A következő kép terjedt nemrég, még azelőtt, hogy a franciák végül elvesztették a foci vb döntőt.
Persze a képen sok hiba is van. Pl. a francia csapat szupersztárja Kylian Mbappé mellett algériai zászló is lehetne (ezért nem néger, hanem félvér), hiszen a színfehér berber anyja ott született. Plusz az etnikailag félig franciák mellett is másik szülőjük zászlaja van, ami így erős csúsztatás – lásd Lloris apja tényleg spanyol, de az anyja francia, ahogy Giroud apja francia, anyja olasz. Nem néztem végig, mert nem vagyok fociszakértő, de ezeket a hibákat még én is észrevettem.
Valójában a hivatalos francia nemzetkép az, hogy nemzet=állampolgárság, azaz pl. a francia etnikumú, francia nyelvű kanadai az nem francia, míg a nem-francia etnikumú, nem-francia nyelvű francia állampolgár meg francia. Éppen az mutatja ennek az abszurditását, hogy ma már nem működik. A volt francia gyarmatokról amikor azok függetlenek lettek sokan vándoroltak be, azok még integrálódtak.
Ahogy a mai Európán kívüli francia területek lakossága is jellemzően francia identitású, pl. az amerikai területeken – Guadeloupe, Guayana, Martinique – ahol egyébként 95 % a néger, de ezek mind franciává lett volt rabszolga leszármazottak, aki nem alakítottak ki magukban új identitást.
Örök élményem a Havannai Egyetemről egy néger francia diáktárs. Két méter magas, vékony testalkatú, Dél-Amerikából, Guayanából, ami Franciaország szerves része. Bár nagyon sötét volt a bőre, arcvonásai európaiasak voltak, tehát valószínűleg egy sötét bőrű mulatt lehetett. Kifejezetten intelligens ember volt, szabad idejében verseket írt (franciául, de próbálkozott spanyolul is), filozófiát olvasott (nem csak marxistát). S nagyon büszke volt franciaságára. Egy alkalommal a dékánhelyettes odafordult hozzá és megkérdezte: “elnézést, ugye maga kongói”. Nehezen írható le, hogy mekkora arculcsapás volt számára ez a kérdés. Teljesen felindulva válaszolt vissza: “milyen kongói? elnézést, én Guayanából érkeztem, francia vagyok!”. valószínűleg leütötte volna az illetőt, ha nem a dékánhelyettes lett volna. Kb. “ez engem leafrikaizott, csak mert fekete vagyok?!”.
Na most, a 60-as évek végétől a helyzet kezdett változni. Immár nem lesznek franciává az újak, se az arabok, se a négerek. Maradnak kisebbségiek. Persze hivatalosan továbbra se szabad ezt észrevenni, de ettől még tény.
A liberális nemzetkép, mely állampolgárságon alapszik, persze sose működött. Amikor az egészet kitalálta a francia forradalom, akkor is csak a kisebbségek erőszakos asszimilációval működött, még a XX. sz. elején is gyakorlat volt a francia iskolákban, hogy a kisebbségi nyelvű – okszitán, baszk, breton – gyerekeket megverték, ha nem franciául szólaltak meg.
Most nincs már verés, se más erőszak, így nem működik. Mert a nemzet identitást jelent, nem papírt.
Erről egy nagyszerű orosz-zsidó vicc:
- Hallottad, Rabinovics, a hétvégén pogrom lesz? – mondja Rabinovicsnak a szintén zsidó ismerőse.
- Én nem félek, én az okmányaim szerint orosz vagyok.
- Ne hülyéskedj, nem az okmányokat fogják ütni, hanem a pofánkat.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
