Régebben a Közüzemektől azt javasolták, hogy szereljek visszacsapó szelepet a kanálisra. Aztán esett egy hatalmas eső, és nemcsak a kanális folyt visszafelé, hanem ömlött az esővízzel „feljavított” szennyvíz is, be a kapu alatt, még a szomszédoknál is. Tudom, hogy amikor lezúdul egy óra alatt négyzetméterenként negyven liter esővíz (olykor ennél több is), nem nagyon van mit tenni. Építenék én egy nyúlgátat a kapu elé, de akkor hogyan járok be autóval az udvarba? Különben is most két éve akkora zuhé lett, hogy órákig állt az udvaron és a kertben a víz, ami azért jó is volt, mert a csupaszcsigák egy része (amelyik nem tudott úszni) megfulladt. Idén aztán ismét szépen gyarapodott számuk. Akkor a tűzoltók egy fél napig szivattyúzták a vizet a szomszéd kertből.
Ha nagy zápor esik, a (szenny)víz beszivárog a pincébe is. De semmi gond, van pumpa, ami pompásan kiszívja, nem marad ott, csak a szaga. Múltkor a nagy eső után átjött a szomszédasszony, és megkérdezte, hogy mit tettem, mert náluk a pince falából víz folyik. Megnyugtattam, hogy nem vagyok én egy Szent László, és nem tudok a sziklából (pláne betonból) vizet fakasztani. Talán a Közüzemek…
Ha nagyobb eső lesz, akkor mondok egy csendes imát és reménykedem, hogy lassan elfolyik a kanális nagy részének tartalma, a többit pedig elnyeli a föld. De megtörténik – és ettől félek legjobban –, hogy nem lesz eső, csak simán eldugul és akkor nem a „felhígult” esővíz jön visszafelé, hanem a szennylé „tisztán”.
Olyan tapasztalatra tettem szert, hogy amikor elmegyek a Széna és a Horgász utca kereszteződésébe, s ott egy kisebb Niagara hangját hallom a kanálisból, már tudom, mi a teendő. Ilyen esetekben nem a mamára gondolok, mint a költő József Attila, hanem a Közüzemekre, s hívom is menten a diszpécsert. Jönnek is a szakik (akikre nem lehet panaszom!) a száz méter slagos autójukkal, és kidugják. A műveletnél én is jelen szoktam lenni, meg is mutatják, hogy mi minden elképzelhető, és elképzelhetetlen dolgot képesek az emberek (akik állati módon viselkednek) a vécén lehúzni.
Láttam már rongyot ezerfélét, kicsapódott olajból alakult dugót, és még sok más (nyomdafestéket nem tűrő) szemetet a hosszú nyelű háromágas villa végén. Aztán mosatják a vezetéket a vasfejű, hosszú kígyóval, s ez aztán a következő dugulásig megoldja a problémát. Többször beszéltem a közüzemek szolgálatosával a dugulásokról, aki azt mondta, hogy „fogtak” már a csatornában 150 amperórás akkumulátort, sőt, Kovásznán egy döglött bárányt is. Amúgy meg régi a vezeték, fel is van telve nagyon.
Mivel remény nem igen mutatkozik a problémák megoldására, arra gondoltam, hogy csatornaőrként kérem alkalmazásomat (ahogy gátőr van, biztos létezik ilyen is). Amúgy is, mikor dugulásveszély van, kimegyek a kapu elé és egy csákánnyal felveszem a kanálisfedőt és mérem a szennyvízszint magasságát. Ennyi erővel vehetném a hosszú nyelű villát is. (Meg egy kis pluszjövedelem is jól jönne, nyilván.)
De lehetséges, hogy pályázni fogok egy természetes derítőállomás létrehozására az udvaron és a kertben. Látom, hogy egyre többet kell fizetni víz-, és csatornadíj címén. (A cégek az esővíz után is fizetnek.) Ha nem dugják ki a kanálist, akkor nálam helyben meg lehetne valósítani egy szennyvíztisztítót. Köbméterre mérném a hozzám befolyó szennyvíz mennyiségét (ezt most csak talp és térd között mérjük a közbeeső csontok, ízületek szerint), inkasszálnám az árát, majd a tiszta vizet visszajuttatnám a város vízhálózatába. Szintén pénzért.
Amilyen bűz lenni szokott, alighanem beleférne egy biogáztelep is.
De ha már annyi pénzt csatornáz be a város a kultúrába, sportba, mindenféle rendezvények szervezésébe (ami persze jó), egy keveset talán be lehetne csatornázni a régi csatornahálózat megtisztításába is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
