Urunk születése ünnepének másnapján Szent István első vértanúra emlékezik a katolikus egyház. Mintha arra akarna figyelmeztetni a két ünnep összekötésével, hogy Krisztus követésének útja a kereszthordozás, a vértanúság útja, így leszünk a betlehemi gyermek valódi követői.
Szent István első vértanú ünnepén az Apostolok cselekedeteiből olvasnak fel néhány sort a katolikus templomokban. (ApCsel 6,8-10 és 7,54-59) A kiválasztott hét diakónus egyikét, Istvánt – „akit eltöltött a hit és a Szentlélek” – a főtanács előtt elmondott, korholástól sem visszarettenő beszéde után kihurcolták a városon kívülre és halálra kövezték. István, mielőtt „elszenderült az Úrban”, üldözőiért imádkozott, kérve Istent, „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!” Mintha a keresztfára szegezett Jézus szavait ismételné meg István. Ahogy Nüsszai Szent Gergely fogalmazott a Jézus-követő diakónusról: „Ő elvette a halált, emez azt vállalta holtan elterülve.”
A bíboros gondolatmenete a vértanúságról így folytatódik:
István diakónusra a legrégibb liturgikus források szerint is december 26-án emlékezett az egyház.
A néphagyományban december 26-át és 27-ét a jeles napok között tartották számon. A 18. század közepéig karácsony hármas ünnep volt, Szent István és Szent János napját is megünnepelték, névnapi köszöntővel, amikor a rokonok, barátok, ismerősök meglátogatták egymást és áldomást ittak.
Egyes tájegységeken a karácsony második napja a népi kalendárium szerint egészség- és termésvarázsló napként is jeleskedett. A legények, férfiak a mise után együtt jártak „istványolni”, az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Sok helyütt táncot is rendeztek. Volt, ahol a bort a köszöntők vitték magukkal, a háziak hájas, tepertős és sajtos pogácsával kínálták a köszöntőket.
A Szent István-napi köszöntő Szakmár településen (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) így hangzott:
„Paradicsomkertbe ma virágzott egy fa,
Annak az ágán nyőlt egy szép piros alma
Annak leszedője Szent István valaha,
E földön lévőknek kegyes pátrónusa
Búza, gabona nálunk bőven légyen,
Hogy a kisded Jézus nálunk szállást kérjen
A csillagok derülnek, jaj, de messze kerülnek,
Így zengedeznek
Ama hírös Szent István is viszi hársfáját,
Édesdeden pengetgeti a kedves nótáját.
Azt kíványom szívesen, hogy az Isten éltessen,
Testi-lelki áldásával szöröncséltessen!”
Forrás: zarándok.ma, Magyra Kurír, netfolk.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
