A Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából szervezett idei emlékév programelemei között kétségkívül a legsikeresebbek közé tartozik a virtuális térben jelenlévő háromféle játéktípus. A szabadulószobából már eddig is fiatalok százai jutottak ki, a kvízeket különböző korosztályok ezrei töltötték ki, a keresztrejtvényeket idősebbek sokasága fejtette meg. A projekt gazdája a budapesti Misszió Média Kiadó, amely két huszonéves külső munkatársával közösen, az emlékévet lebonyolító Magyarság Házával együttműködve hozta létre a Tamási Áron-játékokat. A tapasztalatokról a vállalkozás ügyvezetőjét, Varga Gabriella újságírót kérdeztük.
Hogyan csöppentél a Tamási Áron 125 Emlékévbe és azon belül is a virtuális játékok kellős közepébe?
Másfél évtizede részt veszek valamilyen formában a tematikus emlékévek körüli aktivitásokban. Erdélyben több ilyennek társkezdeményezője, -szervezője és -lebonyolítója voltam (köztük 2009-ben a Jakab Antal-centenáriumi, 2011-ben pedig a Pálfi Géza-emlékévnek), majd a magyarországi emlékévekbe 2016-ban és 2017-ben, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként nyílt lehetőségem bekapcsolódni, amikor is a Márton Áron-évhez és a Gulág-emlékévhez kapcsolódóan Ausztria-szerte különböző programokat szerveztem. 2018-ban a Mátyás király-emlékévet, egyéni vállalkozóként, a szervezésben és a médiatevékenységben közreműködve az elejétől a végéig végigkísértem, 2020-ban, a Nemzeti Összetartozás Évében pedig már új saját cégemmel, a Misszió Média Kft-vel valósítottunk meg több programelemet. Amikor idén januárban Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár bejelentette a Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából nyíló emlékévet, és kiemelte, hogy azzal elsősorban a fiatalokat szándékoznak megszólítani, kisvártatva pedig a Fülep házaspár, Móni és Márk, akik feleannyi évesek, mint én, megkerestek egy zseniális ötlettel, azt egyből felkaroltam. És nemcsak azért, mert Márkkal három éve munkálkodunk együtt, az összes általam gondozott weboldalnak ő a kialakítója és üzemeltetője, hanem azért is, mert tényleg nagyszerű dolgot ötöltek ki!
Mi volt az a nagyszerű ötlet?
Kifejtették nekem, miért lenne menő dolog kialakítani egy online szabadulószobát és ahhoz kvízeket és rejtvényeket is társítani. Azzal érveltek, hogy előbbiben a fiatalabb korosztálynak messzemenően kedve telne és a diákok körében ez az egész az iskolák falain belülre is beemelhető volna. A kvízekre egyből nyitott voltam, miután pedig elmagyarázták az online keresztrejtvények működési módozatlehetőségeit, az is tetszett nekem, de a virtuális szabadulószobáról bármennyit beszéltek, abból az égvilágon semmit nem értettem. Azt azonban érzékeltem, hogy ez százszázalékosan a fiatalok világa, és ha mi hozzájuk szeretnénk a Tamási Áron tematikával eljutni – gondoltam magamban –, akkor ez az út erre megfelelő, sőt ideális lehet. Megnyertük hozzá partnernek az emlékévet lebonyolító Magyarság Házát és elkezdtük a több hónapig tartó – utólag visszatekintve okkal fogalmazhatok így – megfeszített munkát.
Amikor elkészült a szabadulószoba, hogyan fogadtad?
Kötözködve! Valóságos szabadulószobában sem jártam soha, hogyan láthattam volna át a virtuálisnak a működési elvét? A kijutáshoz öt nyomon kell áthaladni, és én nem tudtam felfogni, miért nem írták ki a fejlesztők az egyes nyomokhoz, hogy a játékosnak ott mit kell tennie – „keresd meg a kódot, találd meg a képet stb. stb. –, de aztán megértettem, hogy a szabadulószobának pont ez a lényege: neked magadtól kell rájönnöd arra, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy továbbléphess. E téren jellemző amatőrségem legnyilvánvalóbb jele akkor mutatkozott meg, amikor a tesztidőszakban kiderült, hogy másoknak – a fiataloknak természetesen – a legkevésbé sem okoz ez akkora fejtörést, mint nekem, az éles időszakban pedig a sorra érkező, anonim, nem kötelező és nem nyilvános véleménynyilvánítások pozitív volta minden kétséget kizáróan meggyőzött: Tamási Áron életéről és munkásságáról a mi szabadulószobánkból való kijutás által, játszva és szórakozva is szert lehet tenni fontos ismeretekre.
És a kvízek, a rejtvények mennyire népszerűek?
A látogatottsági mutatók itt is magasak és a vélemények is pozitívak. A mai napig összességében tizenhétezer megtekintésnél és ötezer közeli játékosnál tartunk. A keresztrejtvényeket az idősebb korosztály kedveli leginkább, s ők azt külön is értékelik, hogy a skandik és a hagyományos típusok egyaránt nemcsak online tölthetők ki, hanem kinyomtatás után papíron is. A rejtvények kedveltségének legfrissebb visszaigazolása pedig az, hogy egy hazai nyomtatott negyedéves folyóirat szerkesztője jelezte: engedelmünkkel átvennének néhány rejtvényt a lapjukba.
Valahol szó esett arról, hogy a havonta közreadott keresztrejtvények népszerűsége okán pluszkiadásokkal is kedveskedtek majd a játékosoknak. Számíthatnak erre?
Természetesen! A weboldalon a „menetrend szerinti” tizenkét keresztrejtvény után még ebben az évben felbukkannak majd a bónuszrejtvények is.
Ez az egész sikertörténet a javából. Mekkora csapat áll a projekt mögött?
Fülep Márk informatikus a webmester, felesége, Fülepné Sziblik Mónika pedig a tartalmat állítja elő. Fürjes Panka – szintén huszonéves – illusztrátor remek rajzokkal dobta fel a weboldalt, jómagam pedig az egész munkafolyamat koordinálását, az adminisztrációt és a program medializálását végeztem. A támogatás mellett a Magyarság Háza szakmai észrevételeire is számíthattunk.
Még nincs itt az év vége, de azért megkérdezem: várhatóan milyen rezümével zárod, miként értékeled majd ennek az igazán eredeti kezdeményezésnek a tapasztalatait?
Nagy híve vagyok a változatosságnak, a megújulás képességének, mindig arra törekszem, hogy lehetőleg ne ismételjem magam. Ez, túl azon, hogy belülről megélve is elkerüli az egyformaságot és egyhangúságot, kívülről nézve is kreatívabbnak láttatja az embert, érdekesebbé teszi a személyiségét, a munkáját. Mindig is igyekeztem magam is eredeti ötletekkel előállni, olyan, ritkaságnak számító elképzeléseket megvalósítani, amelyekre nagyjából mindenki felkapja a fejét. Ilyen volt például az, amikor dedikált könyvekből Kárpátalján iskolai könyvtárat alapítottam, vagy hogy idén, Trianon után 102 évvel, a családszentévben 102 sorszámozott ajándékcsomagot juttattam el 102 külhoni magyar családnak. Úgy gondolom, a Tamási Áron-játékok még a különlegességek polcán is külön helyet foglalnak majd el az emlékeimben, és ezért nagyon hálás vagyok a projektben részt vevő három fiatalnak. Az összegző tanulmányunkat decemberben fogjuk elkészíteni, s jó is, ha ezt minél később kezdjük el, mert nap mint nap történnek események, keletkeznek visszacsatolások, amelyeket jó lesz, ha figyelembe veszünk az értékelésnél.
A játékoldal a jövő évben is elérhető lesz?
Feltétlenül, sőt ha rajtunk múlik, az azutáni években is. Nemcsak azért, mert nekünk nagyon kedves, hanem azért is, mert ami rajta van, időtálló, egyszerre edukációs és szórakoztató, kár lenne nem meghosszabbítani a domain név birtokunkban tartását. Ameddig lehet, megtartjuk és fenntartjuk az oldalt. Kedvenc íróm, Illés Sándor is azt írta Az élet íze című tárcájában, hogy „a játékot sosem szabad abbahagyni”…
Vajon a jövő év is hoz egyedinek számító projekteket a Misszió Média Kiadó életében?
Alapcélunk az 55. évfolyamába lépő Életünk újság, az európai magyar katolikusok lapjának minden nehézség és áremelkedés ellenére történő megtartása, továbbvitele. Ha pedig e mellett még nyújt számunkra a sors lehetőséget pluszvállalások teljesítésére is, hát ötletekből most sem lesz hiány. Azt reméljük, ezek közül legalább a kisebbek, szerényebbek megvalósításához sikerül majd együttműködő partnereket szereznünk.
Lajtai Kadocsa Klári/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
