Muzslán sok minden szól a szőlőről és a borról. Jelentős a borászok létszáma, művelik a szőlőültetvényeket, nemrég épült fel a szőlészeti szolgáltatóház, a helyiek közül pedig többen is dolgoztak, dolgoznak a németeknél vagy osztrákoknál a borszakmában. Pathó Árpád csőszerelőként dolgozik Mosel borvidékén egy palackozóban, Farkas Iván a falu polgármestere pedig turistaként látogatott a vidékre. Ők meséltek, vetítettek az ott tapasztaltakról.
A szakmai beszámolót az új borászati és szőlészeti szolgáltatóházban tartották. Az előadók elmondták, Mosel az egyik leghíresebb és legidősebb német borvidék három folyó – a Mosel-Saar-Ruwer – közelében. Egyes domboldalak a 67 %-os dőlésszöget is elérhetik. Hihetetlen még nézni is, ennek ellenére már kétezer éve foglalkoznak itt szőlőtermesztéssel.
„A Mosel folyó rettenetesen kanyargós, a meredek köves domboldalakon mindenütt szőlő terem. Az összeaprított venyigét szétszórják a szőlőben, hogy maradjon egy kis kálium a talajban.
Az egyik dűlőt délelőtt, a másikat délután süti a nap, fel is tettem magamnak a kérdést, honnan van itt cukorfok? Valószínűleg a köves talajban rejlik a felelet, mert a napsütötte kő éjjel kiadja a meleget”
– mondja Árpád, miközben vetíti a fotóit.
Megtudjuk, a legfontosabb fajta a Rajnai rizling, a terület több mint felén ez a szőlőfajta található. Véleménye szerint finomak az ottani borok. Amin a résztvevők a legjobban meglepődtek, az az, hogy a gazdák fogaslécen közlekedő kocsikkal mennek a hegyoldalra. Nézni is rossz, ahogy a gép megy felfelé a meredélyen.
Szüretkor a fürtöket egy kanalizációs csőbe önti, melynek akkora az esése, hogy rácsorog az alant várakozó pótkocsira. Árpád még elmondja, ott a szőlőültetvények mellett nincsenek pincék, a gazdák szövetkezetekbe tömörülnek, a falu borászatába leadják a szőlőjüket, ahol feldolgozzák és mindenki palackokban viheti haza. Többen aztán ebből készítik otthon a konyakot és a likőrt is.
Amin elcsodálkozott az az, hogy június közepén a szőlősorokról már eltávolították a levélzetet, hogy jobban érje a szőlőfürtöket a nap. Ott is sok az elhagyott szőlő, csakúgy, mint mifelénk.
Megbecsülnek minden régit, az 1780-as években épült épületeket kiadják szállásnak, de még a régi, 50-60-as évekbeli traktorokat is használják. Óriási az idegenforgalom, a folyó melletti kempingek is tele vannak lakókocsikkal.
Farkas Iván a családjával látogatott el Németországba, a Mosel borvidékre. Elmondja, a Rajna Pfalz-vidéken úgy termesztenek a sík vidékeken a szőlőt, mint nálunk kukoricát vagy búzát. A „mesebeli” városkák felett ott a szőlőültetvények. Gyönyörű várak, templomok, régi épületek mindenütt. A Mosel folyón minden városában át lehet menni a túloldalra is. A folyón állandóan járnak a csónakok, a turista-, valamint a szállítóhajók. Olyan gyönyörű fotókat készített a vidékről, hogy hatására bizonyára ellátogatunk a vidékre.
A vetítésen a jelenlévők meggyőződhettek arról, milyen nem mindennapi körülmények közt dolgoznak a gazdák ezen a vidéken, mégis piacképes, finom borokat készítenek.
A rendezvény végén a borászok megkínálták egymást és a résztvevőket boraikkal és még sokáig elbeszélgettek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
