Az összes magyar vonatkozású felvidéki emlékművek közül talán a lőcsei honvédszobor sorsa a legkülönösebb. Az impériumváltás után ezt is megsemmisítették, s csak néhány darabját találták meg, amelyek alapján a közelmúltban sikerült újra életre kelteni.
Az eredeti aranyozott vasszobor öntvényt Faragó József helyi szobrász készítette Lőcse város megbízásából.
Az alkotást 1876. május 21-én avatták fel a branyiszkói csatában hősiesen harcoló magyar, német és szlovák honvédek emlékére.
A branyiszkói csata a magyar hadtörténet egyik legjelentősebb eseménye volt, amelyre 1849. január 5-én került sor. A keskeny hágón a Guyon Richárd ezredes vezette honvédhaderő ádáz küzdelembe kezdett a Franz Deym császári tábornok jól védett csapataival szemben. A honvédség a vakmerő rohamoknak köszönhetően egymás után foglalta el a császáriak erősségeit a mínusz 20 fokos hidegben, ami meghátrálásra késztette Deymet. A csatával sikeressé vált a hadjárat végkimenetele, hiszen Windisch-Grätz-et megakadályozta abban, hogy frontális támadást intézzenek a Tisza-vonallal szemben, másfelől megnyílt az út afelé, hogy a Görgey vezette hadsereg és a magyar főerők zavartalanul egyesüljenek.
A helyi magyar és német lakosság élőlánccal, a Szózatot énekelve tüntetett a megsemmisítése ellen, de a megmozdulást a csendőrség erőszakkal feloszlatta. A szobrot több darabra vágták, amelyek hollétét sokáig homály fedte. Orosz Örs 2019-ben néhány darabját megtalálta a lőcsei Szepesi Múzeumban, és a Sine Metu polgári társulás kezdeményezésére megkezdődhetett a helyreállítás.
Ideiglenes helye a gombaszögi Bebek Rezidencián van, a remények szerint azonban Lőcse visszafogadja.
Megjelent a Magyar7 2023/35. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
