A közép és idősebb korosztály még élénken emlékszik a régi karácsonyvárásokra, a kis Jézus születésére. Napjaink adventi négy hete a karácsonyvárás, mintha már nem is lenne érző, értő emberi megnyilvánulás. Rohanás, vásárlás, kimerülés, stressz, fáradtság.
Egyházi berkekben, templomainkban, találkozásokon lelkiatyákkal, hívő emberekkel, a magukba mélyedő inkább a belső igényre hallgató emberekben mégis ott van az isteni lélek, amit valaki mozgat, s amit igényel az ember.
Erről szól a katolikusoknál a gyóntatás, ha kell házhoz mennek, katekézisek a katolikus rádióban, plébániákon, találkozásaik a hívőkkel. Az evangéliummal és bibliai idézetekkel szólnak hívőhöz és nem hívőhöz, a csodáról, mely bennünk is megvan, csak ki kell nyitni azt a belső ajtót, és beengedni Isten szavát. S ehhez legszebb ünnepünk egyike az adventi várakozás, majd a szentmiséken, szertartásokon való részvételek.
Egyre több helyen felelevenítik a régi hajnali roráté miséket. A sötétségből az egyre inkább fényt óhajtó embereket hívják a hajnali misére, hogy lelkileg is készülhessenek a várva várt kisdedre, hogy megszülessék bennünk a Megváltó.
Fóthy Zoltán esperes a párkányi plébánián is, de a leányegyház templomában Nánán is mindent megtesz az adventre hangolódás érdekében.
Párkányban több felnőtt énekkar működik, ezek egyházi koncertjei tették meghitté, ünnepélyessé a szentmisék befejezését. Ő maga is több meghívásnak tett eleget. A közelmúltban a városi könyvtárban szervezett találkozón, beszélgetésen vett részt a helyi szlovák káplánnal, és a református egyház lelkészével Pólya Csabával.
A nánai kisiskolásokat november végén vitte el Komáromba a Mária Rádió Mirjam stúdiójába, ahol a legkisebbek élő adásban mondták a déli rózsafüzér imádságot.
A harmadik adventi hét egy reggelén a nánai diákoknak szentelte a pénteki misét. A legtöbb apróság – lehet először lépett be a templomba – nagy ámulattal élte meg a 40-50 perces templomi csendet, fegyelmet, liturgiát. Közülük öten már rendszeres templomba járók, ők ministráltak a misén, és olvasták a szentleckét. Ők már jól érzik magukat a templomban, akkor is, ha a szülő nem kíséri el őket. A lelkiatya nagy szeretettel köszöntötte a kicsiket, tanítóikat és a hívőket. S hogy milyen befogadó a kisgyermek, a keresztvetést is utánozták, gyakorolták, ha olykor ügyetlenül is, az áldás pedig „megtisztelő” volt számukra.
Fóthy atya ebben az évben egy kedves karácsonyi meglepetésre hívta fel a figyelmet.
A párkányi plébánián meghirdetett missziós gyűjtés a szegény családok számára is igen eredményes volt. Negyven szegény család részére tudtak az önkéntesek segély csomagot ajándékozni az adományozók jóvoltából.
A nánai Szent Vendel, és a párkányi Szent Imre templomban a karácsonyi ünnepkör napjaiban szintén a plébánia mellett nemrég megalakult AD DOMINUM egyházi kórus ad majd koncertet.
Mindezek a kis ünnepi csodák, visszahoznak a régi karácsonyokból egy morzsányi hangulatot, jó cselekedetet, reményt adva az embereknek, hogy az igazi ünnepek nem mindig a fényes csillogásban, a lármás vásárokban, a gazdag ajándékozásban, pénzadományokban vannak, hanem amikor szeretettel, és lélekkel teli meglepetéseket adunk egymásnak, beiktatva énekeinkbe, imáinkba hőn óhajtott vágyainkat. S bízunk benne, hogy mindennek közösségépítő szerepe is lesz a jövőben.
Lelkipásztoraink, papjaink mindent megtesznek a kötelező szertartásokon kívül is, azért, hogy Isten megszületését segítsék beengedni az emberek szívébe. Már csak rajtunk múlik:
vajon befogadók vagyunk-e? Mert minden évben várjuk a csodát, ilyenkor karácsony idején.
Mindehhez Fóthy Zoltán esperes így fogalmazta meg üzenetét a plébánia honlapján:
„Látni fogjuk, hétről-hétre a mi jó cselekedeteink miként alakulnak át a meleget biztosító szalmává a jászolban. Ezzel is szeretnénk tanúskodni arról, hogy szeretettel a szívünkben várjuk és ünnepeljük Urunk Jézus Krisztus születését. Valójában így készítjük elő szívünket, hogy az legyen az Úr otthona életünk minden napján”.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
