Nem járt le az etnikai politizálás ideje Kulcsár Péter2023. 08. 10., cs – 18:09
Egy hivatalban várakozom. A világos padlócsempén két bogár mászik. Az egyik balról, a másik jobbról igyekezik valahova középre. Szedik a lábukat sebesen, és gőzerővel, már amekkorával egy rovar bír, törtetnek egymás felé. Lesz-e ebből karambol? Már csak két centi, egy centi, puff!
A két csápos egymásnak ütközik. A kisebbiket mintha áramütés érte volna, összerándul és azonnal irányt vált. A másik mintha kicsit elkábult volna, csak álldogál bambán, aztán elindul az ellenkező irányba. Egyik is bogár, másik is bogár. Nekik csak kitinvázuk van és ösztönük, igazán nem várhatjuk el tőlük, hogy megértsék, ha odakinn szél fúj és mindenféle veszély leselkedik, együtt talán könnyebb lenne védekezni.
Vagy nem?
Nem is tudom, hogyan, de a bogarakról Dzurinda jut az eszembe. Az a Dzurinda, aki sok évvel ezelőtti választási kampányában azt ígérte az embereknek, hogy megduplázódik a fizetésük. A saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam. Azóta a populizmus szónak számomra nincs semmi jelentősége, mert ha valami, akkor ez aztán tényleg populizmus volt, de érdekes módon Dzurindáról mégsem mondták/mondják, hogy populista (pedig a dupla fizetés ígéret maradt). De visszatérve a rovarokhoz. Dzurinda mondta nemrég azt is, hogy az etnikai politizálás idejének leáldozott, a 21. században az ideológiai egyetértésre kell törekedni. Ez éppenséggel nem új gondolat, a rendszerváltás hajnalán is mondták már ezt sokan, de a valóság rácáfolt erre a véleményükre.
Én nem gondolom, hogy lejárt az etnikai politizálás ideje, mert amíg vannak etnikai jellegű társadalmi problémák, addig az ilyen politizálásnak is van létjogosultsága. Persze azt is tudatosítani kell, hogy ezek a problémák csak az épp hatalmon levő nem etnikai pártok beleegyezésével oldhatók meg. Jó példája ennek a csallóközi gyorsforgalmi út, ami nagyon megkönnyíti a közlekedést. Ennek az útnak az igénye már réges-régen, még a Híd létrejötte előtt megfogalmazódott, és akárki akármit mond, ez a beruházás a Smerrel való kormányzás nélkül nagy valószínűséggel nem valósulhatott volna meg. Az más kérdés, hogy vannak – azok között is, akik korábban maguk is akarták ezt az utat –, akik ezt nem sikerként könyvelik el, mondván, egy ilyen út felgyorsítja a szlovákok betelepülését, s ezzel a magyarok asszimilációját. Igen, minden betelepülés felgyorsíthatja az asszimilációt, ezt azelőtt is tudni lehetett. De az asszimilációnak nem a betelepülés, s pláne nem ez az út az elsődleges oka.
Az etnikai politizálás ideje nem járt le, persze kérdés, mit értünk alatta. Én biztosan olyasmit, ami megerősíti az itt élő magyarokban azt az érzést és elhatározást, hogy magyarok akarjanak maradni, és hogy ezen a téren ne érezzék magukat veszélyeztetve. És olyan beruházásokat, fejlesztéseket, amelyek megkönnyítik az életüket. Olyanokat, mint az említett út, vagy amelyek ott, ahol vannak sikeres magyar megyei képviselők, megyei szinten most is léteznek, csak éppen nem mindig tudunk róluk, pedig semmitmondó választási szlogenek helyett inkább ezeket kiabálhatnák bele a kampányba.
Egyébként épp itt vált át az etnikai politizálás össznépibe. Ugyanis a magyaroknak kedvező fejlesztések a régióban élő szlovákoknak is szolgálnak. Nem értem, hogy ezt a szlovák pártok nem értik. De hát épp ezért is van szükség etnikai, azaz magyar pártra.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
