Tegyük fel, hogy egy háromgyermekes család autót készül vásárolni. Az apukának olyan foglalkozása van, hogy gyakran kénytelen igencsak terjedelmes cuccokat szállítani. Az anyukának nem tetszik sem az SUV, sem a kihalóban lévő klasszikus egyterű, a családfőnek pedig még ezek sem elég nagyok.
Nos, az ő számukra ideális lehet például az e heti tesztautónk, 5 férőhellyel, két üléssor mögött is 775 literes, maximalizálva pedig 3 vagy 3,5 köbméternyi rakodótérrel.
Alaktan
Egy sajátos autókategóriáról beszélünk, amelyet régebben „multispace”-nek is neveztek. A Kangoón kívül több is van belőlük: Peugeot Partner/Rifter, Citroën Berlingo, Mercedes-Benz Citan, vagy a nemrég tesztelt Fiat Doblò. Funkciójukból eredően tojásként hasonlítanak egymásra, és a célszerűség mindegyiknél felülírta az esztétikumot. Mindegyiküket csaknem függőleges falak határolják, egy vagy két tolóajtóval, a személyszállító típusoknál óriási felületű oldalüvegezéssel.
A formatervezők itt tulajdonképpen csak a maszk, a fényszórók és a hátsó lámpák kialakításánál kaptak szabad kezet. Lássuk, mit vonultat fel e téren a Kangoo: nagyon szépre sikeredett a robusztus frontrész, három lamellájával, formás fényszóróival és kettős műanyag perembe foglalt ködlámpáival. A trapéz alakú hátsó lámpák is szépek, főleg ha világítanak, lásd a megfelelő ábrát.
Ugyanitt jól oldja a hatalmas bádogfelület egyhangúságát a típusnevet tartalmazó széles krómléc; oldalnézetben ugyanezt a szerepet két mutatós perem tölti be. Ennél több jellemeznivalót bajos lenne találni az ilyen autókon, beleértve a tesztverdát is.
Belvilág
A személyszállító Kangoo 2 szereltségben kapható, a Techno ezek közül a magasabb. Többlete a kétzónás automata légkondi, a holttérfigyelő, az Easy Link multimédia-rendszer (8 hüvelykes kijelzővel) és még néhány holmi.
A navigáció, a tolatókamera és a parkolóautomata viszont már feláras volt a tesztautóban. A műszerfal digitális, magyarán seregnyi adat lehívható rajta a volánon lévő nyomógombokkal. A belső pakolóhelyek hozzák a kategória szintjét: csukható rekesz a műszerfal tetején, ablaktól ablakig futó polc a szélvédő mögött, feneketlen üreg a középsó könyöktámla alatt. (A bevezetőben említett 3,5 köbéteres rakodókapacitás viszont csak a 200 euróért megrendelhető összehajtogatható anyósüléssel érhető el.) A második sort 3 azonos méretű fotel alkotja, repülőasztalkákkal és két, csak töltésre szolgáló USB-konnektorral. (Ebből egyébként elöl 1 van, természetesen adatátvivő funkcióval.)
Hasznos holmi még a hátsó ülésekre fókuszált visszapillantó tükör, amellyel az ott utazó csemeték garázdálkodását ellenőrizhetjük. Na és a műszerfalra telepített telefontartó, ami mindössze 40 eurós opció.
Az országúton
Az ötszemélyes Kangoo 2-2 benzin- és dízelmotorral kapható. Tesztautónkat az erősebbik benzines hajtotta; a gyengébbik kerek 100 lóerős, a két dCi teljesítménye pedig 95 illetve 115 LE. Automata váltó csak a tesztelt magasabb szereltségi szinten választható, tesztautónk tehát tokkal-vonóval a csúcs hajtásláncot képviselte. A hétgangos automata 90 km/órás sebességnél 1600, sztrádai 130-nál 2400-es fordulatszámon pörgeti a motort; ez még egy ilyen magas építésű, áramvonalasnak végképp nem nevezhető járműnél is abszolút elfogadható fogyasztást eredményez, lásd tesztünk eredményét.
A rugalmassággal sincs gond; egyrészt azért, mert a kétkuplungos automata igen okosan bánik a fokozatokkal, másrészt azért, mert a turbós benzinmotor csúcsnyomatéka már 1500-as fordulatszámon megjelenik (Érdekességként ez az érték a dízeleknél 1750). Az utazási komfortot nagyban javítja a kitűnően hangolt kormányszervó, a csöndes motor, a magas üléspozíció, valamint a kezelőszervek példás ergonómiája (klasszikus tekerős klímavezérlés, magasra telepített váltókar). Egy szó mint száz: anyuka és apuka egyaránt jól döntött, amikor ezt az autót választották…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
