Schadl Györgynek sem volt könnyű az élete: amiatt aggódott, hogy a nyaraló-felújítás nem jön ki százmillióból

Schadl Györgynek sem volt könnyű az élete: amiatt aggódott, hogy a nyaraló-felújítás nem jön ki százmillióból

A vádpontok egyike egy jogellenes használatba vételi engedély kiadása Schadlék nyaralója számára. Bepillantás egy világba, ahol mindent el lehet intézni – a Blikk közzétette a Schadl–Völner-ügy lehallgatott hívásainak 4. részét.

Schadl György, a végrehajtói kar elnöke nyaralót vett magának és feleségének, és alaposan átalakították azt. A felújítás lassan haladt, és amilyen ma az építőipari helyzet, minden egyre drágább lett. Éppen ezért Schadl az egyik rögzített telefonbeszélgetésben aggodalmát fejezte ki a kivitelezőnek (L.) az elszálló árak miatt.

Schadl: „Arra lennék kíváncsi, hogy nagyjából hol lesz a vég. Mondom, 89-nél járunk most.”
L.: „Hát, figyelj, úgy gondolom, hogy amit először beszéltünk, annyi biztosan rá fog menni.”
Schadl: „Én értem. Először 80-100 millióról volt szó.”
L.: „Én mindig is 120-at mondtam.”
Schadl: „A télikerttel együtt.”

Aztán jött a gond, mert P. B. jelezte, hogy a túlépítés miatt nem engedik majd az épületet használatba venni.

X.: „Küldtem egy e-mailt. P. azt válaszolta, hogy nem engedi a bővítést, még a kerti tárolót sem, mert túlépítésnek számít szerinte.”

Schadl György ezt követően a kivitelezővel, L.-lel is átbeszéli a dolgokat.

L.: „Az a baja, hogy a teraszt gyakorlatilag a ház tartja. Nem négy lábon áll, hanem kettőn… Ez nem önálló pergola, hanem egy terasztető. Ez az épülethez tartozik. Nekünk építményt kell csinálni.”

Hírdetés

Schadl.: „Kijönnek, négy lábon lévő valami kis sz.r fogja tartani a teraszt. Az kerüljön fel a térképre. Aztán hogy azt később beépítem vagy nem, az az én dolgom.”

Hogy P. B. hozzáállása megváltozzon, a végrehajtói kar elnöke – ahogy egy barátjának (X.) jelezte – mindent hajlandó volt bevetni.

Schadl: „Helló. Elvben holnap háromnegyed kettőre jön ki ez a B. bácsi, tudod, melyik B. bácsi… Szerinted mennyit vigyek magammal úgy, hogy ebédre elég legyen, mert az egy drágább étterem.”
X.: „Hát, mit tudom én, három-négy körül biztosan megállunk. Nem?”
Schadl: „Akkor viszek öt kilót.”

Csakhogy B. bácsi lemondta a megbeszélt időpontot, és egy másik alkalommal ment ki az építkezésre. A kivitelező (L.) azonnal értesítette Schadl Györgyöt.

L.: „Most megyek a fiúkhoz. Megjött a B.”
Schadl: „Ne idegesíts már! Akkor menj oda légy szíves! Figyelj csak, úgy tárgyalj vele, mintha a nevemben tennéd, és azonnal 5 kilót ajánljál fel azzal, hogy ezt szeretnénk, és ebbe az irányba terelgesd, jó?… Mindenképpen rászánnánk erre ötszázezer-egymillió forintot.”
L.: „Ötössel kezdek.”

Nem sokkal később Schadl György megkapta az örvendetes hírt, miszerint meglett a használatba vételi engedély. Ebből azonban – a lehallgatások alapján – gond lett, és P. B.-t kirúgták a munkahelyéről. Ráadásul vádlott lett a büntetőeljárásban.

P.: „Itt én voltam az áldozat a történetben. Nem beszélve arról, hogy itt osztályvezetői szinten hangzott el utasítás rá, hogy mindenképpen ki kell adni… Az a furcsa, hogy teljes egészében az ügyintéző viszi el a balhét, és azért egy osztályvezetőnek – én úgy gondolom – valamilyen szinten felelősséget kellene vállalnia… Mégis csak az ő aláírásával megy ki minden.”

Korábban írtuk: Schadl Völnernek: valamikor esetleg tudunk beszélni egy tíz percet jó miniszter asszonnyal?


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »