Késmárk történelmi belvárosát járva számos, a magyar múltat megidéző emlékjelet, emléktáblát láthatunk. Ezek közé tartozik a Magyarország Kassai Főkonzulátusa és Késmárk városa által közösen állítatott Alexander Matild emléktáblája az Anton Cíger Művészeti Alapiskola homlokzatán
A felirata szerint az emléktábla a jeles zenetanár, zongorista, a késmárki Musikschule igazgatójának állít emléket.
Alexander Matild (1889–1968) neve ma elsősorban Késmárk és a Szepesség zenei múltjának kutatói, illetve a helyi zeneoktatás történetével foglalkozók számára ismert.
A zongoraművész és zenepedagógus nem csupán tanárként, hanem intézményvezetőként is jelentős szerepet játszott Késmárk kulturális életében. Munkássága több évtizeden át meghatározta a térség zenei nevelését, tanítványai közül pedig később országosan is ismert muzsikusok kerültek ki.
Alexander Matild 1889-ben született Késmárkon dr. Alexander Béla, a város ismert orvosának második leánya volt. Matild szülővárosában kezdte tanulmányait, majd azt Budapesten folytatta, ahol hároméves előkészítő képzés után, 1906-ban felvételt nyert a Magyar Királyi Zeneakadémia zongoratanszakára.
A Zeneakadémián hat éven keresztül tanult, és 1912-ben kiváló eredménnyel fejezte be tanulmányait. Oklevelével zenetanári képesítést szerzett. Budapesten tevékenykedett, majd 1921-ben tért vissza Késmárkba. Első időszakban magántanárként oktatta a zongorázni tanulókat. Már ebben az időszakban kitűnt azzal a képességével, hogy tanítványai tehetségét felismerje és kibontakoztassa.
Az 1930-as évek elején Késmárkon élénk zenei élet bontakozott ki. A város gimnáziumának tanára, dr. Alfons Nitsch fontos szerepet vállalt a helyi zenei rendezvények szervezésében, és felismerte, hogy a magánórák mellett szükség lenne egy szervezett, több hangszert oktató zeneiskolára is.
Kezdeményezésére 1931-ben megalakult a késmárki Musikschule, amelynek vezetésével Alexander Matildot bízták meg. Az intézmény 1931. szeptember 1-jén kezdte meg működését, igazgatója pedig a zongoratanításban és a zeneoktatás szervezésében egyaránt jártas pedagógus lett.
Alexander Matild igazgatóként nem csupán az oktatás színvonalára ügyelt, hanem a nyilvános zenei szerepléseknek is fontos szerepet szánt. Rendszeres tanulói és tanári hangversenyeket szervezett, amelyek lehetőséget biztosítottak a növendékeknek a nyilvános bemutatkozásra, a pedagógusoknak pedig saját művészi felkészültségük megmutatására. Az iskola tevékenysége nem korlátozódott Késmárkra: koncertjeikkel a környező településeken, többek között Szepesbéla, Szepesszombat és Mateóc közönsége előtt is bemutatkoztak.
Szakmai munkáját számos szinten ismerték el, mindez azt bizonyítja, a késmárki Musikschule nem csupán helyi jelentőségű kezdeményezés volt, hanem a korabeli szlovákiai zeneoktatásban is számon tartott intézménynek számított.
A késmárki művészeti alapiskola épülete (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A Tiso-féle szlovák állam érájában elveszítette igazgatói posztját, a második világháború után magyar nemzetisége végett nem kerülhette el a sorsát, vagyonát elkobozták. Tanításból próbált megélni, mindeközben beteg öcséről is gondoskodott.
A hontalanság időszaka után a helyi állami fenntartású művészeti alapiskolában sikerült elhelyezkednie. Később Poprádon és Szvitben is tanított. Tanári pályája utolsó szakaszában is rendszeresen utazott, hogy biztosítsa saját és öccse megélhetését. Alexander Matild 1968. december 25-én hunyt el szülővárosában, Késmárkon.
Emlékét a városban ma is őrzik. Születésének 130. évfordulója alkalmából, 2019. július 20-án avatták fel a már említett emléktáblát az intézmény homlokzatán.
Munkássága túlmutat a zongoraoktatáson: intézményvezetőként, pedagógusként és a helyi kulturális élet szervezőjeként is hozzájárult ahhoz, hogy Késmárk a 20. század első felében a Szepesség egyik fontos zenei központjává váljon.
Forrás:
Andrej Janovský: Matilda Alexandrová, 2022 Késmárk; zusantonacigera.sk
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
