Nem sokkal több, mint három nap telt a Heger-kormány megbuktatása óta, a dráma azonban nem ért véget. Ezen a héten ismét fontos döntések előtt áll a parlament, minden valószínűség szerint terítékre kerül a költségvetés és az előrehozott választások kérdése. Ma már egész jól kivehető, melyik párt hogyan viszonyul ehhez a két kérdéshez, amelyek azért is különösen fontos, mert alapvetően meghatározzák, hogy például lesz-e egyáltalán energiár-befagyasztás, vagy sem. Az alábbiakban összegyűjtöttük, a paletta vezető politikusai hogyan állnak hozzá a költségvetéshez és az előrehozott választásokhoz, és milyen érdekek motiválják őket – azzal a megjegyzéssel, hogy minden elég cseppfolyós, így érhetnek minket meglepetések…
Zuzana Čaputová
Az államfőt korábban azzal vádolták, hogy progresszív puccsot akar kieszközölni, hogy sajátjait ültesse egy ügyvivő kormány élére. Anyapártja, a Progresívne Slovensko parlamenten kívüli párt. Čaputová ezzek szemben úgy tűnik, hogy
Az államfőt több érdek is motiválja:
Čaputová a fentiek alapján nincs könnyű helyzetben, mert az erőviszonyok jelenleg kevés esélyt adnak a tiszta balliberális kormánynak. Az előrehozott választások veszélyezteti az ország külpolitikáját, de a kivárás új konkurenseket teremt, egy ügyvivő kormány minden tettéért pedig Čaputovát lehetne felelőssé tenni, aki eddig ezen a téren védett volt, felelősség nélkül kritizálhatta a kormányt.
Eduard Heger
Heger már bejelentette, hogy küzdeni fog a kormányzás folytatásáért, és “új vízió” bemutatását helyezte kilátásba. Számára az egyetlen valódi cél, hogy kormányfőként végigvigye ezt a választási ciklust. A politikai túlélése attól függ, hogy sikerül-e hatalmon maradnia addig, amíg az emberek elkezdik érezni a szociális intézkedések hatását. Ehhez persze el kellene fogadtatni a költségvetést, ami nem könnyű, mert a legtöbben előrehozott választásokat kérnek ezért cserébe.
Heger tehát az időközi választások ellen, de a költségvetés mellett teszi le a voksát, hogy építse vissza megtépázódott hitelét, és ne tűnjön szánalmas gyenge vezetőnek.
Richard Sulík
A nagy felforgató hatalmas kockázatot vállalt az elmúlt hónapok politikai döntéseivel, és bár maga mögött tudta a mainstream sajtó apraja nagyját, azért akármit nem lehet tárukmálni az emberekre. Sulíknak per pillanat három fő célja van:
Elvileg, nem akar előrehozott választásokat, de nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amiből az SaS még képes felállni. Ráadásul Sulíkról jó ideje úgy tartják, hogy kiutat keres a nagypolitikából – ráadásul a sajtó rokonszenve is csak addig tart majd, amíg segít félreállítani a PS elől az akadályokat.
Ha van olyan tétel, amiért Sulík hajlandó lesz előrehozott választásokat támogatni, az a költségvetés alapvető módosítása lesz – minimum úgy, hogy az cégekre kirótt adóterheket kiveszik a képletből. A politikai túlélés az SaS esetében nem tűnik prioritásnak.
Igor Matovič
Matovič teljesen feleslegesen alázta meg magát lemondása felajánlásával, totálisan rosszul mérte fel az SaS szándékait. Nyilvánvaló, hogy párton belüli nyomásnak engedett, nem az SaS volt a mérvadó, ez azonban a lényegen nem változtat. Matovič most igyekszik elkerülni, hogy a történtek ismét padlóra küldjék pártját és vele az egész jobboldalt, hogy a romokon aztán a Smer jusson vissza a hatalomba. Ennek megfelelően:
Matovič tudja, hogy a kormány bukásával elindult a kampányidény, neki pedig vissza kell építeni az OĽANO renoméját, amit csak akkor tud, ha időt nyer, hogy az emberek még ebben a választási ciklusban megtapasztalják az elfogadott szociális intézkedéseket. Egyébiránt meg kell tisztítani a pártot a liberális trójai falovaktól (Ján Budaj és társai), akik bomlasztókként és sarokba szorító eszközként szolgáltak az SaS kezében.
Matovič azonban hatalmas hitelvesztést szenvedett el, és ami talán még ennél is rosszabb, erőtlennek is tűnt a vitában – amit a törzsválasztói nem feltétlenül fognak megbocsátani.
Boris Kollár
Boris Kollár és a Sme rodina az előrehozott választásokban érdekelt és persze a költségvetés jelenlegi formában történő elfogadásában. Lehet, hogy a Sme rodina kommunikációja majd mást mutat, de Kolláréknak alapvető érdeke, hogy ne liberális-progresszív dominanciájú parlament jöjjön létre, mert akkor nullához közelít majd a koalíciós potenciáljuk.
Vagyis, nekik egy HLAS, Smer uralta törvényhozás még mindig jobb, mnt egy PS, SaS vagy Dzurinda/Nicholsonová féle felhozatal. Persze, nem akarnak hiteltelen koalíciós partnernek tűnni, és a költségvetség elfogadásáig taktikázni fognak. Érdekeit röviden így írhatjuk fel:
Ha nem sikerült az előrehozott választásokat kieszközölni, akkor előbb utóbb Matovič és a Smer után Kollárt is eléri a liberális médiahadjárat, és a párt szorult helyzetbe kerülhet.
Robert Fico
Robert Fico és a Smer szándékai a legnyilvnvalóbbak:
Ficonak elvileg ereje és lehetősége is lesz ezeket megvalósítani, ám a dolog közel sem olyan egyszerű. Az a mediális nyomás, ami eddig az OĽANO-t gyengítette, hogy teljes erővel a Smer irányul majd. Egy smeres kormányban Fico aligha játszhat majd döntő szerepet az új kormányban, mert borítékolhatóan előkerülnek a jogállami kérdések és az uniós forrásokat blokkolhatjták.
Így a Smer kénytelen lesz arra összpontosítani, hogy valahogy magához kösse a HLAS-t. Ez most még adott, a HLAS az első, a Smer a második legerősebb párt a felmérések szerint, és az erők úgy oszlanak meg, hogy nincs olyan releváns koalíciós formáció, amiben ez a két párt nem szerepel. Ez persze az idő múlásával változhat, így Fico sürgetni fogja az előrehozott választásokat.
Peter Pellegrini
Pellegrini hasonlóan bonyolult helyzetben van, mint Čaputová. Ha a kivárásra játszik, meggyengítheti a Smert, de kiszolgáltathatja magát a liberálisoknak. Jelenleg úgy tűnik, az előrehozott választások mellett foglalt állást, de ez idővel változhat.
Eleve egy balliberális HLAS-SaS-PS koalíció volt az eredeti terv, amely igen megkönnyítette volna Pellegrini kormányzását: elfogadták volna külföldön, békét hagyott volna neki a sajtó. Jelenleg azonban hiába erősödött meg a PS, az SaS gyengült, az OĽANO által folytatott módszeres támadások az ellenzék, a sajtó és az SaS részéről pedig nem a liberálisokat, hanem a Smer erősítette meg.
A Smerrel kötendő szövetség azonban igen veszélyes: próbára tenné az egykor Smerből kiváló HLAS függetlenségét és létjogosultságát, nem beszélve a külföldi és mediális nyomásgyakorlásról.
Pellegrini igyekszik majd semleges maradni, és úgy intézni a dolgokat, hogy a kulcsfontosságú döntések ne az o 11 képviselőjén múljanak.
Ján Budaj
Budaj nem túl fajsúlyos szereplő, de nem is elhanyagolható, tekintve, hogy ő és a köréje csoportosuló OĽANO-s liberálisok szorították sarokba Matovičot. Elvileg már ki is léptek a párt frakciójából.
Az alapján, amit eddig tudunk, Budaj a következő célokat követi:
Budaj azonban valószínűleg ugyanabba a helyzetbe kerül a történet végén, mint az SaS: hitelvesztetten vonul ki a politikából.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
