Ferenc pápa vezetésével augusztus 27-én nyilvános rendes bíborosi konzisztóriumot tartottak a Szent Péter-bazilikában, melyen Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is részt vett. Ennek apropóján másnap interjút készített vele Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője. Az alábbiakban a beszélgetés leírt és szerkesztett változatát olvashatják.
– Bíboros úr, ez a mostani konzisztórium Önnek bizonyára már a sokadik ilyen alkalom. Mit jelent újabb bíborostársakkal találkozni, illetve jelen lenni az ő kreálásukon?
– Tizenkilenc év alatt elég sok ilyen alkalmon vehettem részt. Kétségtelen az, hogy korábban nagyobb „divatja” volt annak, hogy néhány nappal akár előtte is összejöttünk, és a szinódusi aulában meghallgattuk a Szentatya által megjelölt kérdésekről valakinek az előadását, hozzászóltunk, esetleg a Szentatya is részt vett ezeknek a beszélgetéseknek egy-egy részén. Utána következett aztán az ünnepélyes kreáció, amikor az új bíborosok ténylegesen megkapták a pápától az új birétumot és azt az okmányt, amely kijelöli a címtemplomukat. Ezzel a kettővel lépett hatályba a kinevezésük. Természetesen nem szükséges az, hogy a kezébe vegye a bíboros az okmányt, előfordulhat olyan is, mint ami történt szombaton, hogy egy afrikai bíboros atya közben rosszul lett és a szívével kórházba szállították, de a pápa kihirdette, tehát mostantól kezdve ő is teljes jogú bíboros, annak ellenére, hogy magán a szertartáson személyesen nem vehetett részt.
– Ferenc pápa ez év május 29-én, vasárnap, egy Regina Coeli imádság alkalmával jelentette be, hogy augusztus 27-én terv szerint 21 új bíborost kreál. Ez a bejelentés még önmegában nem ad érvényességet a kinevezésnek?
– A bejelentés még nem, de amikor átadja a kinevező okmányt a meghatározott titulusra, ez teszi az embert a római klérus tagjává, azaz bíborossá, hiszen szimbolikusan mi mindannyian a római klérus tagjai vagyunk, a három rend, a püspöki, a presbiteri és a diakónusi rend kötelékében, mely valamiképpen mind Róma városához kötődik történelmi szimbolikájában. A valóságban persze a bíborosok nagy része a világban szétszórva, különböző egyházmegyékben működnek.
– A címtemplom kijelölése a Szentatya önálló feladata, vagy egy megegyezés történik a kijelölt bíboros és a Szentatya között?
– Nem, ez a Szentatya önálló feladata, de az előkészítés során esetleg a bíborosi testület dékánjával, vagy másokkal konzultálhat, aki valamilyen templomot különösen szeretne. Ezt kifejezésre juttathatja, de egyáltalán nem biztos, hogy ténylegesen azt jelölik ki a számára. Vannak tradíciók, hogy adott nemzethez, vagy adott az egyházmegyéhez kötődik egy-egy templom, ilyenkor nagyobb az esélye, hogy ezt jelölik ki, ha éppen „szabad”. Gyakran előfordul ugyanis, hogy akár a létszám túllépése miatt – hiszen a nyolcvan éven felüli bíborosok is megtartják a címtemplomukat – újabb templomot is ki kell jelölni, esetleg olyat is, ami még eddig nem volt címtemplom. Ilyenkor azt mondják, hogy „pro hac vice”, vagyis „erre az alkalomra” ezt is címtemplomnak jelölik ki.
– Van egy ünnepélyes szabálya ennek az aktusnak: a bíborosok kreálása. Mit akar mondani ez az erős szó, kreálni, ami magyarul azt jelenti, hogy teremteni?
– Azt jelenti, hogy ezáltal válik bíborossá az illető. Természetesen az előzetes kihirdetés az már nagyon sok mindent jelent, de még a teljes jogkört nem jelenti.
– Közismert a piros bíborosi ruha szimbolikája, melybe már beöltözve jönnek a bazilikába a kreálandó bíborosok…
– Erről szó volt magában az üdvözletben is, hiszen az új bíborok nevében valaki, általában a legrangosabb meg szokta köszönni a pápának a kinevezést, és most szombaton a köszönő beszédben is szó volt róla, hogy „vérünk ontásáig kell hűségesnek lenni a Katolikus Egyházhoz és a pápához”.
– Ez sajnos az utóbbi időszakban egyre inkább valóság… Ha nem is kifejezetten a bíboros saját életéről van szó, de a szívükben, jelképesen magukra ölthetik a rájuk bízott részegyház keresztényeinek veszélyeztetettségét a bíborosok, hiszen a világ nagyon sok térségében keresztényüldözés folyik.
– Ez így van, és sajnos majdnem azt lehet mondani, hogy bizonyos vonásaiban ez egy globális folyamat, tehát nem csak elszigetelt jelenségekről van szó. Persze, egyik vagy másik országban véresebb vagy gorombább ez az eseménysor, máshol pedig a laikus esetleg észre sem veszi rögtön, hanem a diszkriminációnak és más jelenségeknek a köntösében bújik meg, amiket ha összeadunk, akkor derül ki, hogy tulajdonképpen elnyomásról van szó. Jómagam meg szoktam különböztetni az üldözést az elnyomástól. Nyugati testvéreink, akik nem nagyon élték át, ezt a kettőt összemossák. Én azt mondom azért, hogy az üldözésnek a direkt célja általában az, hogy szűnjenek meg létezni a keresztények. Az elnyomás egy hosszabb távú dolog, ott lehet szó arról is, hogy ne legyenek egyenjogúak, csökkenjen a számuk, de nem azonnali megszüntetésről beszélünk. Mi pedig azt tapasztaltuk, hogy az elnyomás körülményei között – ha nem is kellemesen – de lehet élni. És bizonyos szempontból az Egyház működésében ennek is vannak értékes tanulságai.
– Visszatérve a címtemplomokhoz, amikor egy új bíboros egy római, vagy Róma környéki címtemplomot kap, van-e neki ezzel kapcsolatban kötelessége és feladata?
– Esetleg annyi, hogy a templom birtokba vétele címén ott egy szentmisét kell tartania, nem sokkal, tehát néhány héttel-hónappal a kinevezés után. De például, hogy ő anyagilag járuljon hozzá a templom fenntartásához, ilyen kötelezettsége nincsen. Persze, megteheti, ez egy nagyon szép gesztus, és nyilván a helyiek ennek igencsak örülnek, de tudjuk, hogy a világon nagyon sokféle helyzetben élnek a bíborosok, és nem várják el tőlük.
– Gyakorlat-e az, hogy a bíborosok Rómába érkezvén, amennyire tehetik, felkeresik a címtemplomaikat?
– Attól függ, mennyi idejük van és hol van a címtemplom. Jómagam például éppen tegnap (augusztus 27-én, szombaton) voltam a Santa Balbina címtemplomomban, csak sajnos most ott éppen építkezés folyik. Olyan rossz az állaga a templomnak, hogy be kellett belülről állványozni, és ezért csak egy mellékoltárt lehet használni; az átriumba belépve egy szobor van oda kitéve, ott imádkoznak a hívek, de gyakorlatilag nem lehetséges a templom teljes használata. Ennek nagyon sok akadálya van, egyrészt a műszaki állapot. Belülről gyönyörű, ősi gerendázat tartja a tetőt, amibe bele van vésve, hogy 1488 – tehát akkor helyezték el oda a fagerendát. Természetesen az érthető, hogy ennyi idő alatt sok gerenda tönkrement, és ezzel nem lehet viccelni, mert ha szivacsossá válik, vagy összeomlik, akkor leszakad a gyönyörű bazilika stílusú templom teteje. Most komoly munkák folynak, de mivel több tulajdonosa is van az ingatlannak, még jogilag sem egyszerű annak az eldöntése, hogy a templom felújításában kinek milyen szerepe legyen.
– A bíboroskreáláskor a Szentatya a kreálandó fejére helyezi a birétumot. Ennek a szimbolikus gesztusnak van-e valamilyen jelentése?
– Régen azt mondták, hogy a „bíborosi kalapot” teszik a fejére. Ezt volt a bíborosi ruházatnak legsajátosabb darabja. Tehát a bíborosi birétum átadása azt jelenti, hogy teljes joggal bíboros az illető.
– A kreáláskor a Szentatyától egy gyűrűt is kapnak az új bíborosok, ami nem azonos a szokásos főpásztori halászgyűrűvel. Ennek mi a jelentése a bíborosok számára?
– A püspökszenteléskor is kapnak egy gyűrűt, de való igaz, hogy a bíborosok esetében azok is megkapják ezt, akik nincsenek püspökké szentelve, vagy nyolcvan évnél idősebbek és már nem is akarják felszenteltetni magukat. Ennek is a római egyházzal való kapcsolat a jelentősége, és a gyűrű formája körülbelül megmutatja, hogy kit mikor neveztek ki bíborossá.
– A gyűrű formája változik?
– Természetesen változik, ennek „évjárata” van szinte, olyan, mint az autók rendszámtáblája, hogy egyből következtethetni lehet arra, hogy kit mikor neveztek ki.
– Ennek a konzisztóriumnak első feladata volt az új bíborosok kreálása. A másik feladat pedig abban állt, hogy két boldog kanonizációjáról döntött a bíborosi testület. Hogyan zajlik egy ilyen döntéshozatal?
– Végül is ez egy szentté avatás; és véleményem szerint ez megtörtént. Tehát a pápa a mi jelenlétünkben kihirdette, hogy ez a két személy most már az Anyaszentegyház szentjei közé tartozik, és októbertől kezdve ünnepelni lehet őket. A történelmei hagyomány az, körülbelül a tizenkettedik század óta, hogy a pápa „inter fratres” megbeszéli, megtanácskozza, hogy kit avat szentté. Az „inter fratres” azt jelentette, hogy a bíborosokkal. Jelenleg is van ennek egy maradványa, amire a szöveg utalt: a boldogok szentté avatása előtt körbeküldenek a bíborosoknak egy kérdőívet, információkkal a szentté avatás előtt állóról, esetleg a csodákról, amelyek a közbenjárása történtek, és megkérdezik a bíborosokat, hogy megfelelőnek, időszerűnek, helyesnek tartják-e, hogy az illetőt a szentek sorába iktassák. A válaszok már ilyenkor földolgozásra kerültek, tehát a pápa nem a kihirdetés előtt, a helyszínen kérdezi meg, hogy beleegyeznek-e, egyetértenek-e vele a bíborosok, hanem a nagy körkérdés lezárta után kerül sor erre az ünnepélyes cselekményre.
– Más téma. Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 25-én, csütörtökön járt a Szentatyánál pápai audiencián, és kérdésére a Szentatya megerősítette, hogy szándékában áll 2023-ban Magyarországra látogatni. Ezt a szándékát már több alkalommal kinyilvánította. Jelenthet-e ez valamilyen készülődést, konkrétabb előkészületet Magyarországon?
– Mindenképpen jelent, hiszen a püspöki kar, jómagam is meghívtuk a Szentatyát írásban is, nem csupán ő jelezte, hogy szívesen jönne. Mindemellett, úgy tudom, hogy a miniszterelnök is meghívta, amikor Rómába látogatott. Most az, hogy a köztársági elnök asszony egy írásbeli meghívást adott át, teljessé tette ezt a képet. A Szentatya írásban még nem válaszolt. Itt a nagy kérdés az, hogy mikor tudna jönni. Mi azt javasoljuk, hogy húsvét után, a tavasz második felében jöjjön, mert akkor már az időjárási viszonyok olyanok, hogy akár szabadtéri rendezvényt is nyugodtan lehet tartani. Természetesen különböző lelkipásztori hangsúlyok lehetségesek, Magyarországon nagy az érdeklődés, nagy a szeretet a Szentatya irányában, a katolikusok és nem katolikusok, szerzetesek és világiak is meghívták, hogy jöjjön el hozzájuk. Nyilván az összes meghívásnak nem fog tudni eleget tenni. Nekünk, püspököknek a megbeszéléseink alapján úgy tűnt, hogy talán a legnagyobb megerősítést az ifjúság kívánná, ez lehetne a központi téma. Gondoljuk meg, hogy most 30 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A rendszerváltozás után nyílt meg ez lehetőség, először a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia adta ki az alapítólevelet, majd évekkel később a Szentszék is – tehát pápai alapítású katolikus egyetem. Egy ilyen találkozás a fiatalokkal, az oktatói karral is, nagyon nagy élmény és nagy megerősítés lenne. Csakhogy időközben alakult még két másik katolikus egyetem is, ezeket a helyi püspökök alapították, de jelentős intézmények. Az egyik az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a másik pedig Szegeden működik és Gál Ferenc nevét viseli. Ezért azt hiszem, hogy nagyon szép lenne, ha a Szentatya az ifjúsággal ezeken a helyeken tudna találkozni, de erre semmiféle konkrét válasz nincs, hiszen még arra sem válaszolt Róma, hogy mikor tudna jönni a pápa, sőt még az sincs rögzítve, hogy Magyarországon hány napot tudna tölteni. Nyilván, konkrét program tervezéséről akkor lehet szó, amikor tudjuk, hogy mikor és meddig fog Magyarországon lenni.
– A Szentatya Orbán Viktor fogadásakor ez év májusában örömmel emlékezett a magyarországi látogatására, amikor részt vett a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Ez tavaly szeptember 12-én történt, azóta majdnem egy esztendő telt el. Hogyan lehet most visszatekinteni erre a közel egy esztendőre?
– Nagy örömmel. Azt hiszem, hogy sokak lelkében, még a nem katolikusok lelkében is mély nyomot hagyott a kongresszus sok eseménye. Sok üzenete van. A nagy fáklyás körmenet az Oltáriszentséggel szombat este, a pápai mise a Hősök terén – azt hiszem, hogy mindenkiben, aki részt vett ezeken az eseményeken, olyan emléket hagytak, hogy itt több volt, mint egyszerűen egy hívő tömeg, több volt, mint valami tömegpszichológiai jelenség, mert itt a Szentlélek működött köztünk egy különleges formában. Tehát „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”… hát ha kettő- vagy háromszázezer jön össze az ő nevében, még inkább érezhető formában van jelen köztük. Az, hogy mindez az Eucharisztia körül, Jézus Krisztus személye körül zajlott, teljesen egyértelmű volt, nem egy puszta folklorisztikus esemény, nem is valamilyen konvencionális rendezvény volt, és én azt hiszem, hogy ez a résztvevőket hosszú időre megerősíti. Például sok helyen megmaradt az egész napos, vagy legalább a több órán át tartó szentségimádás. Azontúl, nagyon fontos gyümölcse a kongresszusnak, hogy plébániákon, egyházi közösségekben azokat az előadásokat, tanúságtételeket, katekéziseket, amik ott elhangzottak, amelyek már nyomtatásban is megvannak, megbeszélik, feldolgozzák. Az üzeneteket, melyek a Világegyház egészéből érkeztek, próbáljuk a saját közösségeinkben életre váltani. Ez is fontos érték. A harmadik, amire pedig azt mondanám, hogy az eucharisztikus kongresszus maradandó gyümölcse nálunk, hiszen mindenütt szokás egy ilyet megnevezni, vagy akár létesíteni is, a Bízd rá magad! internetes szolgálat. Ez egy lehetőség, ahol a családi vagy személyes élet bármilyen nehézségével, problémájával katolikus szakértőkhöz, katolikus segítő csoportokhoz lehet fordulni. Legyen az a párválasztás, legyen az a párkapcsolat nehézsége, az érintettek az internet segítségével tudják megtalálni, hogy kihez forduljanak, de utána pedig a személyes kapcsolat is létrejön. Ezrek és ezrek keresik föl az oldalt, házaspárok megerősítése céljából. Volt külön egy ilyen nap, azt gondolták a szervezők, hogy majd ezrek jelentkeznek, de sokkal többen tették. Tehát nagyon fontos, hogy ha például beteg gyerek van a családban, autizmussal élő van családban, idősek vannak a családban, munkahelyi nehézségek – tehát nagyon sokféle dologban kellhet szakértő –, hogy megtaláljuk azokat a hívő, hiteles, színvonalas szakértőket, akik ilyenkor segíteni tudnak. Ez egy bővülő hálózat és most már azt hiszem, hogy az ország minden részéből elérhető. Elindult egy folyamat, hiszen maga Ferenc pápa ajánlotta, hogy ne csak a felbomlott házastársi együttélések után segítsük az újraházasodottakat, hogy rendezzék élethelyzetüket, hanem azoknak is segítsünk, akiknek a házassága éppen most van szakítópróba alatt, hogy megőrizhessék a hűséget, a házasságot és a családot. Azt hiszem, hogy ez egy válasz kíván lenni erre a felszólításra is.
– Hamarosan itt van szeptember, indulnak a szemináriumok, hogyan áll a magyar katolikus egyház a hivatásokkal, akár az egyházmegyék, akár a szerzetesrendek esetében?
– Az évenkénti statisztika körülbelül őszre áll össze, mert nemcsak a tavaszi határidőre, hanem még a nyár folyamán is vannak, akik elhatározzák magukat és beadják a jelentkezést. Persze, aki már nyár végén jelentkezik, attól megkérdezem, hol próbálkozott előtte, ahova esetleg nem vették fel. Miért pont hozzánk jön, főként, ha távoli településről jön a jelölt. De ezzel együtt, azt hiszem, hogy a jelentkezések számában majdnem mindenütt nehézségek adódnak, kevesen vannak az új hivatások. A papszentelésekkel az idén a mi egyházmegyénkben viszonylag elfogadható a helyzet. Négy szerzetespapot szenteltem, és most, a távollétemben még kettőt szentelt Cserháti püspök atya. Három papot szenteltem az egyházmegyének, és majd ősszel szentelem a negyediket. Tehát azért reménykedünk abban, hogy nagyjából meg tudjuk tartani a létszámunkat. Ugyanakkor a szemináriumba jelentkezők közül idén ötöt tudtam fölvenni, azt hiszem, hogy nagyon derék emberek és igazán van hivatásuk, de hát, van még öt-hat év képzési idő, amig eljutnak oda, hogy ők is kérjék a szentelést.
– Bíboros úr, hálásan köszönöm a beszélgetést.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Merényi Zita; Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
