Köztudott, hogy Szlovákiában az európai parlamenti választások iránti érdeklődés nagyon alacsony volt a múltban is. Az ország 2014 nyarán negatív rekorddal került be az uniós köztudatba – szégyenszemre mindössze a választók 13,05%-a vett részt a voksoláson, miközben az EU-s átlag meghaladta a 42%-ot. 2019-ben sikerült ugyan több mint 9 százalékkal növelni az arányt, de így is csak a választók 22,74%-a ment el szavazni, ami megint csak a táblázat utolsó helyére volt elegendő.
Egy aránylag friss Eurobarometer-felmérés szerint most is a szlovák társadalom tanúsítja a legkisebb érdeklődést a jövőre esedékes EP-választások iránt. A szlovákiai válaszadók mindössze 26%-a mondta azt a felmérésben, hogy érdeklődik vagy nagyon érdeklődik 72%-ukat pedig nem vagy alig érdekli az európai parlamenti voksolás.
Ezzel Szlovákia nemcsak sereghajtó az EU-tagállamok között, de a legutóbbi választások előtt hasonló időpontban készített felméréshez képest még rontott is az „átlagán”.
Magyarországon a választási hajlandóságra adott válasz megegyezik a 67 százalékos uniós átlaggal. Ez azért is érdekes a két ország – Szlovákia és Magyarország viszonylatában, mert Szlovákia Brüsszel egyik nagy kedvence, szófogadó tagállama, emiatt az uniós forrásokból minden támogatás percnyi pontossággal megérkezik az országba. A jogszerű merítésről és elszámolásról most inkább ne beszéljünk.
Magyarország pedig egyáltalán nem tartozik a kedvencek közé, még a kákán is emberjogi csomót keresnek a brüsszeli bürokraták, de általában csak az EU számára kényelmetlen politikai okokat találnak. A tagországokat jogosan megillető anyagi támogatások menetrendszerű elmaradásával, teljesíthetetlen feltételrendszerekkel igyekeznek Brüsszelből megzsarolni az országot.
Ezért aztán felettébb furcsa, hogy Szlovákiában a rendkívül jónak mondható brüsszeli elbírálás ellenére ilyen alacsony a szavazókedv egy évvel az EP-választások előtt. De az is könnyen előfordulhat, hogy pont azért kisebb a hajlandóság, mert az embereknek elegük van az EU által megkövetelt nyájszellemből, a nemzeti önállóság teljes feladásából, a kiszolgáltatottságból.
Tehát Brüsszellel együtt valószínűleg a szlovák kormány külpolitikáját is büntetik a választók az országban, ezért ilyen alacsony a szavazókedv.
Talán csak migránskérdésben, a kötelező migránskvóta elutasításában képvisel hasonló álláspontot a két ország Brüsszel ellenében. Ivan Šimko szlovák belügyminiszter az EU Igazságügyi és Belügyi Tanácsának csütörtöki luxemburgi ülésén tartózkodott az unió menekültügyi reformjának javasolt irányáról szóló szavazáson. Ilyen bátor tettre nagyon régen vetemedett ez a kis ország. Közelednek a szeptemberi parlamenti választások…
Egy soha véget nem érő körforgásban van az ország, amelyet az uniós pénzek elmaradásával próbálnak térdre kényszeríteni és zsarolni. Csodálatos módon a brüsszeli ármánykodás ellenére a magyarországi választókedv az EP-i szavazáson a vártnál sokkal nagyobb, két és félszerese a szlovákiainak. Talán abban reménykednek az anyaországban a választópolgárok, hogy részvételükkel, szavazatukkal befolyásolhatják az európai történéseket.
Egyébként a felmérés szerint az EU többi tagországában sem rózsás annyira a helyzet, de mégis többen érdeklődnek az EP választás iránt, mint amennyien tudják, hogy egyáltalán mikor lesz, vagyis egy év múlva, 2024. június 6–9. között. De ez inkább tájékozatlanságra, mintsem érdektelenségre vall.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
