Szeptember 10-én az ekecsi kultúrház szabadtéri színpadán és környékén negyedik alkalommal tárult az érdeklődők elé a Kuttyomfitty Meseudvar, ahol az előadásokon kívül volt kézműveskedés és kézművesportéka-vásár is, de a gyermekek játszhattak népi fajátékokkal és élményfotókat is készíthettek. Az árusok pedig gondoskodtak arról, hogy a száj se maradjon szárazon és a gyomor se üresen.
Még el sem ütötte az ekecsi templom haragja a tizenegy órát, de a kicsik és nagyobbak már ott sokasodtak a kis sátor padjain, a pozsonyeperjesi Mesevarázs Bábszínház A három kismalac című előadására várva. Ezt azonban még megelőzte a megnyitó.
„Meseudvar kis kapuja ki van tárva, / Vendégségbe kicsit, nagyot ide várja. / Lesz itt móka kacagás, érezd magad jól pajtás, / Itt minálunk!” – énekelte a Beültettem kiskertemet kezdetű népdalra a rendezvényt ezzel hivatalosan is megnyitó Dobsa házaspár. Ők, lelkiismeretes szervezőkként a meseudvar ideje alatt csak úgy sürögtek-forogtak. Tomi, miközben nekem nyilatkozik, a kis sátor technikáját is kezeli, de arra is gondja van, hogy a kürtőskalácsos házikót szerelő ember akkus csavarhúzójának robaja ne nyomja el az előadást.
A Mesevarázs Bábszínházat Rebro Ágota vezeti immár nyolc esztendeje azzal a céllal, hogy „egy kis mesét és varázslatot vigyenek” a gyermekek hétköznapjaiba.
Természetesen maga a Kuttyomfitty Társulat sem maradhat ki a „szórásból”, Tomiék ezúttal a Háry, a 70kedő obsitos című előadásukat mutatták be.
Az Árgyélus Színház egy régi visszatérője Écsi Gyöngyi, aki ezúttal Ekecsen mutatta be A világ kenyere című mesejátékot. A BaHorKa Társulat improvizációs folklórszínháza a Pletykáló asszonyokat „szállította” a helyszínre, de a Vaga Banda gólyalábasai sem hagyták, hogy unatkozzanak a vendégek.
Ezúttal Tamásék az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny négy döntősét és két helyi kis mesemondót láttak vendégül, akik egy-egy mesével szórakoztaták a meseudvar résztvevőit. Mindig is szerették volna, hogy legyen „élőszavas” mesemondás, ami a mesélésnek a hagyományos formája. Tavaly például a Mesemondók Szövetségéből hívtak meg két mesemondót, továbbá helyieknek is teret adtak.
Dobsa Tamástól megtudhattuk, hogy a rendezvény szervezése már az előző esemény befejeztével megkezdődik.
Ami a felhozatalt illeti, az esetek többségében magyar népmese került a színpadra, de tavaly más nép meséjét is műsorra tűzték.
A hagyományos, tehát a folklórra épülő dolgokat szeretjük itt megjeleníteni. Az első produkció mindig a legkisebbekhez szól, aztán mi kerülünk a nézők elé, majd pedig mindig igyekszünk egy koncertszerű, zenés előadást is beiktatni. Tavaly Korpás Éva volt itt, idén pedig a BaHorKa Társulat koncert meseszínháza töltötte be ezt a szerepet. Azért próbálunk arra is figyelni, hogy a hazaiak legyenek túlsúlyban. Ami a kézműveseket illeti, kerüljük a gagyit, van a búcsúkban épp elég”,
mesélte Tamás, aki szerint a meseudvar elősorban az ekecsiekhez és környékbeliekhez szól, de vannak visszatérő vendégek messzebbről is, például a csehországi magyarok illetve magyarországiak is, aminek szintén nagyon örülnek. A kézműves portékák között többek között az Ekecs-Apácaszakállasi Szociális Otthon lakóinak a munkáit, dísztárgyait is meg lehett vásárolni.
Az sem mellékes Tamásék számára, hogy a meseudvar ingyenes, és ezt idén a megyének és a kisebbségi alapnak köszönhetik. Jövőre lesz ötéves a fesztivál, tehát egy kis jubileum várható, sőt, már a program is összeállt, és olyan miliőben zajlik majd jövőre, ami itt még eddig nem volt, büszkélkedett Tomi.
Utána majd meglátjuk, hogy folytatjuk-e tovább. Amikor három napig építed a fesztiválhelyszínt, akkor a fesztivál napján reggel mindig megfordul a fejedben az a gondolat, hogy egyáltalán kell-e ez nekünk… Persze este már azzal fekszünk le, hogy jó ez, és hát persze, de ez ettől szép”,
mondta somolyogva a bajsza alatt Tamás.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
