Bő két héttel az eseményeket követően lassan a szódás meg a lova is elmondta már, mit gondol a Wagner-vígjáték (talán) utolsó felvonásáról, Prigozsinék nagy meneteléséről. Egészen szórakoztató volt megfigyelni, miként feszültek egymásnak a funclubok a kopasz „szakács” felett. (Zárójeles megjegyzés: felejtsük el végre, hogy Prigozsin Putyin séfje lett volna. Köztörvényes bűnözőből lett „vállalkozó”, a többi között étkeztető, catering cége is volt).
A magyar közvélemény oroszokhoz húzó fele szokás szerint a Kreml zseniális vezércselét látta a Wagner-felvonulásban. Nem meglepő, ugyanez a toposz került elő az oroszok harkovi kudarcánál és a herszoni kivonulás előtt is. Putyin nem eltaknyol a biciklivel, Putyin így szokott leszállni.
A másik oldal felkent szakértői legalább ekkora blődségekkel jöttek, csak az előjel volt más. „Az orosz elit menekült, vagy testőrök mögött rettegve várta a Wagner érkezését” – írta az egyik magyar portál, miközben egy másik cikkben ugyanők megírták, nem, hogy Moszkvában, még a doni Rosztovban is nyugalom van az utcákon. Ennek a kétségtelenül képszerű és hatásos mondatnak a valóságtartalma másodlagos, ha az ember szinte hallja az aranyprotézisek koccanását, látja maga előtt az ébenfa íróasztal alá bújó hájas orosz oligarchák rettegését.
Hogy a valóság melyik verzióhoz áll közelebb, jelen írásunk szempontjából tulajdonképpen másodlagos. A történtek legérdekesebb olvasata ugyanis nem az, mit akart Prigozsin ezzel az egésszel.
A közismert történész, Timothy Snyder egy túlírt blogbejegyzésben fejtette ki, szerinte a muzsikuslázadás tulajdonképpen az orosz birodalom összeomlásának előzetese volt. Snyder gondolatmenete szögegyszerű. Az aktorok személye még kérdéses, de a forgatókönyv már rendelkezésre áll. Minél instabilabb Oroszország helyzete „kinn”, annál hamarabb akad majd valaki „benn”, aki megdönti a rendszert. Értsd, ha elég ideig ömlik a pénz és a fegyver Ukrajnába, Oroszország magától összeomlik.
Hogy mennyire vágyvezérelt ez a gondolatmenet, hagyjuk is. Snyder jól ismeri Oroszország történelmét, fogadjuk el, hogy igaza van. Összeomlik Putyin rendszere, oké! De mi jön AZ után? Az amerikai hárombetűs szakszolgálatok benyomják az elnöki rezidenciába a maguk emberét, majd rendőrt állítanak mind a hatezer nukleáris robbanófej mellé? Van bármilyen forgatókönyv arra, miként szeretnék levezényelni a békés és demokratikus átmenetet Oroszországban? Egyáltalán miért vesszük készpénznek, hogy az orosz rendszerváltást békés és demokratikus átmenet követi? 17 millió négyzetkilométert tervezünk megszállni? A 600 ezres Afganisztánt sem sikerült!
A kívülről eszkalált rezsimváltások sokkal kisebb és a világ békéjére sokkal kevésbé veszélyes országokat rántottak már a teljes káoszba. Miért nem beszél senki arról, mi van, ha mindez Oroszországban is megtörténik?!
Miért tekintjük eldöntött kérdésnek, hogy Putyin és rendszere a legrosszabb dolog, ami Oroszországgal történhet?! Honnan vesszük a bátorságot, hogy kijelentsük, abból a hatezerből egy sem kerül terroristavezér vagy egy renegát orosz tábornok kezébe? Egyetlen, a nyugati mainstream szekértoló és szakkertelő sem tud vagy akar válaszolni ezekre a kérdésekre. Nos, a háború utáni világ megértéséhez vezető egyik legfontosabb kérdés, miért?!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
