Először fordulhat elő, hogy az Európai Unió egyik legnagyobb tagállamában a radikálisnak, rendszeren kívülinek nevezett jobboldal veszi át a hatalmat, ami az egész közösség politikai dinamikáját átalakíthatja. Az utolsó felmérések szerint a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek 24-25 százalékon állnak a 22 százalékos balközép Demokrata Párt előtt, a szintén rendszerellenes Öt Csillag és Matteo Salvini Ligája 13-13 százalékot szerezne, míg az elnyűhetetlen, 85 éves Silvio Berlusconi Forza Italiája 7 százalékra számíthat. A Meloni–Salvini–Berlusconi csatárhármas előzetesen megkötött koalíciója várhatóan kényelmes többséghez juthat, és Sergio Mattarrella köztársasági elnök a várakozások szerint Melonit kéri majd fel kormányalakításra. A készülő földrengés erejét jól jelzi, hogy 2018-ban az Olasz Testvérek még az öt százalékot sem érték el, most pedig a kormánykerék megragadására is nagyon komoly esélyük van. (Válasz Online)
Már a jobboldalhoz való tartozás is forradalminak számított
Azon a bizonyos 1992-es nyári napon Meloni valószínűtlen jobboldalinak tűnhetett. A római Garbatella meggyőződésesen baloldali negyedéből származott. A környékbeli iskolákban és egyetemeken a baloldal dominált. Már a jobboldalhoz való tartozás is forradalmi cselekedetnek számított.
„Egyikünk sem tudta volna elképzelni azt, ami a felmérések szerint megtörténhet” – mondta Nicola Procaccini, akivel egy időben csatlakozott az Ifjúsági Fronthoz, és aki most az Olasz Testvérek európai parlamenti képviselője.
Meloni saját elmondása szerint a kiváltó ok, ami a csatlakozásra késztette, az volt, hogy aznap meggyilkolták Paolo Borsellino maffiaellenes ügyészt. Társai szerint azonban az ügy melletti elkötelezettségét a lelkes hazafiság szilárdította meg.
Önéletrajzi könyvében Meloni azt írta, hogy baloldali tanárai az érettségi vizsgáját egyfajta politikai kirakatperré változtatták, mígnem jogi lépésekkel fenyegetőzött. „Nyilvánvalóan lázadtunk, hiszen a diákok többsége baloldali volt. De a motivációink ugyanazok voltak, mint ma”
– mondta Procaccini.
Az Ifjúsági Front csoport helyi ága Sirályok néven vált ismertté Richard Bach kultikus novellája, a Jonathan Livingston, a sirály után. Jonathanhoz hasonlóan ők is kívülállók voltak, akik egy nagyobb cél érdekében fogtak össze.
A Sirályok közül sokaknak bonyolult családi élete volt, és Meloni szerint alternatív családot kerestek. A saját apja, aki kommunista szavazó volt, elhagyta a családjukat.
A Sirályok tagsága nem részmunkaidős elfoglaltság volt. Politikájuk egész életüket átszőtte.
A csoport területi harcokat vívott a baloldali aktivistákkal, aminek gyakran az lett a vége, hogy a tagok meg is sérültek. Giovanbattista Fazzolari, aki ma szenátor, és Meloni egyik legközelebbi tanácsadója, így mesélt erről az időszakról: „Az egész generációnk néhány napot a kórházban töltött. Nekem sebeimet és a törött karomat látták el. Ez a normalitásunk része volt.” Procaccini szerint az aktivisták megpróbálták megvédeni a lányokat, de Meloni már akkor sem akart különleges bánásmódot.
Nagy hatással voltak rájuk a fantasy regények, amelyek gyakran az esélytelekről szóltak, akik összefogtak, hogy győzedelmeskedjenek a gonosz felett. Meloni kedvencei közé tartozott Stephen King Végítélet című regénye és Tolkien könyvei.
Egyszerre tiszteletlen és kedves
Annak ellenére, hogy Meloni férfias világban mozgott, időnként segített neki, hogy nő volt. Akkori mentora, Fabio Rampelli, aki ma a Testvérek parlamenti képviselője, azért választotta őt tartományi képviselőjelöltnek, „mert egyszerre volt tiszteletlen és kedves, és tökéletesen alkalmas volt arra, hogy eloszlassa a kemény, sztereotípiákra épülő szélsőjobboldali képet”.
Amikor Meloni 31 évesen Olaszország valaha volt legfiatalabb minisztere lett, kerülte a sofőrrel vezetett kormányautót, helyette a Minijével járt be a parlamentbe.
Azt állítja, hogy az apja távolléte miatti hiányérzet volt az, ami szüntelen munkára késztette.
Meloni politikai ideológiája elutasítja a progresszív értékeket, és az identitáspolitikát vallja magáénak: a nemzeti határok, a nemzeti érdekek és a hagyományos család védelmére épül.
Nehezményezi, hogy szerinte az elitista baloldal uralja a közbeszédet és az olasz intézményeket – különösen a tudományos életet és az igazságszolgáltatást.
Rendkívül fontosnak tartja a következetességet, és azt, hogy hű maradjon politikai gyökereihez. Gyakran aggódik amiatt, hogy a 15 éves Meloni hogyan ítélné meg mostani döntéseit – mondta róla Procaccini. „Fontos számára, hogy az az érzelem, ami tinédzserként a politikához vezette, ne vesszen el.”
Ez az állandóság jó szolgálatot tett neki és pártjának a nehézkes koalíciós kormányok, a világjárvány és a gazdasági bizonytalanság viharos évei alatt, és segített neki szavazatokat szerezni a jobboldali rivális Liga párttól.
A „farkasfalka”
Bár van helye a rugalmasságnak, ha a politika úgy kívánja, Meloni mégis szövetségeseinek egy szűk csoportjára támaszkodik, akik évek óta mellette állnak. A kör, egy volt képviselő szavaival élve, „zárt”.
Ez a belső kör létfontosságú Meloni, a vezető megértéséhez. Amikor döntést kell hoznia, azt nem egyedül teszi. Először is konzultál azokkal, akik ismerik a témát – mondta Fazzolari. Könyvében Kiplinget idézi:
„A farkas ereje a falka. A falka ereje a farkas.”
Fazzolari számára a farkasfalka ereje az, hogy 30 éve ismerik egymást.
„Ez idő alatt mindannyian megismertük egymás erősségeit és gyengeségeit. Fokozatosan tapasztaltuk meg, hogy ki alkalmas a vezetésre, és ki nem”
– mondta.
Egy koalícióban való kormányzás azonban elkerülhetetlenül kompromisszumokat követel. Ha megnyeri a választást, Giorgia Meloninak új kihívásokkal kell majd szembenéznie.
hirado.hu/valaszonline.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
