Több nemzedék nagy kedvence, a híres egyfejű sárkány március 4-én a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban mutatott jó példát segítőkészségből, barátságból, követendő viselkedésből. A budapesti Hadart Színház Süsü, a sárkány kalandjai című, kétrészes zenés mesejátékára zsúfolásig megtelt a tágas nézőtér, végül sokáig zúgott a taps. Ráadásként néhány nézőt arról kérdeztünk, hogy miért szeretik ezt a mesét, s abból milyen tanulságokat vontak le.
Ki ne ismerné Süsü örökzöld, szívmelengető történetét? Dióhéjban idézzük fel! Az egyfejű sárkányt hazájában, a sokfejű sárkányok földjén gyakran kigúnyolták a hiányzó fejei miatt. Amikor őt a háromfejű apja elküldte, hogy ölje meg a család ellenségét, inkább meggyógyította, amiért a sárkánykirály mérgében kitagadta, a testvérei pedig kigúnyolták. Miközben magányosan vándorolt, mindenki rettegett tőle, mígnem találkozott és összebarátkozott a jó királyfival. Szerencsére, a kóbor királyfi megértette a bánatát. Majd Süsü és a királyfi látszat-párviadalt vívtak a királylányért, amit az előzetes megbeszélés szerint Süsünek kellett volna megnyernie, de elárulta magát. Végül a királyfi feleségül vette a királylányt. Süsüt pedig befogadták a várba.
A Királyfit Bordás Mihály játszotta, a Királylány szerepében felváltva Bátyai Éva / Enyingi Zsófi, a Királyéban pedig Háda János / Harna Péter látható. Az újrahangszerelt, eredeti zene mellett megemlítendő a Kovács Yvette Alida díszlettervező és Jakus Szilvia koreográfus által végzett kitűnő munka is, amellyel nagy mértékben hozzájárultak a sikerhez.
A sok tanulsággal szolgáló, bájos mese során bebizonyosodott, hogy aki először nem volt szimpatikus, sőt, ellenségnek tűnt, valójában jóindulatú, s másokhoz hasonlóan szeretetre vágyik. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a gyerekek már ismerték-e a szüleik hajdani kedvencét, Süsüt, s megértették-e a mese mondanivalóját, üzeneteit. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy „vették a lapot”. Lássuk a legbátrabbak válaszait, akik szívesen nyilatkoztak a Ma7-nek!
A 11 éves Vas Miklós elmondta: „Már kiskoromban megkedveltem a bábfilm-sorozatban látott Süsüt, s a róla szóló meseregényt is elolvastam. Mivel a húgommal együtt élőben is szerettük volna látni őt, az anyukánk elhozott minket az előadásra.
Nem csalódtam, mert a könyv és a film alapján éppen ilyennek, nagyon barátságosnak, jóindulatúnak képzeltem a sárkányt, akihez illik jóbarátnak a magányossága miatt őt sajnáló, szintén, segítőkész, kóbor királyfi. Azt gondolom, Süsü jól tette, hogy a családjuk ellenségét meggyógyította ahelyett, hogy megölte volna.
Mindenkivel kedvesnek, jószívűnek kell lenni, nem pedig ellenségesnek! Az apukája viselkedése azonban nem tekinthető jó példának, mert egy gyermekét igazán szerető szülő sosem űzné őt el a közös otthonukból. E mese mindenkit arra késztet, hogy egymáshoz kedvesek, ne kirekesztőek, ellenségesek legyünk, mert akkor hozzánk is barátságosak lesznek mások, s kevesebb baj, például háború lesz a világban“.
A közel 9 éves Feszty Rozália elárulta, hogy ő is olvasta a Süsüről szóló mesekönyvet, és látta az egyfejűről készített bábfilm-sorozatot: „Nagyon jó, élvezetes ez a mese és szeretnivaló a mindenkihez kedves, aranyos sárkány, aki soha senkit sem bánt. Ezért jöttünk el megnézni a színházi változatot is, ami kissé különbözik a filmtől. Kedvelem az előadásban is felhangzó dalokat, és nagyon mutatósak a jelmezek.
A meséből azt is megtanulhattuk, hogy ha az egyik barátunk, rokonunk valakit nem kedvel, azért mi még barátságosak lehetünk vele. Senkihez sem kell ellenségesen viszonyulni, és bárkit megítélni mások véleménye alapján, inkább alaposan meg kell őt ismerni.
Szerintem Süsü apukája helytelenül viselkedett, amikor a családból azért kitagadta őt, mert segített az ellenségének. Egy jó szülő sose tagadhatja ki a saját gyermekeit, nekik mindent bocsásson meg!“.
A 8 éves Nagy Benjámin így vélekedett: „Én már a TV-ből ismertem ezt a kedves, jószívű, jámbor Süsüt, de talán a színpadon bemutatott mese még látványosabb volt, és legalább közelebbről láthattuk a híres egyfejűt. Továbbra is azt gondolom: jól tette, hogy annak is segített, akit a családja nem szeretett, a helyében én is ezt tettem volna.
De olyan apa nem szeretnék lenni, mint amilyen Süsüé, aki kitagadta őt a családból, s nem érdekelte őt az, hogy ezentúl mi lesz vele. Annak örülök, hogy a királyfiék befogadták őt a palotájukba, vagyis igaz a mondás, hogy jótett helyébe jót várj!
A viselkedésével a királyfi is kiérdemelte a királylány kezét és a fele királyságot. Még sok ilyen jó mesedarabot szeretnék látni Komáromban“.
A 11 éves Kovács Viki így fogalmazott: „Mivel voltak, akik kiskoromban engem is gyakran szemüveges bagolynak gúnyoltak, kiközösítettek, nagyon együtt tudtam érezni Süsüvel.
Gyakran mentem haza pityeregve, de engem legalább megnyugtattak a szüleim, nem úgy, mint ezt a sárkányt. Még jó, hogy emiatt nem lett gonosz, s bár a nagy termete és ereje miatt bárkit le tudott volna győzni, mégsem bántott másokat.
A szüleim mondták, hogy a róla szóló bábfilmsorozat már az ő gyerekkorukban is nagyon közkedvelt volt, s egy régi zöld, plüss Süsüt is őrzünk odahaza. A bejárat mellett elhaladva megjegyezték: fura, hogy a plakátról kék egyfejű néz ránk… A nővérem régebben a Jókai Színház Süsü-előadását is látta, de engem oda még nem vittek magukkal, hátha nem bírtam volna végigülni. A mostani előadáson is csak izegtek-mozogtak, hangoskodtak a túl kicsi nézők, mert nekik még nem való az ilyen hosszú előadás. Ilyen jó mesére máskor is szívesen eljönnék a családommal vagy az osztályunkkal“.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
