Franciaországot miért nem figyelmeztetik, ha átlépi az előírt számokat?– kérdezte egyszer az akkor még bizottsági elnök Junckertől valaki. Elkerekedett a szeme:- Hát…, mert ők a franciák – válaszolta…
murderbook
Az EU történelmének legnagyobb korrupciós botrányainak vádlottja” – ezt Ursula von der Leyenről mondta Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Galló úr, Ursula von der Leyen, az Európai Parlament plenáris ülésének a jogállamiság magyarországi helyzete és a befagyasztott uniós pénzeszközökről tartott vitán azt állította, hogy a magyar jogállamiság még mindig deficites. Ő maga azonban nem tesz eleget a jogállamiság követelményének, amikor a Covid-ügyben váltott, hatalmas pénzösszegekről szól sms-eket eltitkolja a hatóság elől. Van-e itt ellentmondás, és mi az?
– Láthatatlan struktúra működik itt, nem ellentmondás. Pontosabban az ellentmondás maga is struktúra-alkotó elem, azaz nem kívülről jön, egyáltalán nem az unió rendszerén kívül keletkezik. Ellenkezőleg. Kimondva-kimondatlanul érvényesül benne az Orwell-i Állatfarm logikája: éljen az egyenlőség, de azért vannak „egyenlőbbek”.
murderbook
Ez nem csupán a korrupciós ügyek kapcsán érzékelhető, hanem minden téren. Például az államháztartási hiánycélok elvileg ugyan mindenkire vonatkoznak, gyakorlatilag kivéve az „egyenlőbbekre”. Franciaországot miért nem figyelmeztetik, ha átlépi az előírt számokat?– kérdezte egyszer az akkor még bizottsági elnök Junckertől valaki. Elkerekedett a szeme:- Hát…, mert ők a franciák – válaszolta…
A jogállamiságra mint „fegyverre” kiváltképpen érvényes mindez. Forgatják is szüntelenül: az unión belül ott deficites a jogállamiság, ahol mi, az egyenlőbbek annak mondjuk. Mi magunk pedig természetesen érinthetetlenek vagyunk, punktum. Aki mégis tiltakozna, minél inkább tiltakozik, annál kevésbé „jogállami” a megítélése. Kábé így megy ez.
– Az Európai Parlament egyik, görög vezető tisztségviselőjének a lakásán tisztázatlan eredetű bőrödnyi pénzt találtak a belga rendőrök. A politikus a jogállamisági követelményeknek megfelelően hatósági őrizetbe került, onnan azonban kiengedték, és ő visszaült az Európai Parlementbe, sőt szavazott is. Az Európai Parlamentnek miért közömbös, hogy van-e erkölcsi tekintélye a félmilliárd európai uniós polgár előtt, vagy nincs?
– Miután lezajlanak az esedékes uniós parlamenti választások, a képviselők jelentékeny része mindig felméri, éppen hol csörög a pénz. Beilleszkedik abba a lobbista, kijáró szisztémába, amit Brüsszel tálcán kínál neki. Kitapogatja a fentről (a cégektől, cégóriásoktól) érkező csábításokat, a belső mechanizmusok nyújtotta kiskapukat, nem beszélve arról, hogy az Európán kívüli országok politikai és gazdasági érdekérvényesítésének elősegítése milyen előnyös lehetőségekkel kecsegteti. Business as usual.
Ezekhez képest a polgárok előtti erkölcsi tekintélyvesztéssel legföljebb akkor törődik majd, ha új választások közelegnek, és még egy beszerző körre visszamenne Brüsszelbe.
– Az Európai Bizottság egyik, ciprusi biztosának tisztázatlan eredetű hatalmas pénz jelent meg a bankszámláján. Akkor az az erőteljes gyanú merült fel, hogy e pénz mozgása nincs összhagban a jogállamisági követelményekkel. Ennek ellenére a politikus a bizottságban maradhattott. Az Eger méretű brüsszeli bürokráciában melyik az az intézmény, amely magát az Európai Bizottságot is bátoríthatja a jogállamiság követelményeinek betartására?
– Ez szituatív probléma, függ a konkrét intézményes erőviszonyoktól. De úgy gondolom, ehhez az uniós struktúra egészét kellene megreformálni, de legalábbis újraolajozni. Ez azonban csupán a jelenlegi neoliberális főáram megroppanása esetén realitás. Ami persze előbb-utóbb – ki tudja, mikor… – be kell, hogy következzen.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
