Március 5-én vasárnap déli Úrangyala-imádságát mintegy huszonötezer hívő és zarándok imádkozta a Szentatyával, aki a színeváltozás jelenetéből kiindulva rámutatott, hogy Isten szeretetének a fénye ma is észrevehető körülöttünk. Ezután megemlékezett a szerencsétlenségek áldozatairól, és ismételten békéért imádkozott.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Nagyböjt e második vasárnapján a Jézus színeváltozásáról szóló evangéliumot halljuk a szentmisén: Jézus magával viszi Pétert, Jakabot és Jánost a hegyre, és ott teljes istenfiúi szépségében feltárja magát előttük (vö. Mt 17,1–9).
Álljunk meg egy pillanatra ennél a jelenetnél, és tegyük fel a kérdést: miben áll ez a szépség? Mit látnak a tanítványok? Egy rendkívüli látványban van részük? Nem, nem erről van szó. Isten szentségének fényét látják ragyogni Jézusnak, az Atya tökéletes képmásának arcán és ruháján. Isten fensége, Isten szépsége nyilvánul meg. De mivel Isten Szeretet, így a tanítványok a Krisztusban megtestesült isteni Szeretet szépségét és ragyogását látták a szemükkel. Ízelítőt kaptak a paradicsomból! Micsoda meglepetés ez a tanítványok számára! Olyan régóta a szemük előtt volt a Szeretet arca, és sosem vették észre, milyen gyönyörű! Csak most döbbennek rá, és milyen örömmel! Mérhetetlen örömmel!
Jézus ugyanis ezzel a tapasztalattal alakítja őket, felkészíti őket egy még fontosabb lépésre. Hamarosan ugyanis ugyanezt a szépséget kell tudniuk felismerni rajta, amikor keresztre feszítik, amikor arca eltorzul és színét veszti. Péter nehezen érti meg: legszívesebben megállítaná az időt, megnyomná a „pillanatmegállítót” ennél a jelenetnél, szívesen elidőzne itt, és meghosszabbítaná ezt a csodálatos élményt; de Jézus nem engedi. Az ő fénye ugyanis nem szűkíthető egy „varázslatos pillanatra”! Különben valami hamis, mesterkélt dologgá válna, mely feloldódik a múló érzelmek ködében. Ezzel szemben
Jézus szépsége nem idegeníti el a tanítványokat az élet valóságától, hanem erőt ad nekik ahhoz, hogy kövessék őt egészen Jeruzsálemig, egészen a keresztig. Krisztus szépsége nem elidegenít, mindig előre visz, nem kényszerít arra, hogy elbújj: menj csak előre!
Azáltal ugyanis, hogy vele vagyunk, megtanuljuk felismerni arcán az önmagát odaadó szeretet sugárzó szépségét akkor is, ha a kereszt jeleit viseli. Az ő iskolájában tanuljuk meg megragadni ugyanezt a szépséget azoknak az embereknek az arcán is, akik nap mint nap mellettünk járnak: családtagjaink, barátaink, munkatársaink arcán, mindazokén, akik a legkülönbözőbb módon gondoskodnak rólunk. Mennyi ragyogó arc, mennyi mosoly, mennyi ránc, mennyi könny és sebhely beszél körülöttünk a szeretetről! Tanuljuk meg felismerni őket, és megtölteni velük a szívünket! Aztán pedig
nagylelkűbben vetve bele magunkat mindennapi foglalatosságainkba, nagyobb lelkesedéssel és készséggel szeretve, szolgálva és megbocsátva! Isten csodáinak szemlélése, Isten arcának, az Úr tekintetének szemlélése mások szolgálatára kell, hogy késztessen bennünket.
Feltehetjük a kérdést magunknak: fel tudjuk-e ismerni Isten szeretetének fényét az életünkben? Felismerjük-e örömmel és hálával azoknak az embereknek az arcán, akik szeretnek bennünket? Keressük-e magunk körül a jeleit ennek a fénynek, amely betölti szívünket, és megnyit a szeretetre és szolgálatra? Vagy inkább a bálványok szalmatüzét szeretjük, mely elidegenít és önmagunkba zár bennünket? Az Úr nagy fénye és a bálványok hamis, mesterséges fénye. Én melyiket részesítem előnyben?
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ezekben a napokban sokszor gondoltam a görögországi vonatbaleset áldozataira: sokan közülük fiatal diákok voltak. Imádkozom az elhunytakért; lélekben közel vagyok a sérültekhez és családjaikhoz! A Szűzanya vigasztalja őket!
Szeretném kifejezni mély fájdalmamat a Crotone melletti Cutro partjainál történt tragédia miatt. Imádkozom a hajótörés sok áldozatáért, családjaikért és a túlélőkért. Nagyrabecsülésemet és hálámat fejezem ki a helyi lakosságnak és az intézményeknek a szolidaritásukért és e testvéreink befogadásáért. Újból felhívást intézek mindenkihez, hogy ne történjenek hasonló tragédiák. Állítsuk meg az embercsempészeket, ne engedjük, hogy továbbra is ennyi ártatlan ember életével végezzenek! A remény útjai soha többé ne váljanak a halál útjaivá! A Földközi-tenger tiszta vizét többé ne szennyezzék vérrel ilyen tragikus események! Adjon az Úr erőt, hogy be tudjuk ezt látni, és tudjunk sírni!
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a milánói ukrán közösséget, amely a keresztény egységért életét áldozó Szent Jozafát püspök vértanúságának négyszázadik évfordulója alkalmából látogatott el Rómába. Szeretteim, dicsérem a háború elől menekülő honfitársaitok befogadása érdekében tett erőfeszítéseiteket. Szent Jozafát közbenjárására adj meg az Úr a békét Ukrajna meggyötört népének!
Köszöntöm a litvániai zarándokokat, a római litván közösséggel együtt, akik Szent Kázmért ünneplik. Hasonlóképpen köszöntöm a spanyolországi Zaragoza román katolikus közösségét, valamint a spanyolországi Murciából, Jerez de la Fronterából és a grúziai Tbilisziből érkezett plébániai csoportokat.
Köszöntöm a Burkina Faso-i hívőket, a Scandicciből és Anzióból érkezett bérmálkozókat, továbbá a Capaciból, Ostiából és a római San Mauro Abatéból érkezett hívőket.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
