A teheráni orosz-török-iráni hármas csúcstalálkozó kétoldalú tárgyalásokat is tartalmazott, és az Erdoğan-Putyin találka kellemetlen epizóddal kezdődött. A protokolláris szokásokkal szemben a két fél nem egymás felé lépve nyújtott kezet, hanem az orosz elnöknek toporognia kellett a kamerák előtt, míg partnere méltóztatott megérkezni. A Turkey’s T24 híroldal máris “bosszúról” beszél, de aligha erről van szó, noha a két vezetőnek sok baja volt és van egymással. De ez nem ok a szándékos sértegetésre, mert egymásra utaltságuk egyre jelentősebb.
Egy kényszerű barátság, amit nem lehet megkerülni
Az epizód egyik elfogadható magyarázata, hogy Vlagyimir Putyin pozíciói meggyöngültek az ukrajnai háború óta, és esetleg ezt akarta a török elnök jelezni. De ez is csak spekuláció. A két ország geostratégiai helyzete Nagy Péter cár azovi győzelme óta nem tűri el a súlyosabb konfliktusokat, és mivel sok tekintetben egymásra szorulnak, ütközéseik nem túl jelentősek és viszonylag gyorsan felejthetők.
2020-ban még Putyin volt az, aki megváratta két teljes percig Erdoğant, most azóta viszont a körülmények jelentősen változtak, így a gesztusok is. De ellenségeskedésről szó sincs.
Those 50 seconds that Erdogan made Putin wait, looking frazzled in-front of cameras say plenty of how much has changed after Ukraine: pic.twitter.com/giGirqaYYP — Joyce Karam (@Joyce_Karam) July 19, 2022
Volt bajuk egymással
Oroszország és Törökország bonyolult kapcsolata gyakran megzavarja a külső szemlélőket, mert több kérdésben ádáz versenytársak: Líbiában, Szíriában vagy a Hegyi-Karabahban egymás ellentáborait támogatják. Más ügyekben viszont gyakran mutatnak együttműködést, a Nyugat meglepetésére.
Még Ukrajna kérdése sem szakítja szét a két országot
Törökország azon kevesek egyike a Fekete-tenger térségében, amely egyaránt jó kapcsolatokat ápol Ukrajnával és Oroszországgal. Erdoğan elnök az Ukrajna elleni orosz háború kezdetétől hangsúlyozta, hogy Törökország nem akar választani Oroszország és Ukrajna között. Törökország Ukrajna mellett áll a krími tatár ok ügyében, és amúgy is hagyományos politikai ösztöne, hogy hogy egyensúlyban tartsa az orosz hatalmat a Fekete-tengeren. Ezzel szemben az orosz doktrína felségjogokat kíván ebben a fontos térségben, és a két igény nehezen egyeztethető.
Az előző években Ankara bonyolult kölcsönös függőséghálót épített ki Moszkvával, elsősorban azért, mert eközben szeretne némi autonómiát szerezni a Nyugattól is.
a késlekedő kézfogás nem erőfitogtatás vagy törlesztés, mert a török elnöknek igen nagy szüksége van a Putyinnal ápolt jó viszonyra. Törökországnak kevés mozgástere van a nyugati szankciókat illetően, vagyis nincs belőle közvetlen előnye, hanem inkább kockázatai. Ezért, nem meglepő módon, arra törekszik, hogy ne növelje a gazdaságra nehezedő nyomást azáltal, hogy korlátozza az orosz kereskedelmet, a hagyományosan erős turizmust és a gabonaszállítmányokat, melyektől nagyon függ.
A nagy török trükk
Erdoğan számára rendkívül előnyös, hogy Ankara közvetítői szerepe megakadályozza, hogy csatlakozzon a nyugati szankciókhoz. Ezt messzemenően ki is használja, Ugyanakkor nem borítja fel végzetesen a kapcsolatokat az Európai Unióval és a NATO-val sem, mert a növekvő orosz agresszió ugyanolyan aggodalomra ad okot Törökország számára is. Ha Oroszország meghódítja Ukrajna part menti régióit (ami folyamatban van és kitűzött stratégiai cél Moszkvában), akkor Erdoğan tengeri ütőkártyája is leértékelődik.
Euronews
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
