A Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében került sor a XXXVII. Pozsonyi Városi Kulturális Napok alkalmából G. Kovács László történész, műfordító Pozsony történetéből című előadására, amely ezúttal Pozsony jelentőségét taglalta a zenetörténet egyik legnagyobb alakjának, Liszt Ferencnek az életében.
Mint ismeretes, Liszt Ferenc gyerekkorától többször is megfordult Pozsonyban, az egyik talán számára is legjelentősebb látogatása során mindössze kilencéves volt. A csodagyerek Liszt a nagyközönségnek Pozsonyban tartotta bemutatkozó koncertjét, amely gyakorlatilag a nemzetközi karrierjét elindította.
Későbbi élete során is gyakran megfordult Pozsonyban, egyrészt koncertjei alkalmával, vagy amikor ő maga vezényelt, hiszen köztudott, hogy idősebb korában karmesteri tevékenysége is jelentős volt. Előfordult, hogy más zeneszerzők hangversenyén vett itt részt, például Rubinstein pozsonyi koncertjére is eljött, de volt, hogy kifejezetten magáncélból látogatott el a városba
– mondta a történész az előadás során, hozzátéve, a fellelhető adatok és információk alapján Liszt Ferenc összesen huszonkét alkalommal járt a városban.
Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy Liszt kedvelte Pozsonyt, erősen vonzódott a városhoz, voltak családok szép számmal, amelyekkel baráti kapcsolatot tartott fenn.
– S bár nem itt született, és nem is itt halt meg, a közismert híres nagyvárosok (Budán és Pesten kívül Weimar, Párizs, Róma) mellett Pozsony Liszt életének nagyon fontos helyszíne volt, kiskorától kezdve 1885-ig, amikor 74 évesen utoljára járt Pozsonyban – tette hozzá G. Kovács László.
De nemcsak Liszt Ferenc kedvelte Pozsonyt, a pozsonyiak is rajongtak Lisztért, és napjainkban is tisztelettel adóznak a világhírű zeneszerző emlékének, amiről az itt található emléktábla vagy a pozsonyi dóm alatt, a Rudnay téren elhelyezett mellszobra is tanúskodik, de kertet, sőt utóbb teret is elneveztek róla Pozsonyban.
Liszt Ferenc, mint tudjuk, csodagyerek volt, és itt figyelt fel a tehetséges fiatalra az úri közönség. Mivel a főurak általában zenei képzésben is részesültek, egy arisztokratának ugyanis illett valamennyire „konyítani” a zenéhez, a pozsonyi koncerten jelen lévő úri társaság nem kételkedett abban, hogy egy hihetetlenül tehetséges gyereket láttak, hallottak, és azonnal adakoztak a javára, hogy a későbbi tanulmányait megkönnyítsék
– fogalmazott a történész.
Liszt Ferenc a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, egyben az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb alakja volt, nem csoda tehát, hogy több nemzet is a magáénak szeretné vallani.
– Liszt köztudottan vegyes házasságból származott, édesanyja osztrák volt, Lager nevű, az édesapja pedig magyar: Liszt Ádám. Maga Liszt Ferenc Magyarországon született Sopron megyében, és világéletében ragaszkodott Magyarországhoz, és magyar útlevéllel járta be a világot.
Bár pont az ifjúkorát alapvetően az országon kívül töltötte, 1839-től viszonylag gyakran vissza-visszajárt Magyarországra, hogy aztán idős korának egyik fő helyszíne Budapest legyen. A lényeg, hogy mindig is ehhez az országhoz tartozónak vallotta magát
– tette hozzá a történész.
Liszt Ferenc annak ellenére, hogy élete végéig nem tanult meg tökéletesen magyarul, magyar művésznek vallotta magát, amit többször kifejezésre is juttatott. „Bizonnyal megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve, én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradjak” – nyilatkozta egy ízben a zeneszerző.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/46. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
