Alig hallani valamit a kormányzásról – nincsenek tervek, nagy léptékű elképzelések, úgy tűnik, mindet a kampányokra tartogatják –, szinte semmit nem tudni a parlamenti munkáról, mindenki egyezkedik, taktikázik, esélyt latolgat, számolgat.
A szociáldemokraták húsz esztendeje áhítoznak az államelnöki székre. Bármennyire esélyesként szállt hadba vezérük, végül mindig alulmaradt a jobboldal képviselőjével szemben. Ezt a kudarcsorozatot törné meg Marcel Ciolacu, és nem bízná véletlenre a játékot. Két forgatókönyv körvonalazódik: vagy sikerül rávenniük (akár zsarolással is) a liberálisokat jelöltjük támogatására, vagy ha nem, akkor arra játszanak, hogy a második fordulóban ellenfelük a szélsőjobb jelöltje legyen (Şoşoacă vagy Simion), s megismételhetik utolsó győztes csatájukat, amikor hasonló körülmények között Ion Iliescunak Corneliu Vadim Tudor ellen kellett nyernie. Nyeregben érzik magukat, mert bármelyik változat érvényesül, Romániának szociáldemokrata elnöke lesz.
Kicsit beleköpött a levesükbe Mircea Geoană, aki csúfos és emlékezetes, Băsescutól elszenvedett vereségén szépítene. Népszerűségi mutatói jók (magasan Ciolacu vagy a liberális Ciucă fölött), nemzetközi karriert épített, sokan vélik úgy, kiegyensúlyozott, jó elnök lehetne, csakhogy nincs párt, mely győzelemre segítené, anélkül pedig szinte lehetetlen a küldetés. Ő szintén a szociáldemokraták és a liberálisok együttes támogatásáról ábrándozik, ám azok hallani sem akarnak egy „független” jelölt hatalomra juttatásáról. A liberálisoknak túl „piros”, a szocdemeknek pedig hűtlen, áruló egykori elnökük, csodára lenne szükség ahhoz, hogy felsorakozzanak mögéje.
A liberálisok nagyon magabiztosnak igyekeznek tűnni: az elmúlt négy elnökválasztáson jobboldali jelölt győzedelmeskedett. Azt szajkózzák tehát, hogy egy második forduló mindenképpen emberük felé billenti a mérleg nyelvét. Csakhogy sem Băsescu, sem Iohannis elnöksége nem nevezhető sikersorozatnak, a választópolgárok kiábrándultsága nagyobb, mint elégedettsége. S mindemellett ütőképes jelöltjük sincs, ha kitartanak pártelnökük, Nicola Ciucă indítása mellett, nagy eséllyel a második fordulóig sem jutnak.
Diana Şoşoacă és George Simion egyelőre egymás heves ellenfeleinek tűnnek, ám népszerűségük együtt meghaladja az első helyezett Geoană százalékait. Ha netalán összefognak – láttunk már esküdt ellenségből baráttá átvedlett politikusokat –, a második fordulóig menetelhetnek, de akár külön is eljuthat oda egyikük, hisz támogatottsági mutatóik napról napra növekednek.
Így fest jelen pillanatban a helyzet, a pártok, politikusok pedig egyezkednek, számodolnak. Olybá tűnik, azt hiszik, a választások csupán azon múlnak, hogy ők megtalálják a lehető legjobb megoldást, a nép pedig, mint a nyáj, követi iránymutatásaikat. Semmit sem hallani arról, mégis ki, milyen elnök szeretne lenni, milyen elképzelései vannak Románia jövőjéről, nem az ország fejlesztése, a lakosság életszínvonalának növelése, csakis a hatalom megszerzése a cél. A kormányon lévők nem foglalkoznak a ma gondjaival, csak egymás meg- és legyőzésével, s ha így folytatják, könnyen dugába dőlhetnek legalaposabb számításaik is. Mert a döntő szót mégiscsak azok mondják ki, akiket ma semmibe vesznek: a szavazópolgárok.
Borítókép: George Simion, az AUR elnöke. Fotó: Facebook / George Simion
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
