A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal a kislődi Szent József- és Szent Vendel-templom Szent Vendel-oltárképét mutatták be.
Kislőd középkori templomát Szent László királynak szentelték. A török időkben elnéptelenedett települést református magyar lakosság keltette életre. Padányi Biró Márton püspök (1745–1762) rekatolizációs tevékenysége során Mainzból katolikus német telepeseket hívott be, ők hozhatták magukkal Szent Vendel tiszteletét Kislődre. A püspök a régi templomot visszafoglalta, majd az 1748-as javítást követően, 1750-ben Szent Vendel tiszteletére szentelték fel.
Vendel a pásztorok és állattartók védőszentje. A római kalendáriumba ugyan nem került be, de tisztelete igen elterjedt volt a 18–19. században német területen és Közép-Európában egyaránt. Ünnepnapja október 20.
Szent Vendel herceg a 6–7. században a német Mosel-vidéken élt. Már fiatalon elhivatottságot érzett a kereszténység iránt. Apja azonban ellenezte, és a pásztorkodást bízta rá. Vendel később Rómába zarándokolt, további szentföldi útját azonban a korabeli háborús viszonyok megakadályozták, így visszatért szülőföldjére, és Trier környékén telepedett le. Koldulással tartotta fenn magát, majd miután tétlenséggel vádolták, pásztornak állt. Később remeteként már csodatévő híre kelt; földművesek, pásztorok látogatták, hogy állataikat gyógyítsa meg. Végül a tholey-i kolostor apátjának választották, és pappá szentelték. Remetekunyhója helyén temették el.
Sírja körül azonnal megkezdődött tisztelete. Hamarosan kápolnát építettek fölé, ahol csodák történtek, így zarándokhellyé vált. Sírhelye körül alakult ki a róla nevezett St. Wendel település.
Szent Vendel tisztelete Magyarországon a török idők utáni német betelepítésekkel jelent meg. Kultusza az 1739-es nagy marhavészt követően lendült fel. Az 1740–1750-es években kápolnákat állítottak tiszteletére, így többek között Padányi Biró Márton veszprémi püspök is Sümeg melletti birtokán, Deáki pusztán (amely az 1975-ös egyházmegyei névtár szerint elpusztult). Tisztelete hasonló mintázatot mutat más bajelhárító (például az úgynevezett pestis-) szentekéhez; állatvészek idején intenzívebbé vált, amit jól mutat út menti szobrainak állítási ideje és a járványok időpontjának összevetése.
A szent életrajzát magyar nyelven elsőként Rövid Summája Szent Wendelinus Confessor Életének címmel Kassán nyomtatták ki 1763-ban. A fordítás alapja a Keller Miklós, a röttrich-i Szent Vendel-templom gondviselő szolgája által latinul írt és Trierben 1704-ben kiadott mű volt. A fordító személyét a könyv nem nevezi meg, a címlapon annyi áll, hogy „… egy nagy rendű, ‘s egyházi fő hivatalu Authornak üdvösséges munkájából ki-szedvén, annak ujjabb ki-nyomtattatásával…” Pehm (Mindszenty) József a fordítót Padányi Biró Mártonnal azonosította a püspökről 1934-ben írt életrajzában, s ennek nyomán ez a nézet terjedt el. Kétségtelen, hogy Padányi püspök élen járt a szent kultuszának ápolásában, az 1755-ös marhavészt követően körmenetet szervezett a deáki kápolnához a mennyei pártfogó közbenjárását kérve.
Perger Gyula újabb kutatásai szerint a szöveg széles körben elterjedt és rögzült a magyarországi prédikációs irodalomban, beleértve a frank származású szent ír, illetve skót eredetéről szóló hagyományt is. Ez a szöveg határozta meg Szent Vendel ábrázolásának ikonográfiáját is, leghangsúlyosabb vonása: a pásztorok, az állattartók és a jószágok védelmezője; az ábrázolásában a jó pásztor képtípus elemei is feltűnnek.
Kislőd mai tágas, késő barokk plébániatemplomát Bajzáth József püspök (1778–1802) építtette új helyen az 1770-es években, amelynek titulusa Szent József és Szent Vendel lett. A kislődi oltárképen is megjelenik a jó pásztorral való képi párhuzam: a kép tengelyében a tájban fél térdre ereszkedve, az égre tekintve imádkozik az ifjú Vendel.
A szentet a pásztorok öltözetében látjuk: saruban, félhosszú ruhában, köpenyben, pásztortáskával és -bottal; két oldalán egy-egy pihenő ökör zárja le az előtér sávját. A képszerkesztés is ráirányítja a figyelmet az előtér bal oldalán álló bárányra, amely tekintetét egyenesen a szentre irányítja, állát annak térdére helyezi. Kettejük közt a földön a nyitott könyv a remeteségre utal. Az előtér zárt csoportja különös meghittséget sugároz. A középteret egy gémeskút körül különböző jószágok – disznók, juhok, tehenek, lovak – csoportjai töltik ki. A kép felső regiszterében felhők közt angyalok jelennek meg koszorút tartva feje fölé, illetve későbbi apáti rangjára utaló infulát (apáti föveget), további egy-egy angyal rámutat, illetve imádkozik.
A főegyházmegyei levéltárban található feljegyzések szerint a régi, Padányi püspök idején megújított Szent Vendel-templom barokk főoltárképét áthozták a ma is álló új templomba, és 1876-ban Johann Tempel bécsi akadémikus festővel 50 forintért renováltatták. Ez a kép azonban – a forrásokban említett más festményekkel együtt – nem maradt ránk, vagy ismeretlen helyen lappang. Rőthy Mihály plébános (1874–1915) az új templom építésének századik évfordulójára, 1880-ra megújította az épületet. Ennek során a mellékoltárt Ráth Károly kőszegi aranyozó újraaranyozta, és ekkor a régi Szent Vendel-kép helyett 150 forintért új oltárképet szerzett be Münchenből. Ezt látjuk ma a mellékoltáron.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
