Botrányt keltett Bulgáriában egy vezető macedón politikus nyilatkozata, pedig a baj, hogy lényegileg igazat mondott.
Észak-Macedóniával kapcsolatban tudni kell, a politikai élet sokban hasonlít ahhoz, ami Magyarországon volt 2010 előtt.
Egyrészt van a “baloldal”, a volt kommunista párt utódja, mely azonban régóta nem baloldali a szó igazi értelmében, ezt mára teljesen felváltotta a nyugati középbal és az európai értékrend kritikálatlan elfogadásával. Persze széles a szavazói tábora: lelkes nyugatpártiaktól egészen olyanokig, akik egyszerűen emlékeznek a “szép” jugoszláv időkre. Szóval tipikus 2010 előtti MSZP-hangukat: nyugatimádat kádárista nosztalgiával.
Sajátos, de a volt Jugoszláviában ma Észak-Macedóniában van a legnagyobb Tito-kultusz. De ennek megvan a maga logikus magyarázata.
Van persze a “jobboldal” is, ez lényegében a VMRO. Eredetileg mint a Jugoszláviából való kiválás fő támogatója, nyugatpárti. Aztán miután az ex-kommunisták lahagyták őket a nyugatpártiságban, a VMRO kezdett amolyan óvatosan euroszkeptikus lenni, s nagyobb erővel nacionalista és hagyománypárti irányt venni.
A magyar médiákból is jól ismert Nikola Gruevszki volt az a VMRO-vezető, aki tulajdonképpen végig vitte ezt a váltást, azaz alatta lett a párt egyértelműen nyugatosból inkább szkeptikus. Tulajdonképpen Orbán útját járta be valamilyen formában, talán ezért is kaphatott Magyarországon menedékjogot, mikor az éppen baloldali macedón kormány börtönbe akarta záratni.
Maga a VMRO név is sajátos. Ez egy 1893-ben Thesszalonikiban alakult illegális szervezet (mai szóval: terrorista csoport), a cél az akkor török uralom lévő Macedónia felszabadítása. Bár voltak a szervezetnek olyan részei, melyek ki akartak egyezni a török hatóságokkal, azaz csak autonómiáért harcoltak, a fő rész egyedül a fegyveres harcban hitt. Amikor széleskörű felkelést robbantott ki a VMRO 1903-ban, az totális vereséggel végződött. Ezután a szervezet részekre esett végleg.
A vereséghez nagyban hozzájárult, hogy Bulgária semleges maradt a felkelés során. Természetesen külpolitikai okokból. Csak a vesztes felkelés után menekülőket fogadta be.
Az eredeti cél, a török uralom elleni harc, okafogyott lett 1913-ban, hiszen a balkáni háborúk végével Törökország elvesztette európai területeit, a ma is meglévő részt leszámítva. Innentől a macedón kérdés bolgár-görög-szerb lett, a terület legnagyobb részét felosztotta egymás között Görögország és Szerbia, egy kis rész (az északkeleti régió) pedig Bulgáriáé lett.
A görögök a macedónkérdést telepítéssel oldották meg. Miután a törökök kiűzték Kis-Ázsiából a görög lakosságot az I. vh. után, a menekülteket a görög állam Dél-Macedóniában telepítette le, ma ez a terület etnikailag immár száz éve görög. Aki maradt az eredeti lakosságból, az pedig vagy “hellenizált” vagy mehetett át a határon Bulgáriába.
A szerb (jugoszláv) területen a szervezet egy része autonóm jogokat akart, a másik rész fegyveres harcot hirdetett. Az akkori hivatalos szerb álláspont ugyanis az volt, hogy a macedónok szerbek, akik elfeledkeztek szerb identitásukról, azaz csak vissza kell integrálni őket a szerb nemzetbe.
A fegyveres rész jó kapcsolatokat épített ki az olasz fasisztákkal és a horvát usztasákkal. Legsikeresebb akciójuk a jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter meggyilkolása volt 1934-ben. A VMRO kiképzőtábora egyébként Magyarországon volt, legalábbis ott is, Horthyék támogatták őket a közös anti-jugoszláv érdek miatt.
A VMRO eközben működött Bulgáriában politikai pártként, egészen 1934-ig, amikor minden pártot betiltottak. Eleve a VMRO már súlyos problémát jelentett a bolgár kormányzat számára, mert miatta nem volt lehetőség a kapcsolatok normalizására Jugoszláviával.
Egészen a kommunizmus bukásáig a VMRO természetesen nem létezett, egyedül emigrációban. Ezek egy nagyobb része bolgár nacionalista volt, kisebb része autonomista, mely lassan elfogadta az önálló macedón nemzet elméletét.
A kommunizmus alatt a nagy változás az volt, hogy Tito harcot kezdett a szerb nacionalizmus ellen, ennek része volt a “szerbségüket elfelejtett macedónok” tézis elvetése. A hivatalos jugoszláv álláspont a korábbi autonómista macedón tant fogadta el, mely szerint a macedónok valójában egy ősi szláv nemzet, mely különbözik mind a szerbektől, mint a bolgároktól. Tulajdonképpen Tito a macedón nemzet alapítója, így nem csoda, hogy máig ott a legnépszerűbb.
A kommunizmus végével ismét lett hivatalosan VMRO, persze azonnal két darab, Bulgáriában és Észak-Macedóniában is. A bolgár VMRO párt ma éppen egy zuhanóban lévő 1 %-os párt, de voltak már 10 % körül is, sőt a kormánykoalíció része is voltak. A mostani harmadik legerősebb bolgár párt, az Újjászületés egyébként a VMRO várnai szervezetéből leszakadt csoportként indult. Az Újjászületés radikálisabb az eredeti VMRO-nál: míg a VMRO szoft-euroszkeptikus, NATO-párti, oroszkérdésben semleges, addig az Újjászületés egyértelműen oroszpárti, NATO-ellenes, EU-ellenes.
A macedóniai VMRO pedig ma a macedóniai nem-albán fő jobboldali párt. Macedóniában ugyanis albánkérdés van, a macedón jobb és bal egyformán 20-40 % között teljesít rendszeresen, s a mérleg nyelve mindig az albán pártok. Most éppen a baloldal mellett vannak az albánok, ezért a baloldal van kormányon. Hivatalos adatok szerint ma Észak-Macedónia lakosságának negyede albán, de ez sokak szerint valójában 30 %, a népszámlálás adatai ugyanis nem megbízhatóak.
De visszatérve a kiindulópontra, mit is mondott a macedón politikus és miért? A téma ugyanis az, hogy Bulgária megvétózta Észak-Macedónia EU csatlakozási tárgyalásait, követelve, hogy legyen Észak-Macedóniában alkotmányosan elismerve a bolgár kisebbség, valamint az iskolai tankönyvekben ne szerepeljenek bolgárellenes megállapítások. Valójában mindkettő mögött a valós üzenet: a macedónok ismerjék el bolgár eredetüket, ami nyilvánvalóan nem teljesíthető, egyetlen nemzet se hajlandó ilyen öngyilkosságra. Főleg nem egy fiatal nemzet, melynek nincs valós múltja pár évtizednél régebbről.
Az észak-macedóniai politika hozzáállása pedig sokféle. A VMRO és az egész jobboldal eleve bolgárellenes, ők hazaárulásnak tekintenek minden egyezményt. Az albánok viszont támogatják a bolgár követeléseket, nekik végülis az egész téma érdektelen: hiába minden nyugati erőfeszítés a “soknemzetiségű macedón nemzet” megteremtésére, annak nulla az eredménye, a macedóniai albánok ma ugyanúgy nem tekintik magukat a macedón nemzet részének, ahogy eddig se, a radikálisaik pedig nyíltan kimondják, a valós cél az “albán földek” egyesítése, azaz Albánia, Koszovó, Nyugat-Macedónia, valamint Montengeró és Szerbia határvidékének egyetlen albán államba egyesítése.
Az észak-macedóniai baloldal meg sarokba van szorítva: egyrészt nem beszélhet az EU ellen, hiszen ez a fő hivatkozási pontja, másrészt meg nem mondhat igent se a bolgár követelésekre, mert ez azonnal a hazaárulás bélyegét hozná magával. Szóval össze-vissza beszélnek, egyszer ezt, aztán azt. Várva a csodára, hogy majd valahogy megoldódik az egész ügy magától.
Az USA és az EU valóban hosszú ideje nyomják Bulgáriát, ne akadályozza Észak-Macedónia csatlakozási folyamatát. Még az aduász is be lett vetve, hogy “aki nem akarja Észak-Macedónia EU-csatlakozását, az a Kreml ügynöke”. De a téma egyszerűen túl érzékeny.
Tavaly volt egy francia javaslat a probléma megoldására: Bulgária emelje fel a vétót, legyen helyette “feltételes vétó”, azaz legyenek a tárgyalások hivatalosan megnyitva, de aztán csak akkor folytatódhassanak, ha Észak-Macedónia leszámol a “gyűlöletbeszéddel”, melynek része a már említett követelések megoldása. Ezeket meg nem teljesítették, pedig már a vétő felemelése is súlyos bajt okozott Bulgáriában, tulajdonképpen ez volt a közvetlen oka a bolgár kormány bukásának akkor.
Mit mond tehát a macedón politikus, íme a cikk, tulajdonképpen a VMRO politikusa azt vázolja, hogy Bulgária csak ürügy, az EU csak azért nem tárgyal, mert rossz a baloldali korrupt kormány, míg ha jó lenne, már mennének a tárgyalások, majd Bulgária szemszögéből rendkívül sérelmesen nyilatkozik, lefordítom szó szerint:
“Bulgária az EU leggyengébb tagállama. Nem az EU legerősebb tagjával van bajunk, hanem a leggyengébbbel, s Bulgáriának sokkal nagyobb szüksége van az Európai Unióra, mint Bulgáriára az EU-nak.
Senki sem tud meggyőzni arról, hogy az EU legnagyobb fővárosai ne gyakorolhatnának nyomást Bulgáriára. Ha úgy gondolják, hogy Macedónia megérdemli a tárgyalások megkezdését, egy délután alatt megoldanák az ügyet. Küldenének egy nehézsúlyú diplomatát, az Szófiában találkozna, akivel találkozni kell, még az éjszakát se kellene ott töltenie, s kész is lenne az egész.“
(Azt hiszem sokat elmond a macedón nyelv “önállóságáról”, hogy soha egy percet se tanultam macedónul, de simán értem a szöveg 98-99 %-át, az 1-2 %-ot meg kitalálom a szövegkörnyezetből. Ehhez képes az orosz-ukrán eltérés tényleg 2 teljesen eltérő nyelv, pedig ott is értem 75-80 %-ban az ukrán szövegeket.)
S elmondtam többeknek, a macedón politikusnak sajnos abszolút igaza van. A bolgár politikai elitnek van egy török korból örökölt súlyos hiányossága: komolyan hiszik, hogy aki meghajol az erősök előtt, annak jutalmat adnak. S aztán szerencsére akadni szoktak emberek, akik ezzel reménytelen harcot folytatnak, ezzel azonban mégis akadályozva ezt az általánis tendenciát.
Most is ez zajlik. Ukrajna is példa erre. Immár akadnak olyan megmondóemberek, akik Amerikát is kritizálják, amiért az nem hajlandó jobban segíteni az orkrán rezsimet. S szerencsére akadnak, akik – akár nyíltan, akár csalárdan – Ukrajna megsegítése ellen dolgoznak.
A macedón ügy ugyanaz: kemény kéz kell, nem megértés. A macedónok az ellenségeink, semmi ok segíteni őket, ahogy semmi ok a teljesen tájidegen kijevi bábállam segítésére se.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
