A The New York Times nemrég megjelent riportja szerint az ukrán hatóságok hónapokig eltűntként kezelik az elesett ukrán katonákat, többnyire azért, mert testüket nem tudják kimenteni a frontról, vagy mert nem tudják őket azonosítani. Tegyük hozzá, hogy a mindenáron győzni akaró ukrán vezetésnek alapvetően érdekében áll titokban tartani a valódi veszteségi adatokat, ami nem lenne lehetséges, ha minden elesett katona családját értesítenék hozzátartozójuk haláláról.
A riport egy 31 éves nő történetével nyit, aki négy hónapja vár arra, hogy eltűntként kezelt férjéről a hatóságok hivatalosan is elismerjék, hogy meghalt. Párja a zaporizzsjai fronton esett el egy katonatársával, mindkettejük holttestéről drónfelvételeket készítettek, így haláluk csaknem bizonyosra vehető. A testek minden valószínűség szerint még mindig ott hevernek a fronton.
A hatóságok azzal védekeznek, hogy az ukrán hadsereg egyszerűen túlterhelt, és képtelen azonosítani a több ezer halottat.
A NYTimes cikke a sorok között azért rávilágít egy fontos logikai problémára. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök februárban 31 ezer halott ukrán katonát ismert el, amit még a nyugati háborúpárti megmondóemberek sem tartottak hiteles számnak. Az amerikai becslések szerint legalább 70 ezer ukrán katona esett el fronton, az oroszok szerint félmillió, a valóság valahol a kettő között lehet.
Körkép-vélemény:
De amíg a halott katonák nagy részét eltűntként kezeli a hadsereg, addig a valós veszteségi adatokat könnyebb titokban tartani. Nem véletlenül került ki az ukrán mozgósítási törvényből az a tétel, hogy két év fronton töltött szolgálat után hazatérhet a katona. A végső verzióban az szerepelt, hogy csak három év frontszolgálat után térhet haza, és egy év után újra besorozzák. Ezzel a karhatalom gyakorlatilag elodázta a katonák hazaküldését – és annak bevallását, hogy kik nem térhetnek már soha haza.
A NYTimes szerint egy sor eltűntként kezelt katona fogságba kerülhetett, de akár holtan is heverhet valahol a fronton. (Megjegyezzük, hogy voltak híradások arról is, hogy például Avgyijivkánál olyan gyorsan kellett visszavonulnia az ukrán csapatoknak, hogy halott vagy súlyosan sérült bajtársaik hátra kellett hagyniuk – a szerk.).
Bena Barry, a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének kutatója szerint az eltűntként kezelt katonák számának növekedése nagyon rossz hatással van az ukrán morálra.
„Növeli a nyomást az ukrán társadalomra, a katonai parancsnokságra és Zelenszkij elnökre. Ez egy szörnyű probléma”
mondta.
A civilek elégedetlensége a hátországban egyre nő. A hatóságok ködösítése miatt egyre több a tiltakozás. Október óta több tüntetés is volt Kijevben, a legtöbbször az eltűnt katonákkal szembeni felelősebb eljárásért, vagy túl hosszú ideje fronton szolgáló katonák hazaküldéséért demonstráltak – jellemzően nők és gyerekek tömegei.
A dolgot tovább nehezíti (és az ukrán narratívákat súlyosan rombolja) az, hogy maga a hadsereg sem tudja, pontosan mennyien kerültek hadifogságba. Az oroszok ugyanis nem teszik közzé a hadifoglyok névsorát. A dolgot nehezíti, hogy a fogolycseréknél a hazaküldött katonák mintegy ötödét az ukránok már eltűntként kezelték.
Az azonosítás is komoly probléma. Egy felőrlőháborúról van szó, ahol a tüzérségnek főszerepe van – a bombák pedig a felismerhetetlenségig roncsolhatják a testeket. Az azonosítás így igen bonyolult eljárássá válik.
Az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottság Hágában azt javasolja az ukránoknak, hogy hozzanak létre összehasonlító adatbázist a halott katonákból és az eltűntek családtagjaiból.
Erre aligha kerül sor. Ukrajnában jelenleg is 13 DNS-vizsgálatra alkalmas labor működik, de a bürokratikus eljárások miatt iszonyúan lassan érkeznek az eredmények.
Pedig 2022-ben elfogadott törvény azt is lehetővé teszi, hogy a frontra induló katonáktól DNS-mintát vegyenek, ami alkalmas lenne későbbi azonosításukra. A hatóságok szerint a dolog „lassabban halad, mint szeretnék”. Magyarul, az azonosítási eljárás kapacitáshiány és a kényelmetlen politikai következmények miatt nem prioritás.
Az érem másik oldala, hogy az ukrán vezetés dilemmában van, és nem tudja, melyik kezébe harapjon. Ha hirtelen kiderülne, hogy a rengeteg eltűntként kezelt katonából mennyi halott és mennyi van hadifogságban, annak súlyos politikai következményei lennének. De közben az eltűnt katona zsoldját ugyanúgy ki kell fizetni, jó esetben a családnak.
(Tegyük hozzá, hogy arra is volt már példa, hogy egyes parancsnokok szándékosan eltűntként kezeltek katonákat, hogy családjaiknak biztosítsák a zsoldot, de az is előfordult már, hogy halott katonák eltűntként való kezelésével egyes tisztek próbáltak törvényellenesen nyerészkedni – a szerk.)
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
