A 2022-es év a koronavírus utáni világ első éveként indult volna, de végül a háború és a globális világrend fellazulásának esztendeje lett, annak minden szomorú következményével együtt. Válságos évek után még több válságot kaptunk a nyakunkba, és az egyetlen pozitívum az évben (külpolitikai szempontból), hogy leomlottak az évtizedes illúziók. Örülni mégsincs miért, mert az idei év minden jel szerint csak bemelegítés volt, és az igazi kihívások jövőre várnak minket. Nézzük, hogyan jutottunk idáig.
Január 22. – Az ellenzékeb szoruló német CDU a konzervatív Friedrich Merzet választja pártelnöknek. Az első hetekben sokan úgy gondolták, hogy Merz valamiféle előszele lesz Európa konzervatív erői felemelkedésének – ám végül nem így lett, részben az orosz-ukrán háború miatt sem.
Február 7. – Joe Biden amerikai elnök Olaf Scholz német kancellárral tartott közös sajtótájékoztatón kijelenti, hogy az Északi Áramlat 2 gázvezeték nem indulhat el, és ha Oroszország inváziót indít Ukrajna ellen, a gázvezetéknek “vége lesz”. A kijelentés hatalmas politikai és diplomáciai pofon volt Németország számára, amelynek vezetője szótlanul állt Biden mellett, miközben legfontosabb energiaprojektjének (a vezeték német tulajdonban van) elpusztításáról beszélt az amerikai elnök.
Február 24 – kitör az orosz-ukrán háború, ami alapjaiban rengeti meg Európát és a világgazdaságot. Oroszország “különleges hadműveletnek” nevezi el az offenzívát, amelyet azzal a céllal indít, hogy “denacifikálja és demilitarizálja” Ukrajnát. A valós cél természetesen az, hogy megdöntse a nyugat-barát kijevi vezetést és megakadályozza Ukrajna NATO-csatlakozását (ez utóbbi katasztrofális következményekkel járna az orosz biztonságpolitikára).
A háború első napjaiban az oroszok rengeteg kudarcot szenvednek el, Kijev ostromát is elbukják (az előreküldött erőkhöz túl későn érkezik meg az erősítés), a Nyugat pedig látva az oroszok kudarcait úgy gondolta, hogy eljött az idő, hogy meggyengítse Oroszországot. Miután kiderül, hogy az ukránok a vártnál sokkal jobban képesek ellenállni az oroszoknak, elindult Ukrajna ellátása nyugati fegyverekkel, technológiával és pénzzel.
Március 24 – A NATO brüsszeli rendkívüli ülésén a Szövetség keleti szárnyának megerősítéséről döntött, és ennek értelmében négy újabb harcialakulatot helyeztek el Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában.
Április 8. – Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter bejelenti, hogy Szlovákiába küldenek egy egység Patriot légvédelmi rendszert – amerikai kiszolgálószemélyzettel együtt. Joe Biden amerikai elnök megköszöni Szlovákiának, hogy Ukrajnának ajándékozta egyetlen légvédelmi rendszerét, az S-300-as rendszert.
Április 24. – Emmanuel Macron megnyeri a francia elnökválasztások második fordulóját Marine Le Pennel szemben. Szlovéniában a parlamenti választásokat a liberálisok nyerik meg (az új kormány később lebontatja a határon migráció ellen felhúzott technikai akadályokat).
Május 13. – Horvátország elfogadja az eurozónához való csatlakozásról szóló határozatot.
Május 18. Svédország és Finnország kérvényezi felvételét a NATO-ba.
Május 30. – sok-sok vita után az Európai Unió elfogadja az olajembargóról szóló (második számú) szankciót, amely alól Magyarország, Szlovákia és Csehország részleges vagy átmeneti felmentést kapnak – Magyarországnak köszönhetően, a két a másik ország csak beállt Budapest politikai szélárnyékába.
Június 19. – A francia nemzetgyűlési választások eredményeképpen Emmanuel Macron pártja elveszti többségét a törvényhozásban, Macron helyzete elnökként meggyengül.
Június 22-. Megbukik a bolgár kormány. A törékeny koalíció egy bizalmi szavazáson bomlott fel, miután nem tudtak megállapodni egyes költségvetési tételeken. A háttérben azonban azt is sejteni lehet, hogy a Kiril Petkov vezette akkori bolgár kormány lehetetlen helyzetbe hozta magát azzal, hogy Európában másodikként elzárta magát az orosz gáztól – de nem tudta pótolni a számára szükséges mennyiséget. Ez persze csak később derült ki az ősz közeledtével, az ügyvivő kormány regnálása idején.
Június 24. – Az amerikai Legfelsőbb Bíróság eltörölte a Roe vs Wade (1973) precedensét, amelyből bizonyos szempontból a nők abortuszhoz való jogát eredeztették. A döntés értelmében egyes tagállamok szigorították a szabályokat a művi terhességmegszakítás terén. A demokraták többek között erre is építették választási kampányukat a közelgő félidős választások előtt.
Július 1. – Szlovákia átveszi a Visegrádi Négyek soros elnökségét, ezzel egyidőben Csehország az EU soros elnökségét veszi át. Mivel a két ország kormányai az európai mainstreamhez állnak közelebb, a V4 egysége az ukrajnai háborún kívül más téren is nyomás alá kerül.
Augusztus 2. – Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata elnöke Tajvanra látogat a kínaiak figyelmeztetése ellenére. A magasrangú politikai tisztviselő látogatása súlyosan sértette Kína “egy Kína” elvét. A pattanásig feszült helyzetben Peking a térségben nagyszabású hadgyakorlatot rendelt el, többen már reálisnak tartották a háború kitörését is. Pelosi lépése egyébként szinte kizárólag a félidős választások miatti politikai marketing része volt.
Szeptember 5. – Boris Johsnon nem túl szép bukása után Liz Truss korábbi külügyminisztert választják meg brit miniszterelnöknek.
Szeptember 8. – II. Erzsébet, a leghosszabb ideig regnáló brit uralkodó 96 éves korában elhunyt, fia, III. Károly került a trónra.
Szeptember 11. – A svéd parlamenti választásokon a jobboldali blokk győzedelmeskedik.
Szeptember 21. – Vlagyimir Putyin orosz elnök “részleges mozgósítást” rendel el.
Szeptember 25. – Az olasz előrehozott választásokon Giorgia Meloni konzervatív blokkja győzedelmeskedik. Ez már tényleges és jelentős változás jelent az európai politika ideológiai egyensúlyában.
Szeptember 26. – Felrobbantják az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékeket. A szivárgó gázmennyiség miatt a környéket lezárják. Az incidensre Svédország és Dánia kizárólagos kereskedelmi övezetében kerül sor. Mindkét ország szinte azonnal jelzi, hogy nem tekinti ellenük indított támadásnak a történteket (de a vezeték német tulajdonban, a következmények nem őket sújtják). A volt lengyel külügyminiszter a Twitteren amerikának köszöni meg a német gázvezetékek megsemmisítését. A vizsgálatok hivatalosan azóta sem neveztek meg bűnöst vagy bűnösöket – a politikai helyzetet elnézve nem is fognak.
Szeptember 30. – Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírja a négy ukrán térség (Donyeck, Luhanszk, Herszon és Záporisszja megyék) annektálásáról szóló dekrétumot.
Október 2. – Bulgáriában az előrehozott választásokon az egykori kormányfő, Bojko Boriszov a konzervatív pártja győz.
Október 16. – Egyre nagyobb hullámokat csap az Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke körül kialakult korrupciós botrány, ami a Pfizer-vakcinák túlárazott uniós beszerzésével áll kapcsolatban. Von der Leyen családja Amerikában él, férje pedig a vakcinák vásárlásának idején kapott vezető orvosi állást a Pfizer egyik leányvállalatánál.
Október 20. – Liz Truss brit kormányfő megbukott, kénytelen volt lemondani a miniszterségről, mivel súlyos gazdasági válságba vezette országát és kihátrált mögüle a Konzervatív Párt. Truss így a brit politika legrövidebb ideig regnáló miniszterelnökeként írja be magát a történelembe – mindössze 45 napot töltött kormányfőként.
Október 23. – Hszi Csin-ping kínai elnök a Kínai Kommunista Párt kongresszusán megerősítette pozícióját egy újabb ötéves időszakra.
Október 25. – Olaf Scholz bejelenti, hogy a hamburgi kikötő egyik terminálját birtokló vállalat 24,9 százalékos részesedését eladja a kínai COSCO kereskedelmi óriásvállalatnak. Később kiderül, hogy ennél nagyobb részesedésről volt szó, de amerikai nyomásra csökkentették – az alacsonyabb részesedés kisebb beleszólási jogot is jelent. Ez volt 2022-ben a második olyan nagy horderejű kérdés, ahol a német gazdasági érdekkel szemben az amerikai stratégiai érdek érvényesült.
Október 30. – A brazil elnökválasztás második fordulóján Luiz Inácio Lula da Silva baloldali elnökjelölt legyőzi az addig regnáló Bolsonaro elnököt.
November 8. – Elkezdődnek a félidős választások az USA-ban, amelyen a legtöbb elemző elsöprő republikánus győzelmet jósolt. Európában is sokan reménykednek, hogy a demokraták végzetesen meggyengülnek, mert az a fegyverszünet felé mozdította volna az ukrajna konfliktust. Végül a jóslatok és remények nem teljesedtek be: a republikánusok csak a Képviselőházban tudtak többséget szerezni, ott is sem elsöprőt. A Szenátusban egy mandátummal a demokraták maradtak nyeregben.
November 15. – Rakétatalálat érte Lengyelországot épp azalatt, míg az oroszok masszív rakétacsapásokat mértek Ukrajna egész területére. A Lengyelországban becsapódó rakéta két áldozatot követelt, és ha a liberális sajtón múlik, kirobbant volna a harmadik világháború, ám végül az amerikaiak később a lengyelek is megállapították, hogy egy ukrán légvédelmi rakáta okozta az incidenst. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök természetesen azt a verziót erőltette (az orosz csapás elméletét), amivel bevonhatta volna a háborúba az egész nyugatott (harmadik világháború). Olyan messzire ment, hogy végül az USA-nak kellett rendre utasítania, hogy feszítse túl a húrt ebben a témában.
December 12. – Korrupció gyanújával letartóztatták Eva Kailit, az Európai Parlament baloldali alelnökét. Másik öt személyt is őrizetbe vett a belga rendőrség. Ezzel kezdetét vette a Katargate-ként is emlegetett korrupciós botrányhullám, amelyben az EP baloldali képviselőnek jelentős része érintett, de az Európai Néppárt sem maradt tiszta, és jelenlegi és volt uniós biztosok is gyanúba keveredtek. A gyanú szerint több millió euró cserélhetett gazdát annak érdekében, hogy Katar és Marokkó a saját javára befolyásolhassa az európai jogalkotást és döntéshozást. Az eset az EU intézményrendszerének hitelességét egészében kérdőjelezte meg – és persze felvetődik a kérdés, hogy más országok elleni eljárások megindítása vagy épp meg nem indítása mögött nem kell-e sejteni hasonló “pénzügyi elfogultságot”..?
December 25. – Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelenti, hogy elkerülhetetlennek tartotta Oroszország ukrajnai beavatkozását, és jelezte, hogy nem hátrál meg céljait illetően.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
