A német Die Lunikoff Verschwörung zenekart Magyarországon is ismerhetik a nemzeti rock rajongói közül, énekesük, Michael Regener (művésznevén "Luni") korábban a Landser (azóta megszűnt) zenekarban is énekelt, a "német demokrácia" pedig 3,5 év börtönbüntetéssel "jutalmazta" azt, hogy hazafias dalszövegeket adott elő. Ez sokat elmond a jelenlegi, tulajdonképpen németgyűlölő rezsimről, mely nagyipari módon igyekszik öngyűlöletre szoktatni a németeket. Sajnos meg is látszik az ország jelenlegi állapotán, ez pedig kihatással van Európára is, ám akadnak azért még bátor hazafiak, ilyen Luni is, vele készítettünk interjút.
– A napokban jelent meg új lemezetek Hut Ab Vor Solchen! címmel. Mit tartasz fontosnak elmondani, milyen dalszövegekkel találkozhatunk?
– Üdvözöllek, igen immár öt év telt el az utolsó "Öl in’s Feuer" CD óta. Azóta rengeteg anyagunk született, melyek válaszok voltak az őrületre, ami hazánkban zajlik. Hogy néhányt dalt emeljek ki, például az ősi germán mitikus kardról, a "Tyrfingről” aminek ölnie kell, ha kirántod, arról, hogy Adolf volt a legjobb, persze Adolf Hennicke kommunista aktivistára értem (nevetve mondja – a szerk.). Arról, hogy a Koránt félrefordították, és az öngyilkos szalafisták a paradicsomi 72 szűz helyett csak 72 szőlőtövet kaptak Allahtól, de olyan súlyos kérdésekről is, mint az abortusz és a nemzethalál, az elhunyt testvérért való rekviem, és hogy végre le kell bontani a bolsevik stigmákat.
– Németországban azonban nem veszélytelen dolog hazafias dalokat előadni. Évekkel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság börtönévekkel "jutalmazta" ezt. Megosztanád a magyar olvasókkal, mi történt?
– Igen, bár azt hiszem, a "Landser-sztori" ismert Magyarországon is. Röviden: 40 dalért 40 hónap börtön járt. Így azt mondhatom, kissé humorosra véve a hangnemet, örültem, hogy nem a Rolling Stones énekese vagyok! Hangsúlyozom, az egész kizárólag dalszövegek miatt volt, semmi más tevékenység nem kapcsolódott hozzá…
– Mi volt az, ami neked és a zenekarnak erőt adott, hogy a szabadulásod után is folytassátok? Hiszen nyilvánvalóan nem veszélytelen, a rendszer célkeresztje továbbra is a Lunikoffon van.
– A hit Németországban! És itt szándékosan fogalmazok ilyen röviden, ezeket a sorokat az ellenség is olvasni fogja.
– Lehet, hogy szubjektív benyomás, de a zenekar arculata és dalszövegei gyakran élnek a humor szatírikus formájával. Ez tudatos, hogy ilyen módon is görbe tükröt tartsatok, vagy csupán a személyisédből fakad?
– Lényegében mindkettő. Az iróniát és a gúnyt lényegesen rosszabbnak tartom a rendszer számára, és hatékonyabbnak, mint a gyűlöletkeltő ordibálást, s persze én is poénos embernek tartom magam.
– Több alkalommal jártál Magyarországon, tervben van esetleg, hogy újra láthatunk magyarországi színpadon is?
– Sok jót tapasztaltunk Magyarországon a 90-es évek elején, de később sajnos néhány rosszat is. A csapat személyi összetételét tekintve is kicsit átalakult, ezért most az új dalokon dolgozunk, így egyelőre nincsenek ilyen tervek.
– Nyilván nem lehet kizárólag zenéről beszélgetni, azt hiszem, sokan kíváncsiak arra, mit gondolsz a németországi politikai viszonyokról?
– Itt katasztrofális a helyzet, minden magyar, aki itt járt az elmúlt években, örült, hogy újra hazamehetett. Ráadásul annyira megszigorították a büntetőjogot, hogy minden szót alaposan át kell gondolni. Úgyhogy elképzelheted, hogy mit tudnék mondani még…
– Komoly történelmi gyökerei vannak a magyar-német sorsközösségnek, hogyan lehet ezt kihasználni hatékonyabban azért, hogy nemzeteinket felvirágoztassuk és felépíthessük a nemzetek Európáját?
– A magyarokkal mindig jó volt a kapcsolatunk. Sőt, nem is ismerek itt senkit, aki rosszat gondol a magyarokról. Hűséges szövetségesek voltatok a háborúban, mindannyian csodáljuk az 56-os felkelést, és manapság irigykedve látjuk, hogy milyen jó helyzetben vagytok hozzánk képest. Ezért nagyon fontos a kapcsolattartás, hogy úgy fogalmazzak, "legjobbak és a legjobbak” között.
– Optimista vagy pesszimista vagy Németország és Európa jövőjét illetően?
– A nacionalistának mindig optimistának kell lennie, különben minden harc értelmetlen lenne. Gondoljunk a német történelem olyan időszakaira, mint a 30 éves háború vagy 1945 után, akkor a helyzet még rosszabbnak tűnt, őseink mégsem adták fel. Nekik sokat köszönhetünk, ahogy gyermekeinknek és unokáinknak is. Nem vagyok híve a siránkozásnak. Egyúttal sok sikert szeretnék kívánni a jövőben a Kuruc.infónak is, és ha nem tévedek, a kurucok a Habsburgok ellenségei voltak, nemde? Hát igen, nekünk, németeknek sem hoztak sok szerencsét a Habsburgok… Éljen a magyar-német barátság! A nemzetek Európájáért! "WP, Kitartás", a Lunikoff üdvözöl mindenkit Berlinből!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
