A szokásos nyári uborkaszezont a minap sikeresen megakasztotta a katás vállalkozók helyzetével foglalkozó törvény, amelynek eredményeképpen talán még olyanok is a Fidesz ellen fordultak, akik eddig támogatták a pártot. Egyre kevesebb dolog van manapság, amely eléri a lakosság ingerküszöbét, az egyik ilyen viszont pont az, amikor a saját, „legbelsőbb” anyagi körülményeiket éri negatív behatás, így törvényszerű volt az a széles körű tiltakozás, amely a törvény bevezetését kíséri.
A katások megnyirbálása minden bizonnyal egy hosszú, válsággal tarkított, nehéz út kezdete, és vélhetően nem ez lesz az utolsó eset, amikor kvázi megszorításokat alkalmaznak majd a lakosságon. A „hét szűk esztendő” egyik első felvonása ez, és habár nem vagyok egy aggódós fajta, de ha Orbán az elmúlt hét évet „hét bő esztendőnek” merészelte nevezni, akkor el sem tudom képzelni, mit tartogatnak majd a „szűk évek”.
Van azonban egy réteg Magyarországon, amely haszontalan, mint a lyukas fazék, levakarhatatlan, mint a cipőre ragadt rágógumi, és most éppen nagyon örül annak, hogy bajba jutottak a katás tömegek. A balliberális pártok élharcosairól van szó, akiknek úgy kellett ez a téma, mint egy falat kenyér.
Ne legyenek illúzióink. Noha az ellenzékváltás fontosságát már az áprilisi választások után közvetlenül meghirdettük, a hadjárat pedig jól is halad, ha csak saját magukon múlik, teljesen sosem fognak eltakarodni a közéletből, már csak a beléjük helyezett belföldi-külföldi támogatások miatt sem, az Országgyűlésben kapott pénzekről nem is beszélve. Az anyagi feltételeik tehát adottak (és sokszorosan kedvezőbbek, mint a Mi Hazánkéi), így tartalom nélkül is felszínen maradnak. Mi kell azonban ahhoz, hogy a megtépázott, vörös tutajra néha friss víz is kerüljön? Kihasználható emberek! Olyan ügyek, amelyek sok, lehetőleg több százezer embert érintenek károsan, akik (jogos) dühének farvizén visszatáncolhatnak a köztudatba, lehetőleg „megmentő” szerepben.
Nyilván senki nem lepődött meg, hogy a momentumosok olyan gyorsan telepedtek rá a tegnapi tüntetésre, amilyen hamar csak lehetett, és úgy próbálták kiharcolni maguknak a vezető szerepet, hogy erre valójában senki nem kérte őket. Nagy lehetőség a katások baja! Végre visszatérhetnek az utcákra, újra eljátszhatja a baloldal hamis népvezéri szerepét.
Nekünk kötelességünk az, hogy ennek veszélyeire felhívjuk a figyelmet, de végső soron azok döntenek, akik az ügy elszenvedői, és itt nem csak arra gondolok, hogy négyévenként ikszelnek valahova. Nem kötelező megtűrni a ficsúrokat, nem kötelező hallgatni rájuk, vagy meghallgatni őket. A károsultaknak kell átlátni, hogy kik azok, akik önös támogatottsági érdekből rájuk telepednek, és kik azok, akik, noha ott vannak és szolidaritást vállalnak velük, nem rendeznek magamutogató versenyt az első öt percben, helyette viszont javaslatcsomagokon és alternatívákon dolgoznak ott (is), ahol végső soron a döntések születnek: az Országgyűlésben.
Az áprilisban teljesen megbukott és azóta is agonizáló baloldalnak Jolly Jokerként hullott ölébe a katások kálváriája, ám rajtuk kívül van itt még valaki, aki örülhet annak, ha sikerrel telepszenek rá a témára: maga a kormánypárt és csatolt médiájuk. Mert amíg momentumos gyerekek, meg Gyurcsány Ferencek lesznek a katások szószólói, garantált, hogy semmilyen érdemi lépés nem történik a védelmükben, sőt, ujjal lehet mutogatni, hogy lám, kik is „izgatják” a „rendontó” tömegeket (ez annyira így van, hogy a Fidesz a mai napon már elő is húzta a Gyurcsány-kártyát).
Persze a kormánypártok boszorkánykonyhájában más is fődögél. Hirtelen „fontosak” lettek ugyanis a hídfoglaló hazafiak, pontosabban párhuzamot vontak köztük és a tegnapi tüntetők között aszerint, hogy amíg az utóbbiakat Karácsony Gergely támogatta, az előbbieket elutasította. Ez a karácsonyi kettős mérce tényleg jelen van, csak az a röhejes, hogy a Fidesznek ez az egész csak addig volt fontos, amíg újjal lehet mutogatni a főpolgármesterre. Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a kisstílű logika mindkét oldalon, ami miatt oly sokan utálják a politikát – s ha csak ezt a szeletét nézzük, tegyük hozzá, jogosan.
A jó hír, hogy tényleg egyre többen látják át nem csak a kormánypártok kétszínűségét, de a rágógumi módjára viselkedő balosok hullarablását is. Saját maguk erodálását – hála Istennek – csúcsra járatják, de ahhoz, hogy tényleg eltűnjenek a süllyesztőben és négy év múlva már a parlamentben se kapjanak helyet, a választók józan ítélőképességére is szükség lesz. Ha másra nem is jó a katások kálváriája, legalább arra igen, hogy ezek a politikai formációk időről időre kimutatják a fogjuk fehérjét és sötét szándékaikat. Nem volt ez másképpen sem 100 évvel ezelőtt, és nincs ez másképpen most sem. Ne felejtsük el nekik sosem!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »