Szürke exodus

A Magyar Sajtó Háza egy korabeli képeslapon

„A magyar sajtó új hajlékából hirdetem meg a kamarai újságíró hitvallását. Keresztények vagyunk, militaristák vagyunk, hazafiak vagyunk! A közéleti erkölcs és a családi tűzhely szentségének oltalmazói. Ez a ház, a magyar sajtó háza, a keresztény nacionalista gondolat és a szoiális érzéstől áthatott fajvédelmi szellem erős vára lesz." Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály

A múlt héten tanúi lehettünk a balliberális újságírás sokadik exodusának, vagy ahogy egy népszerű mondás tartja: vihar a zsinagógában. Az okokat a balliberális 444 meglehetősen jól titkolta, de igazából nem is lényeges.

Amikor majdnem napra pontosan 3 évvel ezelőtt, 2020 júliusának végén az akkori Index felbomlása miatt hasonló témában értekeztem, többek között a következőket fogalmaztam meg: „Ebből pedig egyenesen következik a címadó megállapításom: igazából teljesen mindegy, hogy milyen név alatt, de a kilépő belvárosi, liberális "újságírói értelmiség" vissza fog térni, mert a társadalomban van rá igény, és éppen ezért (vagy ettől függetlenül), van/lesz hozzá elég pénzük is. Ez nem jóslat, ez tény.” Igazam lett, csak akkor még nem tudhattam, hogy a következő állomást Telexnek fogják hívni, ami egyébként annak rendje és módja szerint rendesen ki is nőtte magát. A 444-gyel karöltve teljesen jól megférnek egymás mellett, valamilyen tekintetben még ki is egészítik egymást. Ennyit arról, hogy Magyarországon „diktatúra” van.

De most mégsem ez, vagy a múlt heti exodus a lényeg. A 2020-as írásomban szerepel még egy gondolat, amit nem érdemes elfeledni:

Három év távlatából maximum annyiban egészíteném – vagy javítanám – ki magam, hogy a korabeli nemzetiszocialista elitet mindenáron szélsőjobboldalinak nevezzem. Minden más valóság, az „egyik házból a másikba való átköltözés” – amint a mellékelt ábra mutatja – él és virul.

[*]

Az írás elején olvasható Kolosváry-idézet 1941 májusában látta meg a napvilágot, méghozzá áldozócsütörtökön, május 21-én, ugyanis ekkor avatták fel a Magyar Sajtó Házát az Andrássy út 101-es szám alatt. Kolosváry-Borcsa ekkor a Sajtókamara elnöke volt és olyannyira sikeresen igyekezett magyarrá tenni a magyarországi újságírást, hogy „jutalmul” a népbíróság golyó általi halálra ítélte, majd 1946. december 6-án kivégezte. Szálka volt ő a kommunisták, de különösen a zsidóság szemében, ugyanis munkája során nagyobbrészt zsidó újságírókkal került összetűzésbe, midőn elhatározta, hogy szellemi fronton is ideje visszahódítania azt a magyarságnak, ami az övé.

Kolosváry-Borcsa Mihály életét és munkásságát érdemes tüzetesebben is megvizsgálni, viszont amit most érdemes megjegyeznünk, az az, hogy a 21. századi Magyarországon, ha élne is ilyen lángelme, akkor sem tudna kiteljesedni, állandó jelleggel falakba ütközne. A jelenkori „nagy” exodusok maximum az egyik helyről a másikra való átvándorlást jelentik, a kormánypárt pedig láthatóan nem foglalkozik semmilyen komolyabb kultúrharccal, így az újságírással sem. Helyette inkább idomul, így köreikben jobbára már unalmas propagandacikkekből vagy Bayer Zsolt válogatott káromkodásaiból válogathatunk, aki szelektálás nélkül mindenkit lealáz – attól függetlenül, hogy megérdemli-e az adott illető, vagy sem, akinek nem tetszik a jelenlegi állapot és változást akar vagy szót emel. Utóbbi néha mulatságos, de az összképet nézve igen elkeserítő, hiszen maximum csak gőzlevezetésnek elégséges.

Anno tehát nem volt gőzlevezetés, voltak viszont valódi tettek. A Sajtókamara átszervezése (amely szintén – legnagyobb részben – Kolosváry nevéhez köthető) mellett fontosnak tartották a Magyar Sajtó Házának megalapítását is, ahol a Sajtókamara mellett a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) is működött. Az Országos Magyar Sajtókamara és Kolosváry-Borcsa személye természetesen a zsidó újságírók korlátozása (meghatározták, hány százalékban lehetnek a kamara tagjai) és a „háborúpártiság” miatt volt konc a korabeli és a későbbi baloldal szemében, hogy a szalonkonzervatívokat ne is említsem.

Mégis, amilyen mélyre süllyedt 2023-ra ez a szakma, az már messze túlmutat zsidó és gój ellentéten is, ugyanis a szellemi és erkölcsi nívó süllyedéséért utóbbiak is bőven felelősek. Megoldás? Aligha, maximum exodus ide-oda.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kolosváry beszéde – helyesebben fogalmazva annak egy csekély része – egyébként túlélte a Horthy-korszakot, itt (https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9762) filmhíradóként megtekinthető.

https://filmhiradokonline.hu/player.php?id=9762