Hetek óta húzódó szappanopera végére tett pontot a parlament múlt kedden, miután a felbomlott koalíció képviselői megszavazták, hogy szeptember 30-án legyen az előrehozott választások.
December 15-ét követően, amikor a törvényhozás megvonta a bizalmat a Heger-kabinettől, másfél hónapra volt szükség ahhoz, hogy a parlament előbb lehetővé tegye a ciklus lerövidítését, majd döntsön az előrehozott választások időpontjáról.
Szeptember végén
A szeptember végi időpont a gyakorlatban ráadásul azt jelenti, hogy Szlovákia kormányrúdjánál bő tíz hónapig korlátozott jogkörű, ügyvivő kabinet áll majd, ha a választásokat követően az új kormány felállásához szükséges időt is ide számítjuk.
A helyzet paradoxona ennek tetejébe az, hogy ugyanaz a parlament vonta meg a bizalmat az Eduard Heger vezette kormánytól, amely rá néhány napra a felbomlott koalíció által biztosított átütő többséggel fogadta el a büdzsét, majd némi húzódozás után az alkotmánymódosítást lehetővé tévő háromötödös többséggel nyitotta meg az utat az előrehozott választások előtt. Vagyis a papíron még mindig létező koalíciós többség ilyen erővel akár még kormányozhatott is volna a neki rendelt ciklus végéig.
Ez az, amit egy távolról jött vendégnek, amilyen egy az ősi joika éneket hallás után megismerő számi a fagyos Észak-Finnországból, nehéz lenne érthetően elmagyarázni. Márpedig a joika rögzítése az általunk használt kottarendszerben nem lehetséges, olyan hangképzési technikát igényel, amelyet kívülállónak szinte lehetetlen elsajátítani. Ráadásul a sámánhitben élő számik szerint az ősök szellemei nem törődnek az emberek mindennapi beszédével, ezért a joikában használatos szavak egy része szóhasználaton kívüli, kiejtésük a szertartásokon kívül tilos.
A szlovák joika
A szlovák parlamenti joika – s itt most nem a kereskedelmi televízió népszerű megnevezésére gondolunk – ezzel szemben még hallás után sem érthető, pedig a számi varázsénektől eltérően az emberi lélektan által jól felfejthető közönséges hatalomvágy és egóharc szolgáltatja hozzá a kísérőzenét. Felvidéki magyarként egyetlen mentségünk még lehet arra, hogy a számi joikát is jobban értjük a szlováknál, hiszen a derék északiak minden távolság meg halzsírszag ellenére mégiscsak a nyelvrokonaink.
Látod amottan a téli világot?
Jó krónikásként, a tényeket rögzítve, jegyezzük fel, múlt kedden a pozsonyi törvényhozás az exkoalíciós honanyák és honatyák szavazataival a Petőfi által magyarok milliói számára lírikus áthallásokat kínáló szeptember végére tolta ki az előrehozott választások időpontját. A szeptember 30-i időpontra a háromötödös többséghez elégséges 92 képviselő adta voksát, a Smer, illetve a Hlas által javasolt májusi, júniusi dátumra ellenben csak 75-75 támogató szavazat érkezett.
Mindez azt jelenti, hogy az önmagát megbuktató koalíció vegetációs fázisa a lehetséges legtovábbi időpontra nyúlik, és a leghamarabb október közepén sietve felálló új kormány rohamléptekkel foghat neki a 2024-es költségvetés kidolgozásának és parlamenti elfogadtatásának. Miközben éppen befejeződik az átadás-átvétel, s még éppen csak felállt az új kormányzati struktúra. Ha a derék exkoalíciós törvényhozókat a képviselőségből származó kézzel fogható előnyök elvesztésén túli téli világot látva – ahogy mondják – valóban az ország sorsa foglalkoztatta volna, erről a nehezen lebecsülhető jelentőségű körülményről nem kellett volna megfeledkezniük.
A szemfödél meg az epigonok
A kormánypárti padsorokat koptatók ezzel kapcsolatos illúzióit szétoszlatva, szeptember végén a választók aligha fognak könnyezni, miközben szemfödelet borítanak a kiérdemesült koalíció kihűlt tetemére.
Őszintén szólva, nem szeretnénk a Petőfi-epigonok nehéz kenyerét enni, felidézve Arany János feddő szavait a nagy költőtárs tájverseit a napjaink szöveggenerátoraihoz hasonló eredetiséggel újraíró, egyébként cseppet sem tehetségtelen Lisznyai Kálmánhoz: Tele száj, Papagáj-Csárogás Semmi más, Oly hüle, Oly tarka, Se füle Se farka! Annál inkább gondoljuk, hogy Arany János bökverse időtálló gondolatokat őrzött meg a bukott koalíció jeles vezérbikáinak, kakasainak és nemtelenül (túl)élő mezei politikusainak: Sülülü Bülülü Kótyonfitty Sipiritty Hallgass már Mer ‘szen kár Fáradság, Izzadság, Mert mindez Szélbe vesz!
A költészet meg a politikai beszéd
A kedves olvasó a szeptember 30-i választás kapcsán némi élccel gondolhatja, nem jó ómen Petőfit emlegetni, hiszen a lánglelkű költőzseni az 1848-as első népképviseleti választáson saját maga és az utókor számára is meglepő vereséget szenvedett a Jászkun Kerülethez tartozó szabadszállási körzetben.
A fáma úgy tartja, a felhorgadt kiskunok Petőfi testi épségét is fenyegették, mert harcos kortesbeszédeiből azt szűrték le, hogy kétségkívül republikánus, de legalábbis „tót királyt akar”. Hiába, más műfaj a költészet, s megint más a politikai beszéd. De hát ki bánja már mindezt, hiszen a kudarccal végződött korteshadjárat nyomán született meg Petőfi egyik legszebb tájleíró költeménye, a Kiskunság.
Vagyis a magyar jelölteknek érdemes szem előtt tartaniuk, a paraszti világban a gatyát deréktájt egyetlen madzaggal rögzítették magukon a férfiak, és alig kötötték meg, hogy könnyen fel és levehető legyen. Emiatt azután, ha nem volt jól felkötve a gatya, akkor erőlködés közben könnyen kioldódott, leesett, esetleg szétszakadt a derékrészbe fűzött gatyamadzag, és az ember csupasz fenékkel kínlódhatott tovább, ne adj Isten, elesett a lecsúszott gatyájában.
A felvidéki reálpolitika
Nem mellesleg, az ilyen nem kívánatos baleset elkerülése már csak azért is felettébb kívánatos lenne, mert a csillagállás a pozsonyi magyar képviselet visszaszerzéséhez igencsak kedvező. Még akkor is, ha a magyar Szövetség jól láthatóan érdekházasság, a feleket összekötő vonzalom legapróbb jele nélkül. Az őszi helyhatósági választás eredményét nehéz túlértékelni, hiába hangos a perpatvartól a közös háztartás, a válókereset helyett a házassági levelet írta alá a felvidéki magyar család, úgy is, mint választóközönség.
Az már egy másik kérdés, hogy a legnagyobb magyar reálpolitikusok egyikétől, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nekünk felvidékieknek is van mit tanulnunk. „Két pogány közt, rész-hazában” a döntéseinket egyetlen szempont vezérelheti, a magyar közösség érdekeinek figyelembevétele.
A bethleni reálpolitika a török félhold és a Habsburg sas árnyékában azon a meggyőződésen alapult, hogy a három részre szakadt ország újraegyesítésére a fennálló hatalmi viszonyok között nincs lehetőség, de a magyarság profitálhat a helyzetből: hol az egyik, hol a másik félre támaszkodva – gyakran kijátszva őket egymás ellen. Bethlen Gábor bölcs kormányosa volt a két pogány közt is a magyar államiságot tovább vivő Erdélynek. Személyében azt az államférfit tisztelhetjük, akire a kényes ízlésű idealista könnyen rásüthetné a politikai erkölcstelenség szégyenbélyegét, de akinek politikáját utólag igazolta az idő – a történelmi távlat.
Megjelent a Magyar7 2023/6. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
