Amikor eljön a tél fogcsikorgatós, fagyos leheletével, hozza magával a hópelyhek szállingózását. De mást is hoz nekünk. Mert bizony január és február havának ezen részében áldozatot mutatunk fel egy amolyan “népi szertartás” keretén belül. Jól kapisgálod. Disznóvágásnak hívjuk. Nyilván a kedves olvasó már átélt ilyen katarzist, és felteszi a kérdést: mi új lehet ebben?
Ez esetben ruccanjunk le délvidéki testvéreinkhez, ahol a bácskai földeken elterülő falvakban vérprofi módon végzik ezt a bizonyos aktust. Hogy a móka teljes legyen, úgy frankó egy ilyen hepajt kivitelezni, ha ráhúzol egy teljes hétvégét, és beütemezhetsz különféle plusz programokat is.
Délvidék. Bácska. Vajdaság. Hívjuk bárhogy, van egy megmagyarázhatatlan szexepilje, ami miatt én mindig visszavágyok oda. A Balkán illata már körbejár ott téged, és olyan kalandra csábít, amelyet életed végéig emlegetni fogsz.
A történelem vihara sok-sok népet hozott itt össze. Itt élő magyarok mellett szerbek, németek, szlovákok, bunyevácok és számtalan nemzetiségi közösség élt egymás mellett békében, vagy éppen nyomorította egymást. Ha megérted a régió gógyiját, akkor a Balkán vadabb helyein is helytállsz, avagy nem fog pofán gyűrni a kultúrsokk.
Kezdésnek ugorjunk be két magyar gazdálkodóhoz. A Marki´s családi manufaktúrában kecskesajtot készítenek, míg a Ludasi-tó mellett található Hompot Pincészet a borokban utazik. Mindkét helyen elidőztünk, sajtokat és borokat kóstoltunk. Köztudott, egy boros pincébe lemenni mindig veszélyes dolog. Előfordul, az ember csak órák után jön fel a fényre, sok esetben már az elíziumot járva.
Palicson mindig cool megállni. lyenkor viccesen megjegyezzük: számunkra itt kezdődik a Balkán.
A fürdő szecessziós építészete lenyűgöző. Ami a szecessziót illeti, abban Szabadka verhetetlen. Kosztolányi és Csáth városán érződik a múlt pompás lenyomata, de egyben korunk nyomorúsága is. A Városháza, a Raichle-palota és a zsinagóga mind-mind kivételes alkotások, a magyar szecesszió remekei.
Levente, a helyi vezetőnk el tudta intézni, hogy bemehessünk a Jakab és Komor téri zsinagógába. Külsőleg és belsőleg teljesen felújítva, egyszerűen káprázatos.
A világ egyetlen olyan zsinagógája, ami az akkori többségi, államalkotó magyar nemzet, népművészeti stilizált motívumaival van feldíszítve. Városi sétánk során megálltunk Kosztolányi Dezső szobránál, majd elballagtunk a Szent Teréz-székesegyház mellett, ami eléggé lestrapált állapotot mutatott magáról. Statikai hiba miatt a templom egyik fele elkezdett süppedni és dőlni, ezáltal az épület közepén hosszú repedés keletkezett. Most valamiféle vas konstrukcióval próbálják egyben tartani. Mintha a templomot lélegeztetőgépre kapcsolták volna.
Lányaink a lángost sütötték ki, csinálták a zsíroskenyeret és tartották rendben a portát, mi férfiak a röfögős patást kaptuk szét a meggy – körte – szilvapálinka szentháromságának áldásával. Forró vízzel leöntve a malac testén lévő szőrfelületet kezdtük eltávolítani. Erre kialakított speciális “harang˝ kaparóval pikk-pakk túlvoltunk. Utána megtanulhattuk, hogyan kell malacot perzselni úgynevezett szalmatechnika segítségével. Közben helyi történeteket hallgattunk, egyszóval vidáman és hangulatosan dolgoztuk fel a másnapi kajánkat.
Évek során a Kórizs-féle kun disznóvágás híre úgy terjedt a környéken, mint nemi baj egy török háremben, így nem csoda, az újvidéki tévé magyar részlege rákapott erre az ínyencségre.
Egyik ilyen alkalommal ki jött megnézni minket, de a Kárpát Expressz magazinműsora is járt itt. Ebből látszik, hírünk megy a Kárpát-medencei nagyvilágba. Egyébként mindenki feltalálja itt magát. Volt, aki lángosok sütésében vette ki a részét, kolbászt töltött, húst vagdosott, vagy éppen a pálinkák töltögetésében jeleskedett. Késő délutánra minden elkészül. Az esti dáridó előtt mindig lehetőségünk van arra, hogy kiadósat szusszanjunk vagy a faluban szétnézzünk. Kemény református közösség lakja Bácsfeketehegyet, a templom mindig főatrakció.
És eljött az este, avagy a sarma már rotyogott a hatalmas fazékban, a hájas tészta, pálinkák és a borok bekészítve. A helyiség megtelt a helyiekkel és kezdetét vette a mulatozás.
Ilyenkor mindig adódik alkalom arra, hogy kötetlen beszélgetés keretén belül mélyebben megismerhessük a kunok betelepülésének történetét, a régió második világháború alatti megpróbáltatásait vagy éppen a koszovói háború ottani megítélését. Engem egyszer érzelmileg annak a krajnai szerb férfinak a története érintett meg, akit a délszláv háború idején űztek el a horvátok szülőföldjéről és a délvidéki magyarok között lelt megnyugvásra.
Zavaros az egész, ami a korunkat illeti. De ilyen a vasárnap is Józsiéknál. Persze itt a pálinka vágja oda az ember testét rendesen, nem a napi politika. Szerencsére a reggeli igazi disznótoros lakoma: sült kolbászok, hurkák, kásák, savanyúságok, édességek és persze az örök klasszikusok, a meggy, barack és szilvapálinka triumvirátusa.
Záróakkordként mindig beiktatjuk a faluban első, vályogból készült és még álló (omladozó) ház megtekintését. Valamikor a 1700-as évek végén épült. Vénségére még bírja a strapát. Vegyünk erőt és példát a házról. Bírjuk erővel a mindennapokat, és alkalomadtán nézzünk szét a bácskai örökkévalóságban!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
