Ha volt valami ebben a szerencsétlen sorsú Európai Unióban, ami az európai eszmét és értékrendet képviselte, az éppen a diákok számára kitalált Erasmus-program volt. Ennek keretében diákok tízezrei tanulhattak külföldi egyetemeken egy-egy szemeszter erejéig. A debreceni Nyilas Misi kiutazhatott Barcelonába, a madridi Pedro Manolo pedig Szegedre, ahol annak idején Karikó Katalin is tanult.
Ettől a lehetőségtől fosztotta meg most a magyar diákok nagy részét egy tavalyi, december 30-i határozatával az Európai Bizottság, december 22-ei dátummal visszamenőleg. Magyarán: a 2022. december 22. után az Erasmus+ programban pályázó magyarországi diákok már nem tanulhatnak Európa más egyetemein, pontosabban nem kaphatnak erre ösztöndíjat, mert a fényességes Bizottság úgy találta helyénvalónak, hogy az ezt szolgáló forrást megvonja Magyarországtól. (Bár az oktatási tárca gyorsan igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, az idei programok anyagi fedezete biztosított, és a kormány folyamatosan egyeztet a felsőoktatást érintő források zavartalan biztosításáról.)
A döntés az alábbi intéményeket érinti: Budapesti Gazdasági Egyetem, Debreceni Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem, Magyar Táncművészeti Egyetem, Állatorvos-tudományi Egyetem, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Semmelweis Egyetem, Pannon Egyetem, Soproni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Dunaújvárosi Egyetem, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Neumann János Egyetem, Nyíregyházi Egyetem, Óbudai Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Tokaj-Hegyalja Egyetem, Pécsi Tudományegyetem.
A felháborító ötletet Brüsszel azzal magyarázza, hogy az alapítványi működésben levő egyetemek kuratóriumában úgymond sok a kormánypárti politikus.
(Ha baloldali, ellenzéki kurátorok hemzsegnének az egyetemek élén, azzal semmi gond nem lenne.) A jogtalan lépés azért is felháborító, mert az Európai Unió szerződésével ellentétes, tehát jogtalan. Az oktatás és a kultúra ugyanis tagállami jogkör, abba az Uniónak semmilyen beleszólási joga nincs.
Ha van az Európai Bizottságnak melléfogása, rosszindulatú, bosszútól vezérelt döntése, akkor ez az utóbbi évek leggátlástalanabb és legpofátlanabb jogtiprása, hiszen sok évszázados nemes gyakorlatot taposott a sárba.
Emlékezhetünk, hogy a középkortól kezdve jártak magyar diákok Göttinga, Heidelberg vagy Halle egyetemeire, hogy az ott szerzett tudásukat itthon kamatoztathassák. A huszonegyedik században természetesen nem arról van szó, hogy a puszták elmaradott népe a fejlett és mindenben okosabb Nyugat intézményeiben tanulna civilizációt. Az európai tudás, az innováció és a kutatás sokszínűsége (diverzifikációja) azonban azért is fontos és megőrizendő érték (lenne), mert Európa kezd lecsúszni egykori vezető pozíciójából. A szellemi javak gondozása lehetne talán az utolsó mentsvára a bölcs vezetői által politikailag, gazdaságilag lejtőre taszított kontinensnek. De hát a brüsszeliták számára ez nem szempont.
Ráadásul nem nehéz kitalálni, hogy az eszement, diszkriminatív döntés mögött az Orbán-gyűlölő magyarországi neoliberális senkiháziak és hazaárulók szándéka munkált. Ne legyenek kétségeink, hogy ennek is ők az ötletgazdái.
Ez abból is látszik, hogy a döntés nyilvánosságra kerülése után azonnal megjelentek a megmondóembereik által posztolt „magvas” vélemények, amelyek a kormányt kiáltják ki bűnösnek, amely „megfosztja a magyar diákokat” a tanulás lehetőségétől, ráadásul diákok tízezreinek távozását vizionálják az országból. Vagyis szerintük expressis verbis a magyar polgári kormány tette lehetetlenné a magyar diákok külföldi tanulásának a lehetőségét.
Az Európai Bizottság számára (melynek elnöke ellen ráadásul eljárás folyik) a jog már nem jelent semmit, az adott szó kiüresedett, mint egy eldobott kagyló héja. De hasonlatként akár más rendeltetésű kagyló is eszünkbe juthat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
