Köbölkúton már az 1930-as években is rendeztek leánybálokat, majd ezeket közvetlenül a háború után újraindították, de idővel kikoptak a köztudatból. Lévárdy Mónika pedagógus kezdeményezésére négy éve újraindították a hagyományt a Csemadok szervezésében. Komoly érdeklődés mutatkozik a bál iránt, az idén tizennyolc hófehér ruhás lány lejtette a nyitótáncot.
Régebben a leánybálokat a helyi iparosok szervezték, feleségeik – a védnöknők – pedig segítkeztek a rendezvény körüli teendőkben. Később, a háború után a sportszervezet vette át a szervezést. A lányok anyukái a háború utáni időben képesek voltak még Pozsonyba is elutazni, hogy anyagot vegyenek a báli ruhához.
Anyukám és a falubeli asszonyok sokat meséltek ezekről a bálokról, de különösen nagynéném, Marcibál Fodor Valéria, aki a 80-as években betanította a nyitótáncokat. Később elhalt a hagyomány, de elhatároztuk, megpróbálkozunk a visszaállításával. Álmomban se gondoltam, hogy ilyen nagy érdeklődés kíséri majd. Már negyedik éve én tanítom be a táncokat. A Kék Duna keringővel nyitottunk”
– mondja el Lévárdy Mónika.
A 73 éves Bolya Marika sok lánybálon részt vett, mint mondta, ezeket mindig február első szombatján tartották.
Nem volt egyforma ruhánk, csak hosszúságban. Azt mindig megbeszéltük, de egyébként mindenki a saját ízlése szerinti ruhát varratott e jeles alkalomra. Emlékszem, az első ruhám brokát volt. Általában Filler Imre tanító bácsi tanította be a táncot – angolkeringőt és mazurkát.
A tánc után kört alkottunk és egy-egy lány köszöntötte a vendégeket magyarul és szlovákul. Rengetegen voltunk, és a Pepes Sanyi bácsiék húzták a talpalávalót. Általában rövideket, mert sok fiút táncba kellett vinniük a lányoknak, mivel éjfélig hölgyválasz volt. Édesanyáink is elkísértek, körbeülték a táncparkettet. Minden bálban volt kimérés italra és harapnivalókra, de a mamák is hoztak magukkal és a körülöttük ülőket megkínálták” – emlékezik Marika és hozzáteszi, reggel 5-6 óránál hamarabb szinte senki se ment haza.
Bolya Szabolcs polgármester még hozzátette, a bál meghirdetése után szinte azonnal betelt a kultúrház véges kapacitása, így nemigen tudták népszerűsíteni.
Örömmel tölt el, hogy visszaállítottuk a lánybál hagyományát, nem is tudok ilyesmiről a környéken. Nem csak jól mulatunk ilyenkor, de közösségünk is jobban összekovácsolódik”
– mondja végszóként.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »