A kevés országok egyike, ahol nem címervita van, hanem zászlóvita.
Soanyolország kialakulása sajátos jelenség.
A legelső őslakosok az Ibériai-félszigeten a baszkok és az ibérek (a legtöbben feltételezik, hogy az ibérek és a baszkok rokonnépek). A baszkok sajátossága Európában: ez Nyugat-Európában az egyetlen ősi – az indo-európai invázió előtti – nép, mely máig megmaradt.
Aztán az indo-európai invázió során a félsziget nagy része kelta lett. Délen aztán karthagói betelepülés zajlott az i. e. V. századtól, majd görög városállamok is létrejöttek. Az egész félsziget egyesítése Róma által történt meg. Róma az i. e. III. sz. végén kezdte meg a hódítást, az i. sz. I. elejére az egész félsziget Rómáé lett. Az i. sz. II. sz. végére minden helyi nyelv eltűnt, a teljes lakosság átvette a latint, az egyetlen kivétel a mai francia-spanyol északi része, ahol a baszk nyelv fennmaradt.
Amikor a római uralom megszűnt a mai Spanyolországban az V. század elején, helyét a vizigót állam vette át. A vizigótok a saját nyelvüket azonban nem terjesztették el, sőt lassan ők is átvették a lakosság nyelvét, a latint.
A VIII. sz. elején a vizigót elit hatalmi harcaiba bevatkoztak a berberek, s onnantól kezdve egészen 1492-ig iszlám uralom volt a mai Spanyolországban, mivel a berberek egyszerűen megdöntötték az egész vizigót államot. A VIII. sz. közepén egyedül északon Asztúria nem volt már iszlám uralom alatt.
A muszlim uralom kezdete (711) és vége (1492) közti időszakot nevezi a spanyol történelem „visszahódítás” (reconquista) korának, ez egy rendkívül lassú folyamat, folyamatosan ment a határ a keresztény Spanyolország és a muszlim Spanyolország között délre, az utolsó muszlim város Granada volt.
Tulajdonképpen modern Spanyolország 1492-től van, amikor ki lett szorítva a muszlim uralom. Ennek folyamata eredetileg a lassan kialakuló keresztény államok szövetsége a muszlim hatalom ellen:
- a muszlim uralom alá sose került Asztúria lett a Leóni Királyság magva, ennek keleti részéből, Galíciából szakadt ki a XII. században Portugália, mely aztán már nem vett részt a spanyol egységben (sajátos, máig ható következmény: a független portugál államnak nem lett része Észak-Galícia, ez máig spanyol tartomány, s az ott beszélt nyelv közelebb áll a portugálhoz, mint a spanyolhoz),
- Leóntól keletre lett a Navarrai Királyság, mely felett aztán spanyol-francia vita lett később, itt a lakosság legnagyobb része baszkul beszélt a középkor végén, a XV. sz. létrejött egységes spanyol állam a XVI. elején hódította meg a déli részt (az északi máig francia),
- a Pireneusok déli részen lett az Aragóniai Királyság, egykor hatalmas állam, mely az Ibériai-félszigeten kívül is rendelkezett területekkel, a modern katalán nacionalizmus Aragónt katalán államnak tekinti,
- s végül a legfontosabb: az ország középső része, Kasztília.
A modern spanyol állam alapja az egyes egységek szövetsége. León a XIII. században lépett unióra Kasztíliával, majd Kasztília és Aragón a XV. században, ez után a XVI. század elején meg lett hódítva Navarra a közös szövetség által. Portugália csatlakoztatására az utolsó kísérlet a XVII. században volt, azóta folyamatosan önálló állam.
Egyébként jogilag egészen a XVIII. századig csak unió volt ez egyes formailag független területek között, a valóságban azonban legkésőbb a XVI. sz. elejétől ez már csak jelképesen volt nem-egységes állam.
A francia-spanyol határviták sajátos eredménye máig Andorra, melyet végül a felek függetlennek ismertek el. Nyelvileg Andorra egyébként katalán.
A címert illetően mindig követve voltak a középkori hagyományok, a mai címer ez:
a négy negyed, balról jobbra és felülről lefelé: Kasztília, León, Aragón, Navarra – lent Granada – címere, az utoljára visszahódított muszlim tartomány -, közepén a jelenlegi királyi dinasztia (Bourbon) családi jele, felül a korona, a szöveg a Gibraltári szorost jelképező két oszlopon meg latin: „plvs vltra”, azaz „még tovább”, mármint utalás Amerika felfedezésére, hogy van tovább is föld, Gibraltáron túl
Az egyes rendszerek közti változtatások csak a részelemek elrendezését és a királyi család jelképét érintették (értelemszerűen amikor nem a bourbonok voltak a dinasztia, akkor nem az ő 3 liliomjuk volt középen) és a használt korona alakját. Viszont egyes időszakokban a címer mögött volt a birodalmi sas – még német-római eredet – két kezében egy iga és nyílvesszők, valamint a „tanto monta” latin jelszó, jelentése „ugyanannyit ér”, arra utalva, hogy a spanyol állam két fő eleme – Aragón és Kasztília – egyformán értékesek.
A két köztársaság alatt – 1873-1874 és 1934-1939 – a kereszt volt levéve a koronáról, jelezve a szekularizmust, de a korona maga maradt.
A spanyol fasizmus mázlija: a hagyományos nyílvesszők véletlen egyezése a Mussolini féle vesszőnyalábokkal. Így a spanyol fasiszták nem találtak ki saját jelképet, hanem a címerről levették az igát és a nyílvesszőket saját jelképnek:
– a fekete-piros szín pedig az anarchizmust jelzi. Ennek magyarázata: a spanyol fasiszták elutasították a náci fajelméletet, s nem-marxista, katolikus munkásmozgalomként határozták meg magukat, a nagytőke kollektivizációját tűzték ki, majd annak állami tulajdonát, önigazgató munkástanácsok segítségével. A „fasiszta” szót is elutasították, hiszen az Mussolinire utalt, helyette a „falangista” szót alkalmazták (eredete a „falange” szó, mely az ógörög phalanxból jön, jelentése kb. „hadoszlop”)
Annak idején Francisco Franco nagy tette 1937-ben volt az a csoda, hogy a spanyol köztársaság két fő ellenfelét, az egymást eredetileg utáló két erőt, az előbb említett falangistákat és a monarchistákat egyesítette saját vezetése alatt. Bár mindkét fél radikálisai árulásnak tekintették az egyesülést, a nagy többség elfogadta a közös ellenség, a köztársaság, legyőzése érdekében.
Hogy mennyire nehéz lehetett a monarchistákat és a falangistákat kibékíteni, arra még a két mozgalom kampánydala is példa:
Egyébként Franco részben teljesítette mindkét fél igényeit: tényleg állami kontroll alá helyezte a nagy cégeket (de államosítás nem volt), bevezetett egy sor szociális intézkedést, a pártállami egyetlen szakszervezet emberei ott ültek az igazgatótanácsokban és ügyeltek a munkaügyi szabályok betartására, másrészt tényleg visszaállította jogaiba a Bourbon-dinasztiát, azzal a megkötéssel, hogy a Bourbon-ház feje csak Franco halálának napján lesz király, addig csak „herceg”.
A Franco-rendszer alatti címer:
– benne a monarchista „madár” és a falangista jelszó „una, grande, libre”, azaz „egységes, nagy, szabad”, mármint Spanyolország, királyi korona nélkül, csak jelképes koronával. A köztársaságpárti szlengben a címersas gúnyneve egyébként „spanyol csirke”
Viszont a második – baloldali – köztársaság szakított a hagyományos piros-sárga zászlóval, helyette újat fogadott el:
ez a zászló aztán a köztársaság bukása után is használatban maradt az emigráns spanyol köztársasági kormány által.
Ennek érdekes eleme a magyar-spanyol diplomáciai viszony. A spanyol polgárháború kezdetéig – 1936 -persze nem volt gond, egy darab spanyol kormány volt, s ezt ismerte el Magyarország. 1936-ben Franco fellázadt, második kormányt hozva létre. Horthyék még a polgárháború vége előtt „átálltak”, azaz az új Franco-kormányzatot ismerték el, még 1937-ben. A budapesti spanyol nagykövet is átállt Franco mellé 1937-ben, azaz ugyanaz a nagykövet képviselte tovább az országot, csak már a másik kormány nevében. 1946-ban természetesen a magyar állam „átállt”, megszakította kapcsolatait a Franco-kormánnyal, s a száműzetésben lévő spanyol köztársasági kormányt ismerte el, mely át is vette a budapesti spanyol követséget. Közben a hivatalos Spanyolország is így tett: nem ismerte el a magyar változást, Madridban egészen 1977-ig működött a Magyar Királyság Nagykövetsége – Habsburg Ottónak volt egy alapítványa erre a célra, az finanszírozta az épület költségeit és a Marosy Ferenc nagykövet fizetését. 1977-ben a száműzetésben lévő spanyol kormány feloszlatta magát, ekkor immár megszűnt az anomália, Marosy Ferenc nyugdíjba vonult, átadta az épületet az immár Budapestről delegált nagykövetnek.
A zászlókérdés egy ideig maradt. A Franco-ellenes spanyol erők 2 részre oszlottak:
- Franco rendszere alkotmányellenes volt – ami persze tény, hiszen egy választott kormányt döntött meg Franco 1939-ben -, így semmisnek kell tekinteni, azaz a jelképeknek is az 1939 előtti hagyományt kell folytatniuk, a monarchia is megszüntetendő ezzel együtt, hiszen az csak Franco miatt lett újra,
- a Franco-rendszer békésen adta át a hatalmat, ebben volt francóisták is szerepet vállaltak, köztük maga a király is, így nem szabad békétlenséget kelteni, hanem folytatni kell a megkezdett törvényes átmenetet, akkor is ha annak kezdete alkotmányellenes volt, azaz zászló és király marad, a dolgokat meg lassan kell reformálni.
Gyakorlatilag csak a kommunisták akarták az előbbit, a szocdemek, liberálisok, konzervatívok az utóbbit választották. Így ma a zászló ez:
A baloldal időnként megprobálja betiltani a sasos zászlót, de ilyen tilalom máig nincs, az egyetlen, hogy bármilyen nem-alkotmányos zászló használata tilos hivatalos állami intézményen, de bárhol máshol szabad.
Szóval a jobbos tábor egy része használja a sasos zászlót.
A köztársasági zászló is használatos, ma már kizárólag kommunisták által, íme itt a kommunista kéthetilap, a Mundo Obrero címlapján:
Néha a kompromisszum kifejezetten vicces: pl. emiatt nincs szövege a spanyol himnusznak. A spanyol átmenet során nem tudtak megállapodni a szövegéről, így annyiban maradtak, hogy nincs szövege.
Franco alatt eleve 2 himnusz volt de facto, a nemzeti himnusz mellett ment a falangista himnusz. Íme egy eredeti, még Franco alatt készült propagandafilm, teljes ideje alatt a falangista párthimnusz szól:
Ami talán magyarázatra szorul:
- a vörös keresztes fehér zászló párszor feltűnik: ez a köztársaságellenes monarchista zászló eredetileg,
- francóista arab katonák: Franco rendszere elutasította a fajelméletet, sőt a Franco-lázadás egyik kezdeti momemtuma volt, hogy marokkói egységek álltak át hozzá.
Itt ami a témát nem ismerőnek furcsa lehet, hogy lengethetik ugyanazt a sárga-piros zászlót mindkét oldalon. A magyarázat egyszerű: ez Aragón zászlaja, ami a katalán nacionalizmus számára Katalónia elődje, míg a spanyol nacionalizmus számára meg Spanyolország alkotóeleme, azaz mindkét oldal tiszteli ugyanazt a zászlót, csak más-más meggondolásból.
Franco és az arabok kapcsán, íme a felvétel Madrid felszabadításáról (értsd: amikor Franco bevonul Madridba, a köztársasági kormány pedig száműzetésbe vonul), jól látható, hogy Franco kocsiját első helyen a marokkói huszáregység vezeti fel:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
