meg kell fizetni. Ha valaki ezt nem tudja, hát így járt. De például az is igaz, hogy egyes vidéki helyeken vonattal vagy busszal munkába járni igen komoly kaland.
Mint írtam, ez a ténymegállapítás, hogy a neoliberális szemlélet okozta a MÁV pusztulásközeli állapotát, nagyon kevés helyen hangzik el. Az pedig szinte egyenesen sehol, hogy egy – mondjuk úgy – univerzalitás igényével fellépő világnézettel szemben szintén egy hasonlót kell állítani, ez pedig a teljességelvű nemzeti politika kellene hogy legyen. De vigyázzunk, ez a nemzeti szemlélet nem retorikai természetű, mint a Fideszé, hanem belső tartalmában és szerkezetében is nemzeti. Csak egy ilyen politika lehet képes felvenni a versenyt a neoliberális szemlélettel. Mert nem egyes kiváltságos egyének számítanak csak, akik anyagilag tehetősek, hanem a nemzet valamennyi tagja.
S, hogy miképpen jelenik meg ez a teljességelvű nemzeti szemlélet a MÁV kapcsán? Először is azt kell nyomatékosítani, hogy ezekben a hetekben soha nem hangzik el maga a vasutas dolgozó! Hogy ők azok, akik a hátukon viszik a MÁV-ot, hősiesen küzdenek a csapnivaló körülmények között, és nem az ő hibájuk, hogy ideáig jutott a MÁV. Ebből az következik, hogy egy sikeres MÁV alapja kizárólag a megbecsült vasutas dolgozó lehet. Tehát, amikor gondolkodunk, ötletelünk rajta, hogyan lehetne javítani a vasút állapotán, akkor döntő fontosságú tényező, hogyan érzi magát a vasutas dolgozó.
Erről pedig őket kell megkérdezni. Tudnának is mit mesélni.
Például arról, hogy alapvető gond, hogy a rossz munkakörülmények és az alulfizetettség miatt óriási a létszámhiány, ebből nagyon sok további működési zavar adódik. A sok túlóra miatt a dolgozók fáradtak, ezt csak egy átgondolt és kiszámítható béremeléssel lehet orvosolni.
De nyilván azt is el tudnák mondani, hogy az utasok és a dolgozók szempontjából is elfogadhatatlan, hogy nyáron klíma nélküli kocsikban utazzanak és dolgozzanak. Nagyobb gondot kell fordítani a berendezések karbantartására, ha elromlik, ne álljon elő az a helyzet, hogy hetekig nem működik.
Ők látják a legjobban azt is, jelenleg a MÁV mozdonyai és kocsijai rengeteg helyen egész egyszerűen nem felelnek meg a kor kihívásainak, és még ezek megfelelő karbantartására sincs alkatrész, nincs pénz, nincs szakember! Ebből kifolyólag is az előírt menetrend tarthatatlan, de általában véve az infrastruktúra nagyon lepusztult, gondoljunk sok állomásépületre. Tudunk olyan szolgálati helyekről is, ahol még normális (angol!) WC sincs a dolgozók számára! Ez egész egyszerűen tűrhetetlen, tehát e tekintetben legelőször is egy országos, átfogó felmérésre lenne szükség, hogy lássuk, hol kell azonnal beavatkozni.
Régóta tapasztalják már saját bőrükön, hogy egyes vonalakon beilleszkedni képtelen, bűnöző elemek tartják rettegésben az utasokat és a kalauzokat is, ez tűrhetetlen, és azonnal közbe kellene avatkozni külön biztonsági szolgálattal. Fel sem kellene ezeket engedni a vonatokra, vagy átadni őket a rendőrségnek, de ezt a problémát orvosolni kell, mert ez veszélyeztetheti a vasutas dolgozók és az utasok testi épségét is. Hallunk olyasmiről is, hogy a létszámhiány miatt pont az ilyen járatokon akarják kipróbálni a kalauz nélküli vonatokat, de ez meglehetősen pótcselekvésnek látszik.
Mint fentebb írtam, a neoliberális szemlélettel szemben csak egy nemzeti politika teheti újra sikeressé a MÁV-ot, ez azt jelenti, hogy az érintetteket kell megkérdezni, az utasokat és a vasutas dolgozókat, de elengedhetetlen az is, hogy legyen erős érdekképviseleti szervezetük a vasutasoknak, a MÁV vezetésének korrekt partneri viszonyt kell kialakítani a szakszervezetekkel. Az államnak pedig kötelessége olyan környezetet kialakítani, hogy a szakszervezetek sikeresen tudják képviselni a dolgozóik érdekeit. Mert sajnos itt is azt látjuk, hogy a kormány teljes mértékben el akarja lehetetleníteni a szakszervezeteket.
Bizonyára még többet tudnának mesélni, mint amit én leírtam, ezeket is tőlük tudom. De ha ezekben nem áll be pozitív fordulat, akkor még a lehetősége sem alakul ki annak, hogy a MÁV fejlődő pályára állhasson. Jelen pillanatban a további pusztulást kellene megállítani, stabilizálni a helyzetet, hogy utána az állam rátérhessen a további fejlesztésekre. Nyilvánvaló, ez sok pénzbe kerülne, teljesen világos, hogy ez érintené például a vezetői prémiumokat is, ami viszont nem kerülne pénzbe, a teljes szemléletváltás. Sajnos ettől vagyunk a legmesszebb.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
