Lássuk a ballib tanítást az alkalmazottak szólásszabadságáról!
Amikor a liberális focicsapat edzője interjúban olyan véleményt fogalmaz meg, mely nem egyezik a csapat vezetőségének véleményével, akkor is ha a vélemény nem érinti az edző munkáját, akkor a hibás az edző, hiszen minek ugrál, meg eleve megsértette a munkaszerződését. Ha aláírta, akkor kussoljon, pont. Örüljön, hogy nem pereli be őt a munkáltatója!
Ha viszont a magyar kormányintézmény alkalmazottja ellenzéki tüntetésen szónokol, s hangoztatja a kormány leváltásának szükségességét, akkor ez botrány. Hihetetlen jogtiprás az ilyen ember kirúgása, merénylet a szólásszabadság ellen!
Az ultraliberális érv: mert az egyik magáncég, a másik az állam. Önleleplező érv, hiszen azt jelenti, a magánérdek korlátlan, míg az állam erőtlen – tulajdonképpen ez a liberális utópia, csak épp ez a liberális utópia senkinek se jó a társadalom felső 0,1 %-át leszámítva.
Valójában a kérdés megoldható lenne. Nyilván egyetlen alkalmazott se dolgozhat munkáltatója ellen, hiszen ha ezt akarja tenni, akkor ne dolgozzon ott, s mindegy ki a munkáltató. Viszont egyetlen munkáltató se szólhat bele dolgozója minden olyan tevékenységébe, mely nincs kapcsolatban a munkával, s ez utóbbi nem értelmezhető kiterjesztően. Mert ez a legnagyobb baj, a kiterjesztő értelmezés.
S ez a kiterjesztő értelmezés a szokás az egész nyugati világban. Amikor a Coca-Cola alkalmazottja voltam 2015-2017 között, a munkaszerződés 40-oldalas volt, s feketén-fehéren benne volt, hogy az alkalmazott mindig, mindenhol köteles a céghez „méltó” magatartást tanúsítani. Abszolút gumiszabály, persze senki se veszi komolyan, se az alkalmazott, se a cég, de ha bármi „baj” akadna, a cég könnyedén megszabadulhat az alkalmazottjától.
Na, ez az, amit tiltani kellene. Mert ha ez tilos lenne, akkor megszűnne a külső nyomásgyakorló civilek hatalma is a cégekre.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
