Aranykút címmel indult kurzus leendő és gyakorló pedagógusok számára Losoncon. A tanfolyam a palócság hagyományos kultúrájának, folklórjának az oktató-nevelő munkába történő beépítését és közvetítését tűzte ki célul.
A Rakonca Egyesület és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Losonci Területi Választmánya szervezésében, a Hagyományok Háza Hálózat szakmai támogatásával megvalósult tanfolyam rendkívüli érdeklődés mellett zajlott, ezért a szervezők ősszel tervezik a folytatást.
„Dombon törik a diót, a diót, rajta meg a mogyorót, mogyorót, rajta, vissza, tessék kérem megbecsülni és a földre lecsücsülni, csüccs” – érkezésemkor már javában daloltak és táncoltak a pedagógusok. A februári és a márciusi találkozón a tavaszi ünnepkör szokásaival, és a hozzájuk kapcsolódó játékokkal ismerkedtek meg a résztvevők.
Böjti játékok, kiszámolók, mondókák
– Az elérhető irodalom, a források és adatbázisok ismertetése is elengedhetetlenül fontos volt, hiszen ez a segítség jelenti a pedagógusok számára a biztonságot és a szakmai támogatást. A gyakorlati foglalkozás fő témája a böjti játékok, emellett számos kiszámolót, mondókát, csúfolót, és népdalokat tanulhattak az érdeklődők. Bemutattuk Palócföld különböző régióinak viseletét, a viseletdarabok megnevezését pedig játékos módon, keresztrejtvénybe applikálva adtam át nekik. Ezekkel a fent említett „jó gyakorlatokkal” szemléltettem, hogy a néphagyomány különböző szegmenseinek beépítésével (tárgyi néprajz, szokások, népzene stb.) akár egy nyelvtanórát is tartalmasabbá és színesebbé tehetünk, és nem mellesleg a tanulók megismerik a tájnyelv gyönyörű kifejezéseit. S miután eljutottak a megfejtésig, dalra is fakadhattak – avatott be a részletekbe Lia.
– A videójátékokon keresztül ezeket már óvodás korban kipróbálja a gyerek. Sikeresen veszi az akadályokat, harcol, ugrál, fut és bukfencezik, viszont a valóságos teret nem tudja uralni, nem ismeri és nincs birtokában az irányoknak, a fogócskákban stratégia nélkül játszik, körjátékokban nem képes tartani a térformát, és mindez tanulási nehézségekhez is vezet. Hiszen játszás közben „bejáródnak” azok az idegpályák, amelyek aztán a számolási vagy olvasási képességüket erősítik, vagy akár előkészítik a szótagolást. Ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal szeretném a következő képzéseken is segíteni a pedagógusokat – magyarázta.
A helyi hagyomány az alap
Varga Lia, a füleki Mocsáry Lajos Alapiskola pedagógusa sok éve. Tanóráin is fontosnak tartja, hogy tanulóiban erősítse a regionális öntudatot.
– Már a múlt század elején Györffy István néprajzkutató, egyetemi tanár (1884–1939) pontosan megfogalmazta ma is időszerű és érvényes üzenetét, miszerint: „A néphagyományokat az egész nemzeti művelődés alapjává kellene tenni. A helyi hagyomány legyen az az alap, amire az elemi oktatás ráépül.” Mivel Hont, Nógrád és Gömör régióiból jelentkeztek a képzésre, ezeknek a területeknek a hagyományaiból állítottam össze a képzés tartalmát. Amellett, hogy a magyarság néphagyománya szerves egységet alkot, a helyi értékek megismerése volt az az alapkő, amelyhez a pedagógusok jó gyakorlatokon keresztül konkrét módszertani segítséget kaptak – emelte ki.
Bódi Andrea, a Fülekkovácsi Alapiskola pedagógusa nagy izgalommal várta a tanfolyamot, eddig ugyanis nem vett részt a Varga házaspár foglalkozásain, mindig csak a távolból figyelte. Ezért szinte minden perce újdonság volt számára.
Gyermeki örömmel figyeltem, táncoltam és próbáltam énekelni. Sajnos a dalokat nem ismerem. Számomra egy csoda, amit Lia tud, ápol, és ahogyan továbbadja nekünk.
A tanfolyamon tanultak amellett, hogy érdekesek, nagyon hasznos ismeretek lesznek a hobbim gyakorlásában is, hiszen a meséinket a MeseFigurák bábszínházunkban egyre bátrabban színesítjük népdalokkal, és a gyerekeket is egyre több mesénkben aktivizáljuk népi játékok segítségével – mondta Andrea.
– Számomra azért volt nagyon hasznos ez a két tanulmányi nap, mert megerősítést kaptam arról, hogy a népi kultúrát megéri megismertetni a kisgyermekekkel, hiszen ma is szórakoztató, sőt fejlesztő számukra. A népi játékok kis változtatásokkal és kreativitással jól beilleszthetők a mai tanítási folyamatba is. Hasznos volt az is, hogy sok új dolgot tanultam egy tőlem sokkal tapasztaltabb pedagógustól. Olyan, gyakorlatban felhasználható dolgokat, amiket az épp most tartó iskolai gyakorlatunk során ki is próbáltam a gyerekekkel – avatott be Panni.
Hagyomány és oktatás
– Az egyes folklórműfajok oktatása több évtizedes múltra tekint vissza. A néptánc, népzene, tárgyalkotás elsajátítása napjainkban már számos helyen és formában elérhető. Az eltelt idő alatt megszerzett elméleti és gyakorlati tudás kellő alapot adott ahhoz, hogy a néphagyományok az intézményesített nevelő-oktató tevékenységben is teret kapjanak. Ha megvizsgáljuk az egyes tantárgyak tematikai összetételét az általános, a középfokú és a felsőoktatásban, szembeötlő a magas kultúráról és a hagyományos kultúráról nyújtott ismeretek aránytalansága. Csak egy példát említenék.
A magyar irodalom kiemelkedő alakjainak esetében nemcsak az írók, költők munkásságával, biográfiájával ismerkednek meg a diákok, hanem műveik elemzésére is sor kerül és saját maguk is kipróbálják a versírás tudományát.
Természetesen fontos és hasznos az efféle komplexitás. Épp ezért, a magyar műveltség teljes körű megismeréséért szorgalmazzuk a hagyományos kultúra közvetítését, művészetének az elsajátítását. Nem csupán néprajzi alapismereteket közvetítünk, hanem a hagyományközvetítés formáinak gyakorlatát, módszertanát adjuk át, s egy-egy jó példa bemutatásával rögtön hasznosítható, továbbgondolható tudást osztunk meg. Ebben a szellemiségben zajlanak a Hagyományok Háza Hálózat–Szlovákia 2018-tól működő szakmai képzései, amelyekhez szervesen kapcsolódik az Aranykút elnevezésű regionális képzés is – hangsúlyozta Varga Norbert.
– Tavaly a Hagyományok Háza Hálózat–Szlovákia és a Táncfórum közös szervezésében az ország több pontján zajlott a Hajnalcsillag elnevezésű program. Számos nógrádi, gömöri pedagógus vett részt a képzésen, és jogosan tették fel számunkra a kérdést a rozsnyói kurzuson „miért nem csináltok ilyen képzést helyben is?” Csináltunk. Mivel a Hálózat anyagi forrásai és humán erőforrásai végesek, belépett a képbe a Rakonca Egyesület és az SZMPSZ Losonci Területi Választmánya. A Rakonca Egyesület az anyagi háttér biztosítását, a SZMPSZ pedig a szervezői munkát vállalta. Ismerve a hazai pályázati rendszer működését, nem vártuk meg a Kult- Minor áprilisra esedékes döntését, fejest ugorva az ismeretlenbe február elején meghirdettük a tavaszi kurzust – részletezte Norbert.
Visszatanulni a saját kultúránkat
És jól tették, hogy nem vártak, hiszen rekordidő alatt, jóval a jelentkezési határidő előtt betelt a tanfolyam, a tervezett 25 fős felső határt 34 főig hagyták duzzadni. A március 25-i képzésre pedig még várólistás érdeklődők is voltak.
Külön öröm, hogy korosztály, intézmény és régió tekintetében is sokszínűség mutatkozott. Vannak nyugdíj előtt álló pedagógusok és a losonci Pedagógiai Szakközépiskola diákjai, óvónők, kisiskolák tanítónői és teljes szervezettségű, nagy létszámú intézményekből érkezők. Amire nem számítottunk, hogy Kassáról is jöttek résztvevők, nyugati irányból, a legtávolabbról pedig Ipolykérről érkeztek
– fűzte hozzá Norbert.
Hajdók Hajnalka, a SZMPSZ Losonci Területi Választmányának elnökeként vállalta a szervezői feladatokat. Mint mondta, alsó tagozatos tanítóként és a területi választmány elnökeként megtapasztalta, hogy más vidékek népi kultú-ráját oktatják a helyi iskolákban, (pl. a sárdózás, a villőzés a Zoboralján kötelező tananyag a második osztályban).
A mi környékünkön elterjedt népszokások azonban nem kapnak elég teret, pedig ezekkel is lehetne bővíteni és színesíteni a tanítást. Biztos vagyok benne, hogy minden tájegységnek megvannak a maga szokásai, játékai egy-egy ünnephez kapcsolódóan, csak sajnos ezek feledésbe merültek.
Mindemellett én nem Palócföldről származom, így a szokásrendszerem is különbözik a palócokétól, de fontosnak tartom, hogy a Nógrád és Gömör határán tanító pedagógusként segítsem az itt élő, tanuló gyerekeket a saját kultúrájuk visszatanulásában. És nem mellesleg, én magam is nagyon érdeklődöm a kis különbségek iránt, amelyek egy-egy szomszédos tájegység szokásrendszerében fellelhetők – nyilatkozta Hajnalka hozzátéve, hogy mindenképpen tervezik a folytatást.
– Szeretnénk elindítani egy őszi képzést, amely az őszi és a téli ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásokat gyűjtené össze és ismertetné meg a pedagógusokkal. A jövőt illetően pedig bizakodóak vagyunk, és az igényeknek megfelelően folytatjuk a hasonló kurzusok megrendezését – zárta a szervező.
Megjelent a Magyar7 2023/13. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
