A szenvedélyes vadászok a napokig tartó visszaszámlálás után már csak a holnap reggeli lővilágot várják: május 16-án indul az őzbakvadászati szezon. Az elmúlt hónapokban a vadkárelhárítás céljára adott különengedélyek és az afrikai sertéspestis miatt bevezetett egészéves vaddisznóvadászaton kívül dúvadazásra volt lehetőségük a vadászoknak; az őz a legkisebb nagyvadunk, vadászata nyitja meg a vadászidényt, mígnem augusztusban válik lehetővé vadászidény szerint a muflon, a gímszarvas és a dámvad vadászata.
Az őz eredetileg erdei vad volt, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, a mezőgazdaság szerkezetének átalakulását követően talált otthonra a nagytáblás, monokultúrás mezőgazdasági területeken, ahol azóta is jól érzi magát. Az őzbakvadászati idény előtt Sánta Norberttel, a Szlovák Vadászkamara szakreferensével beszélgettünk.
Országos viszonylatban a csallóközi őzbakállomány hol helyezkedik el?
Az Alsó-Csallóköz őzállománya az ország élvonalában helyezkedik el. Statisztikai adatok alapján sokáig a második legjobb állomány volt, az utóbbi években pedig nem túlzás azt mondani, hogy a legjobb. Történelmi szempontból, az érmes trófeák (arany, ezüst, bronz) vonatkozásában csak a Lévai járás előzi meg a Komáromi járást. Ott 1945 óta 900 és 1000 közé tehető az elejtett érmes őzbakok száma. Nálunk ez a szám 840.
Minek köszönhető ez?
Nagyon jók a természeti adottságot. A mezőgazdaság gyakorlatilag végtelen táplálékforrást jelent az őzeknek. És közrejátszik a globális felmelegedés is. Sajnos, az utóbbi években a telet nem ismerjük. Az agancsfelrakás folyamata a téli hónapokban, nagyjából karácsonytól márciusig zajlik. Mivel gyengék a teleink, az őzbakoknak kevesebb energiát kell fordítani a túlélésre, ezáltal kiváló agancsokat tudnak felrakni.
Egyébként a Komáromi járás őzpopulációja mekkorára tehető?
A járásbeli őzpopuláció meghatározott törzsállománya 2469 egyed, az idén március 31-ig lejelentett becsült állomány mintegy 3436 egyedre tehető. Az idei vadgazdálkodási évre jóváhagyott elejtési terv 1782 egyeddel számol, de ebben a bakok mellett a suták és a gidák is benne vannak.
Pontos számokkal dolgozik, mint ha egy istállóban tenyésztett állományról beszélnénk. Milyen eszközökkel tartják számon a vadásztársaságok az őzállományt?
A vadgazdálkodási terv alapja az egész éves állománybecslés. A vadásztársaságban a vadgazdálkodásért a vadászgazda felel.
Feladatait a vadászati törvény határozza meg, egyebek mellett azt is, hogy egész évben követnie kell az állomány alakulását a területen. Minden területre meg van szabva egy normalizált törzsállomány, amelyet a járási hivatal állapít meg. Ennek függvényében megfigyelik, mekkora az az állomány, amely az adott területen eltartható, és ennek alapján a szaporulat és a törzsállománytól való eltérés függvényében határozzák meg a vadgazdálkodási tervet.
Ha hosszabb távon szemléljük az őzállomány alakulását, milyen tendenciát figyelhetünk meg?
Egyértelműen növekvőt, a rendszerváltás óta nagyságrendileg négyszeresére emelkedett az elejtési terv. Tájainkon egészen az ötvenes évekig az őz csak kisebb szigetekben volt jelen, összefüggő populációról nem beszélhettünk.
A második világháborút követően az állam doktrínaszerűen védte a háborúban súlyos károkat szenvedett vadállományt, illetve átalakult a mezőgazdaság szerkezete. A két tendencia együttállása kedvezett az őznek is, elkezdett a nagyobb, nyílt területeken is terjeszkedni. A 60-as, 70-es években kialakult az úgynevezett mezei őz ökotípus. A nagytáblás mezőgazdaságban az őz megtalálta a maga „számítását”, mivel ez végtelen táplálékforrást biztosít, és el is tud rejtőzni. Persze, vannak negatív hatásai is, bizonyos termények esetében, ilyen például a repce. Az őz repcemérgezésével szakértői szinten is foglalkoznak.
A mezőgazdasági gépek mennyire zavarják az állományt?
Ezen a téren a műszaki fejlődés hatásai pozitívak. Növekedett a mezőgazdaság intenzifikációja, nagyobb teljesítményű gépekkel dolgoznak a mezőgazdászok, azok sokkal kevesebb időt töltenek a földeken, így az állományt is kevésbé zavarják. A mai, modern traktorok és berendezéseik fél nap alatt elvégzik azt a munkát, ami a régebbieknek lehet, hogy egy hétig is eltartott. Így az állomány is nyugodtabban tud fejlődni. Másrészről meg kell jegyezni, hogy a takarmánynövények kaszálása során jelentős mennyiségű őzgida pusztul el, amelyek nem tudnak elmenekülni a gépek elől. Természetesen ez az elhullás megelőzhető volna, minden a vadásztársaságok és a mezőgazdászok együttműködésén múlik.
Óhatatlanul adódik a kérdés, hogy mi a helyzet a vadkárral?
A vadászirodalom az őzet kimondottan „pákosztos” vadként írja le, mely válogatva csipeget. Mivel kisebb testű vadról van szó, nem okoz akkor vadkárt, mint a szarvas vagy a vaddisznó. Az őz főként a szőlő- és a gyümölcstermesztésben tud számottevő kárt okozni, illetve a napraforgóban, mikor kiharapja a fejlődő napraforgószár közepét. Jelenleg a Komáromi járás területén nincs vadkárprobléma, tehát a vadászatra jogosultak egyelőre kordában tudják tartani az állományt.
Az állományt körbejártuk, térjünk rá a vadászatra. Milyen tanácsot adna egy kezdő őzvadásznak?
Az őz válogató vadászatának az alaptézise, hogy ne az agancsot, hanem az állat viselkedését figyeljük. Először meg kell tanulni, hogyan viselkedik egy fiatal őzbak, egy középkorú, vagy egy idősebb, az agancsot utoljára kell szemügyre venni.
Tehát meg kell figyelni a viselkedését, a testalkatát, végül az agancsot, ezt követően kell levonni egy komplex következtetést az elejtésről. Az első őzbakot egy tapasztalt vadásztárs kíséretében érdemes elejteni. Csülkös vadra egyéni módon van lehetőség vadászni, magaslesről vagy cserkelve. Cserkelés esetén természetesen be kell tartani a biztonságos fegyverhasználat szabályait, mivel sík vidéken vagyunk, a golyós fegyverek hatótávolsága pedig akár több kilométer is lehet. Tehát nagyon fontos, hogy betartsuk az összes írott és íratlan biztonsági előírást. Ebből a szempontból a magaslesről történő vadászat biztonságosabb, mivel ott a lövésszög miatt a kilőtt lövedék a földbe fúródik.
Melyik a legelterjedtebb kaliber, amelyet őzbakra használnak.
A rendszerváltás előtt viszonylag korlátozott volt az elérhető lőszer. Ma már minden kaliber a rendelkezésre áll. Felénk általában a .223-as Remington és a .30-06 Springfield közötti kalibereket használják vadászok, természetesen ez az egyéni lehetőségek függvénye. A 7 milliméternél nagyobb lövedékek esetében azonban már nagyobb a roncsolás is.
Az elejtést követően mi történik a vaddal? A trófea trófeabírálatra vándorol, a vadászé a vadászrést, a hús és bőr kit illet?
Az elejtést követően minden vadon el kell helyezni a krotáliát, amelyen, ki kell törni az elejtés dátumát. Minden krotáliának van száma, amely a sorozatszámból és a járás kódszámából áll. Ezt a számot be kell vezetni a vadászati engedély lőjegyzékébe. Csak ezt követően lehet megmozdítani a vadat. Ha nincs ellátva ezzel a jellel, akkor az orvvadászatnak minősül. A vadászati törvény alapján a vadászrész az ehető belsőség. A vadhússal a vadászatra jogosult, tehát a vadásztársaság rendelkezik. Arról, hogy ezt az elejtőnek adják-e, eladják-e, vagy saját rendezvényeiken használják fel, a társaság belső szabályai alapján döntenek. Minden társaságnál van egy iskolázott személy, aki a vadbetegségek szempontjából megvizsgálja az elejtett vadat, csak ezt követően fogyasztható.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
