A Politico brüsszeli lap szerint Emmanuel Macron francia elnök Mario Draghit tenné meg az Európai Bizottság elnökének. Ezzel napirendre került az a lehetőség, hogy Franciaország mégsem fogja támogatni a német Ursula von der Leyent, az EB jelenlegi elnökét az EP-választások utáni tisztújítás során. Draghi egykori bankár, egykor az Európai Központi Bank elnöke volt, később pedig Olaszország miniszterelnöke lett – de nem választás, hanem egy politikai válságot követő alku eredményeképpen. Mivel Macron is bankár volt, és ez az utolsó ciklusa elnökként, a helyzet megint azt sejteti, hogy már az elnöki karrierje utáni időszakra gyűjt pontokat.
A dolog bonyolultságát az adja, hogy maga Ursula von der Leyen valójában Macronnak köszönheti jelenlegi pozícióját. A 2019-es EP-választások után sokan Manfred Webert (az EPP akkori csúcsjelöltjét) akarták az EB élére. Méghozzá azért, mert ha az Európai Parlament legnagyobb frakciójának csúcsjelöltje került a bizottság élére, azzal olyan precedens született volna, ami megalapozta volna, hogy a tagállamok helyett a jelentős részben globalista pénzügyi csoportok felé elkötelezett EP-képviselők kezébe kerüljön az bizottság elnök megválasztása. Weber akkori megválasztása puccs lett volna a tagállamok kárára.
Elsősorban a közép-kelet-európai országok tiltakoztak, méghozzá olyan vehemensen, hogy a tárgyalások az új bizottsági elnökről megakadtak. Ekkor jött Macron, és javasolta Ursula von der Leyent, Angela Merkel barátnőjét (és csúnyán leszerepelt egykori német védelmi minisztert) bizottsági elnöknek.
Persze nem ingyen. Az alku keretében Franciaország egy sor kulcsfontosságú pozíciót kapott meg az EU-ban, amelyek közül a legnagyobb súllyal az Európai Központi Bank elnöki posztja volt – ezt az intézményt ma Christine Lagarde vezeti.
Fordult a kocka?
Most azonban a jelek szerint fordult a kocka. Németország és Franciaország viszonya sokat romlott, különösen mióta Macron nyugati katonák Ukrajnába küldését emlegeti, ami a német kancellárt kiborította – egyrészt a világháborús veszély miatt, másrészt azért, mert ezzel az őt szorongató két kisebb progresszív és liberális koalíciós partnernek adott Macron muníciót.
Újabb német-francia alkura jelenleg tehát nem nagyon van kilátás.
Pascal Dacin francia EP-képviselő, Macron bizalmasa a sajtó azon kérdésére, hogy Párizs hajlandó-e támogatni von der Leyent idén is, elég egyértelmű választ adott: „Franciaország és az elnök környezetében mindenki azt szeretné, ha Draghi szerepet kapna”.
Magyarul, a volt bankár Macron egy volt bankárt akar az EB élére. Annak ellenére, hogy a globalista pénzemberek egyébként sem túl vonzó renoméja csak romlott az európai versenyképesség, ipar és agrárium tönkretétele miatt.
A Politico pedig nyíltan kimondja, hogy Macron választása azért esett Draghira, mert ő gazdasági nehézségek ellenére is folytatná a gazdaság átalakítását. Macron elképzelése – hivatalosan – az, hogy sokmilliárd eurónyi befektetés árán felzárkóztassa az EU-t Kína és az USA mellé.
Az uniós érdekeket sejtető kijelentés valójában azt jelenti, hogy német pénzből, a német gazdaság kárára francia vezetéssel, a francia gazdaság javára valósuljanak meg befektetések. De az sincs kizárva, hogy a francia érdek a leköszönő elnök számára már nem is annyira mérvadó, és az európai versenyképesség a zöld átmenetbe csomagolt leépítésének akar érvényt szerezni.
Akárhogy is, Draghit nem lesz egyszerű keresztülnyomni a tagállamok tanácsán és az Európai Parlamenten. Az előrejelzések szerint a júniusi EP-választáson a progresszív frakció mandátumokat fog veszteni, ahogy a baloldal is, viszont a német dominanciát képviselő EPP nem. Macron ráadásul nem élvez többségi támogatást a tagállamok között sem.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
