Féltem, hogy Ungváry Zsolt bocsánatot fog kérni írása miatt. Az írás kifogásolt eleme az volt, hogy benne Donáth Annácskát szülei abortálják.
Szerencsére Ungváry Zsolt kemény keresztény srácnak bizonyult: nemhogy nem kért elnézést, de még meg is magyarázta miért lenne helytelen ezt tennie. Szövege annyira pontos, hogy érdemes szó szerint idézni: „Donáth – párttársával, Cseh Katalinnal együtt – elfogadta azt az EP-előterjesztést, amely az abortuszt alapjognak tekinti, szerintük az abortusz a „nő testével” való szabad rendelkezés, nem több egy vakbélműtétnél. Ha Donáth ezt gondolja – szemben velem, aki az abortuszt gyilkosságnak tartom -, akkor egyáltalán nem lehet rá oka, hogy hőbörögjön a felvetésen. Ha mégis, azt beszélje meg Cseh Katalinnal, aki egy rádióműsorban vihogva a botmixerhez hasonlította azt az eszközt, amivel kiszippantják az egészséges kisbabákat az anyaméhből. Mindenesetre, amit keresztény pártoknak, politikusoknak, életvédő mozgalmaknak hosszú évek alatt nem sikerült elérniük, azt én egy kétezer karakteres írással végül is kiprovokáltam: a legvadabb feministák, a legliberálisabb politikusok sorra ismerik el, hogy az abortusz gyilkosság.„. Tökéletes magyarázat, nincs mit hozzátenni.
A dolog másodvonala persze a szokásos. A feketeöves ballibek hörögve követelik, legyen mindentől megfosztva Ungváry, rúgják ki munkahelyéről.
Ez közismert: a liberális szólásszabadság elve. Azt jelenti:
- aki liberális véleményt hangoztat, az ezt bárhol megteheti, senkinek nincs joga ezért őt szankcionálni, mindenki köteles tűrni szólásszabadsága gyakorlását – a antiiberális munkáltató pl. köteles elfogadni liberális alkalmazottja megnyilvánulását,
- aki antiliberális véleményt hangoztat, az ezt sehol se teheti meg, mert megsért ezzel egy sor gyűlöletbeszédet tiltó rendelkezést, s mindenki köteles elhatárolódni az ilyen embertől – a munkáltatójának pedig szent joga kirúgni őt, hiszen nem kötelezhető, hogy tűrje az antiliberális véleménymegnyilvánulást (sőt, ha mégse rúgja ki, akkor őt is szankcionálni kell!).
Szóval le a kalappal, Zsolt!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
