Zsidó belháború hazai frontokon

Zsidó belháború hazai frontokon

A radikális jobboldal találó módon a „vihar a zsinagógában” kifejezéssel szokta nyugtázni, ha akár a hazánkban, akár a külföldön élő zsidóság politikai okok miatt egymás torkának esik. Magyarország jelenleg ebből a szempontból (is) tűzfészek, ahol az EMIH és a Mazsihisz rivalizálása mentén osztódik két politikai szekértáborra a zsidóság. Vicces, hogy a politikai recept teljesen ugyanaz, mint bármely más jelenlegi konfliktusban a világon. Itt is előkerült az „antiszemita, náci” kártya – nyilván alaptalanul, s természetesen mindkét fél meg van róla győződve, hogy amivel a másik vádolja őket, az valójában a saját bűnük.

Természetesen legyen szó bármiről, nevetséges bármilyen olyan feltételezés a Mazsihisz részéről, hogy a kormány antiszemita szólamokat penget, még akkor is, ha Heisler András éppen aktuális kirohanásában „az orbáni zéró tolerancia végéről” beszél Budaházy szabadulásának tükrében. Hogy a kettőt mily módon kötötte egyáltalán össze, rejtély, viszont egy dologban mégis fején találta a szöget: az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tényleg a NER része, a szőlő pedig nemes egyszerűséggel rendkívül savanyú Heisleréknek. A kormány sikeresen visszaszorította a hagyományosan baloldali pártokkal kooperáló Mazsihiszt, ami természetesen a saját értelmezésükben szokás szerint „antiszemitizmus”, valójában azonban egy „szimpla” belpolitikai kérdés.

Heisler szavai már csak azért is nevetségesek, mert a hazai zsidóságnak – kollektív értelemben – talán utoljára a dualizmusban volt ilyen jó sora gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Ez a „nyugodt épülés”, melyet a kormány ezerszer jobban biztosít nekik, mint amennyire a közbiztonságot igyekszik helyreállítani a magyarok számára, páratlan lehetőségeket rejt a zsidóság számára és ez a „szélcsend” sokkal inkább hasznukra is válik, mint mondjuk a Tanácsköztársaság vérgőzös időszaka, ahol hatalmon voltak ugyan, de olyan szinten kontraproduktív módon, hogy abból egyenesen következett a Horthy-korszak jobbára elutasító magatartása.

Hírdetés

Ennek fényében Heisler András motivációját valójában kizárólag a féltékenység táplálja – ez minden soráról le is rí. Az EMIH egész egyszerűen jobban keveri a lapokat, s bár Magyarországon létezik antiszemitizmus – mint bárhol máshol a világon –, mindennél világosabb, hogy a rendszer nemhogy zéró toleranciát folytat ellene, de lényegében egy európai Kánaánt biztosít a zsidóságnak Magyarországon. Ennek tartópillére természetesen a gazdasági-politikai befolyás növelése és az állandó „készültséghelyzet” fokozása, vagyis, hogy nyugaton „rendszeresek a zsidók elleni támadások, bezzeg Magyarországon biztonságban élhetnek”.

A legbizarabb poén azonban mégsem ez. Az elégedetlenkedő Heislernek a kormány részéről Gulyás Gergely vágott vissza, az EMIH részéről Köves Slomó, a kommunikáció természete pedig ennél amerikai neokon stílusúbb már nem is lehetett volna. A hazai zsidóság „megosztásának” vádján túl Gulyás az ominózus „csodálatos széderestét” hozta fel, mondván, hogy a Mazsihisz „antiszemitákkal” ünnepelget. Nyilván maga sem hiszi el, hogy Gyöngyösi bármilyen téren is antiszemita lenne, vagy valaha vélt vagy valós antiszemitizmusából bármi maradt volna mostanra, de amikor Köves arról értekezik, hogy a széderestén Heisler „a vér és becsület ideológiájába is belekóstolt”, az már tényleg a röhej kategória (mindezt amúgy egy félmondatra alapozza, ahol Heisler elvileg arra utal negatív hangnemben, hogy az EMIH rabbijai közül nem mindegyik született Magyarországon). Nem mellesleg, ha már itt tartunk, valóban megérne egy misét az a kérdés, hogy miért Magyarországon kerül fontos pozícióba egy még csak nem is itt született zsidó illető, de mindegy.

A Mazsihisz és az EMIH belháborúja tehát eldőlni látszik, amelyben kb. mindenki szerepet kapott, csak azok nem, akikről állandóan beszéltek, vagyis maguk az „antiszemiták”. Az EMIH egyeduralmával Heisler felfogásával ellentétben nem a „magyar zsidóság szétverése” folyik, hanem amerikai neokonzervatív mintára annak totális megerősítése. Heisler nélkül. A politikai stabilitás úgy kell a NER-nek, mint egy falat kenyér, ezt pedig egy hozzájuk hű zsidósággal és ernyőszervezettel kívánják elérni. A kormány tehát nem antiszemita, hanem épp ellenkezőleg, a modern magyar politikatörténet egyik legfiloszemitább vezetése, így a Heisler által említett „díszletek” valójában a magyarokra s a jobboldaliságra, nem a zsidóságra vonatkoznak.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info 


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »